Az őrzők legendája 3D

„Mi vagyunk az éjszaka szemei. Mi vagyunk a csend a szélben. Egy letűnt korban, mikoron a bagolykirályságok azok karmai közé kerülnek, kik rabszolgasorsba taszítják őket. Szárnyra kelünk a ködből, hogy megvédjük a gyengéket, és hogy legyőzzük a gonoszt. Mi vagyunk Ga'Hoole őrzői."

Zack Snyder legújabb filmjeként egy külföldön bestsellerként ünnepelt könyvsorozat adaptációját választotta. Ez a direktor negyedik munkája, a sor pedig a Holtak hajnala (2004) című filmmel kezdődött, mely után következett az eddigi legtöbb bevételt hozó alkotása, a spártaikatonákról szóló 300, még 2006-ban. 2009-ben pedig a Watchmen: Az Őrzők című kult képregény vászonra álmodásával próbálkozott sikerrel, bár a bevételi adatok nem őt igazolták, mégis a mű egy nagyon precíz adaptáció lett, ami ritkaságszámba megy manapság. Idén, 2010-ben pedig egy új műfajban is kipróbálta magát, s ez nem más, mint az egész estés animációs film műfaja. Az Őrzők legendája pedig le se tagadhatná alkotóját, igen markánsan megjelenik korábbi filmjeinek hatása, s a szemfülesebb néző még egyéb utalásokat is észrevehet, persze ez nem feltétlenül baj.

Az alkotás egy könyvsorozaton alapszik, melyet Kathryn Lasky vetett papírra. Ez pedig a Gahúl őrzői regénysorozat. Tulajdonképpen az első 3 könyvből van összegyúrva a film. (Nálunk az első kötet látott eddig napvilágot magyar fordításban.) Az alapanyagként szolgáló művekből pedig John Orloff és Emil Stern írta meg a forgatókönyvet. Orloff az Elit alakulat című sorozat két epizódjának írta meg a könyvét, valamint még egy mozifilm is köthető a nevéhez, mely a Hatalmas szív (2007) címet viseli. A másik író, Stern pedig a The Life Before Her Eyes (2007) és a Tenderness (2009) című munkákat jegyzi. Fontos őket megemlíteni, hiszen az eredeti könyvekből sikerült egy igazán jó sztorit összehozniuk.

Történetünk főszereplője a fiatal bagolyfióka, Soren. Elvarázsolják és megigézik őt az Őrzőkről hallott történetek, melyeket az apja, Pa mesél neki és testvéreinek. Sorennek van két testvére, egy bátyja, a kissé gőgős és haragos Kludd, valamint egy húga, a kedves és jóságos Eglentina. Soren inkább kisebb testvérével találja meg a közös hangot és mindketten szívesen játsszák el azt, hogy Őrzőként harcolnak a gonoszok ellen. Ezt Kludd csak felesleges időpazarlásnak tartja, s kineveti testvére álmodozását arról, hogy egy nap majd beáll a hős baglyok kötelékébe. Egy szerencsétlen baleset folytán leesnek a fájukról, s elragadják őket a Tiszták, akiknek az a terve, hogy uralmuk alá hajtsák a baglyok királyságait, s ily módon uralkodjanak a világon. Soren a fogságban ismerkedik össze Gülfivel, a fiatal bagolylánnyal. Barátok lesznek, s kényszerből beállnak a Tiszták munkásainak sorába. Bagolyköpeteket kell átvizsgálniuk, ami nem egy hálás feladat. A Tiszták magasabbrendűnek tekintik magukat a többi bagolynál, s mint ilyen, természetesnek veszik, hogy nekik kell uralkodni minden királyság felett. Így a film megidézi a diktatúrák intézményét, amelyekben egy diktátor, népvezér teljhatalommal uralkodik.

Az ilyen felsőbbrendűségérzet a náci Németországot juttathatja eszébe a nézőnek, de gondolhatunk egyéb diktatúra alatt állt, vagy álló országokra is. A teljhatalmat Vascsőr gyakorolja, oldalán pedig ott foglal helyet párja, s egyben az egyik legveszélyesebb bagoly, Nyra. Amikor Soren rájön, hogy mire készülnek a gonosz madarak, egy kis segítséggel sikerül neki és Gülfinek megszöknie. Kludd a Tiszták oldalára áll, így a film végére egy erőteljes testvér rivalizálás is kibontakozik a szemünk előtt. Frissen megszökött szereplőink elhatározzák, hogy megkeresik az Őrzőket és segítségül hívják őket, hiszen rájuk bármikor lehet számítani. Utuk hamarosan Kotor és Dereng társaságához vezet, s a tengert átszelve együtt nekivágnak, hogy megleljék Ga'Hoole hős baglyait. A film pedig innentől kezd el igazán felpörögni, s akciódússá válni.

