Napozz holddal

Országszerte 17 városban, 23 moziban várták a közel ötezer rajongót, akik így, konszolidáltabb körülmények között vehetnek búcsút egy korszakos zenekartól. A közvetítés is egyedülálló volt a maga műfajában, a fő helyszínként számon tartott budapesti West Balkánban jelen lévő alkotók felvezetésével és Varga Líviusz (Quimby) konferálásával kezdődött a műsor, de a nap folyamán több tesztadást is tartottak, hogy az élő közvetítés akadálytalanul folyhasson le. A közvetítés több helyszínen a West Balkánból sugárzott élő közvetítéssel zajlott le, míg több vidéki helyszínen a biztonság kedvéért Blurayről játszották a filmet.

A koncerfilmet igazság szerint nem érdemes kritikai szempontból górcső alá venni, de inkább annak hangulatteremtő és úttörő jellege miatt. A vetítésszervezés bebizonyította, van mobilis piac Magyarországon hasonló kiadványok és események megrendezésére, emellett a kétlépcsős méltó búcsú lehetőségét is megteremtette a rajongók és zenekar számára is. A másfél órás koncertfilma nagyszerű és monumentális szigetes fellépés mellett az utolsó hónapok stúdió- és próbamunkálataiba is bepillantást engedett, melynek köszönhetően az egyébként is rajongócentrikus zenekar még közelebb engedte magához közönségét.

A filmet Merényi Dávid rendezte, aki elmondta, olyan filmet igyekezett készíteni a koncertfelvételből, melyet mástól is szeretett volna látni. Azt nem tudhatjuk meg, más hogyan készítette volna el a filmet, az eredménnyel azonban maradéktalanul elégedettek lehetünk. Ugyan a másfél órás játékidő rövidnek tűnhet, a zenei anyag pedig hiányosnak, de ez csak a filmre igaz. Az ajándékkiadvány másik oldalán található extrák közt a koncert szinte teljes játékideje megtalálható (1-2 számtól eltekintve). A moziban ülve és csendes szemlélőként nézve nagy önuralom kellett ahhoz, hogy ne ragadjon magával senkit a koncerthangulat, ne akarjon tombolni a pörgősebb zenékre. A másfél óra rettentően gyorsan eltelt, annak ellenére, hogy a számcímeket magyarázó (ahogy Dió(ssy D. Ákos) mondta: -Most megtudhattuk, hogy Lovasi hülye), valamint a koncertre készülő és próbáló zenekar utolsó hónapjait bemutató átkötő részek igyekeztek meg-megtörni a koncert hangulatát, hogy igazi filmként funkcionálva kalauzolja végig a nézőt egy rendkívüli zenekar búcsúfellépéséig.

Generációk búcsúztak az együttestől. Vannak, akik együtt nőttek fel Kispálékkal, vannak, akik beleszülettek a Kispál-életérzésbe, mindenesetre tény, a hazai alternatív zenei élet terén hatalmas űr tátong, elvégre a maga 23 évével egy szülői korba lépő, felnőtt zenekar vett búcsút a színpadról (és másodjára a vászonról), megihletett gyermekeire és saját hajtásaira (Lovasi András és Leskovics Gábor a Kiscsillagban, Kispál András pedig a Velőrózsákban zenél tovább) hagyva a jövőt.

Ahogy Lovasi elmondta, búcsúkoncertnek igazán talán 30 év múlva lesz újra értelme, amikor már öregemberként ugyanezen sázmokat játszva vicces hatást kelthetnek, addig pedig marad a koncertdvd, a megannyi lemez, valamint a búcsúkoncert zenei anyagának kiadványa. A muzikális szülők válása után minden zenei gyermek eldöntheti, melyik szülővel marad, a döntésig pedig marad a nosztalgikus múltidézés.

A forgalmazó magyarhangya pedig egy újfajta, közönségcentrikus és azok igényeit is felmérő új forgalmazási módszert honosíthat meg, a nézői igényeket felmérő szolgáltató szerepe ugyanis legalább annyira életidegen a magyar piactól, mint volt a koncertkiadvány bemutatása.

Lombos Péter

További kritikák a Véleményünk szerint blogon