A másfél órás játékidőbe egy jól működő történetet és cselekményszálat sikerült interpretálni, a mű elég kiszámítható, bár vannak benne csavarok. De ne felejtsük el, hogy az alkotók hozott alapanyagból dolgoztak. Egyértelműen az animáció minősége és szépsége az, ami a legerősebb pontja a filmnek. Az összes bagoly nagyon részletesen és életszerűen van animálva. Az animátorok kiváló munkát végeztek, ezt ugyan már a Táncoló talpak-ban (2006) is bizonyították, ami szintén a Warner stúdió égisze alatt készült.

A film egészére leginkább az epikus és komor jelzőket lehetne illeszteni. Bár a gyerekek a célközönség, azonban az eddigi bevételi adatokból ítélve nem nagyon fogta meg őket az alkotás. Ez a drámai komolyság miatt lehetséges, ugyanis nem sokat lehet nevetni a filmen, amit a moziba járó célközönség egy gyerekeknek szóló animációtól elvárna. Vannak benne vicces pillanatok, valamint a filmben Kotor karaktere szállítja az igencsak fárasztó szópoénokat, de a mű legnagyobb része tényleg nagyon sötétre sikeredett, de ez mostanság divat a filmgyártásban. (És a Gahúl őrzői kötetek is komoly hangvételűek többnyire.)

Az animáció elsőosztályú, mint említettem, ehhez jön még ráadásként a remekül működő 3D. A film leglátványosabb jelenetei közé mindeképpen a baglyok test-test elleni küzdelmei tartoznak, ami igen izgalmas és feszült perceket eredményez, azonban a közeli snittek és gyors vágások, valamint a kamera erőteljes rángatása miatt sokszor nem látjuk, hogy pontosan mi is történik harc közben. Ezen kamerarángatásos technikához leginkább Michael Bay alkalmazokodott, de anno Christopher Nolan is használta a Batman: Kezdődik! (2005) című mozijához, ám a Sötét Lovag-ra (2008) már jobb lett a helyzet. Az Őrzők legendáját az menti meg, hogy Snyder nemcsak a közeliket és gyors vágásokat használja előszeretettel, hanem a slow-motion technikát, vagyis belassítja a filmet, fokozva ezzel a feszültséget, s láthatóvá téve az akciót. Ezt a 300-ban és a Watchmen: Az Őrzők című alkotásaiban is előszeretettel használta.

Nem mehetünk el említés nélkül a filmben való utalások mellett sem, hiszen az alkotás tele van velük. A harcok és akciójelenetek a legtöbb esetben a 300-at idézték, látványos és pörgős volt, tornázta az adrenalint. Snyder az akciójelenetek rendezésében igazán kiváló teljesítményt nyújt. Emellett a film igen sok Csillagok háborúja és Harry Potter utalást hozott a felszínre, amiből nekem a Star Wars volt kissé erőteljesebb: a baglyok itt nem az Erőre, hanem a Zúzára hallgatnak, Ezylryb olyasmi mentora Sorennek, mint amilyen Obi-wan volt Luke-nak, Vascsőr pedig számomra teljesen Darth Vadert idézte meg.

Szólnunk kell a főbb karakterekről és az őket életre keltő színészekről. Nagyon változatos és kidolgozott baglyok láthatóak a filmben, emellet más állatok is feltűnnek, például varjak, vagy denevérek. Sorent (Jim Sturgess) magyarul Előd Álmos kelti életre, aki igen jó választásnak bizonyult, de ez a hangok többségéről szintúgy elmondható. Gülfi (Emily Barclay) Molnár Ilona, Kotor (David Wenham) Rajkai Zoltán, Dereng (Anthony LaPaglia) Faragó András, Kludd (Ryan Kwanten) Crespo Rodrigo, míg Ezylryb (Geoffry Rush) Borbiczki Ferenc orgánumán szólal meg. A film zenéje is beleolvadt a műbe, ami a zeneszerzőnek, David Hirschfeldernek köszönhető, aki olyan művek muzsikáját szerezte, mint az Elizabeth (1998), vagy a Truman Show (1998).

Összefoglalva, az Őrzők legendája egy igen komoly, másrészről nagyon is szórakoztató darabra sikeredett alkotás, mely jól adaptálja a Gahúl őrzői könyveket, s remekül kihasználja a 3D nyújtotta lehetőségeket. Sok helyen idéz fel korábbi filmeket, ezeket azonban jól integrálták a mű világába, ami így igen dinamikusan működik a vásznon. A bevételi adatokból ítélve a film nem lett sikeres, ugyanis a 80 milliós büdzséből eddig 43 és fél millió dollár bevételt termelt, tehát nem hozta vissza a gyártási költségeit, de ennek ellenére egy remek filmélménnyel leszünk gazdagabbak, ha elmegyünk a moziba, feltesszük a szemüveget és szárnyra kelünk az Őrzők oldalán.

Vetíti: Belvárosi Mozi 18 és 20 órai kezdettel

Pataki Balázs

További filmkritikák a Véleményünk szerint blogon