Tibi 11 évig élt a csend fogságában

A Kővágó család Hódmezővásárhely központjában lakik, egy kicsi önkormányzati lakásban. A család 5 gyermeket nevel. A legnagyobb a 18 éves Alexandra. Tibi 11, Noel 10, az ikrek, Bence és Krisztián pedig 8 évesek. Kővágóék életét nem csak az anyagi gondok nehezítik. Másodszülött gyermekükkel, Tibivel születése óta már annyi orvosnál jártak, hogy össze sem tudják számolni. Tibi ugyanis nem tanult meg beszélni. Ahány vizsgálaton jártak, mindenütt más volt a diagnózis. Tizenegy évnek kellett eltelnie, hogy kiderüljön, a fiú nem hall.

– 2003-ban született Tibi, teljesen egészségesen. Négynapos korában hallásvizsgálatot végeztek nála, ami szerint semmi baj nem volt a fülével – mutatta a fiú „kiskönyvét" az anyuka, Krisztina. – Hogy nem hall, nem tűnt fel nekünk sem. Odafigyelt, gőgicsélt, akár a többi baba. Az első jel, hogy valami probléma van, a járástanulásnál mutatkozott. Tibike 18 hónaposan tanult meg járni.

Tibi rácsodálkozott, amikor először meghallotta Gesztenye nyávogását. A szerző felvétele
Most tudtuk meg, hogy már ekkor gyanakodni kellett volna a halláskárosodására, mert a fülnek szerepe van az egyensúlyozásban. Majd jött az óvodáskor.

Nem beszélt

Tibike még nem beszélt. Akkor a védőnő javaslatára felvágták a nyelvét, de a műtét nem hozott javulást. Aztán azt a magyarázatot kaptuk, hogy megkésett beszédfejlődése van, egyszer majd elkezd beszélni. Nem így történt – sorolta az anyuka.

A fiút 4 évesen BERA-vizsgálatra vitték, ami azt mutatta ki, hogy nincs gond a hallásával. A szülők Budapestre, az Országos Beszédvizsgáló Központba is elvitték gyermeküket, ahol azt javasolták, hogy speciális iskolában kezdje meg a tanulmányait.

Egyedül volt

– Tibike mindig egyedül játszott az óvodában. Nem tudott a társakkal kapcsolatot teremteni. Mássága miatt csúfolták. Sajnos sokszor a felnőttektől is ugyanezt kapta, például a játszótéren. Az orvoshoz járást már annyira utálta, hogy egyszer két héten keresztül nem volt hajlandó levenni a pizsamáját, csak hogy ne vigyük ki a lakásból. Emlékszem a kis pókemberes pizsire. Amikor elaludt, akkor levettük róla, gyorsan kimostam, megszárítottam, hogy mire felébred, újból rajta lehessen – emlékezett vissza az édesanya. Tibit a gyermekpszichológiára is beutalták, hátha valami trauma miatt nem beszél, de az eredmény ott is negatív lett. A fiú többször is részt vett hallásvizsgálaton, amit valahogy mindig kijátszott. A család arra gyanakszik, Tibi valahogy ráhibázott, melyik kezét kell felnyújtania.

Tibi teljes gőzzel számítógépezik, hogy ne zavarja a családtagjait, fejhallgatót használ.
A szerző felvétele
„Maszek" orvosnál is jártak, az egyik legjobb specialistánál, de ő is azt mondta, nincs baj a fiú hallásával. Így telt el a 11 év. A gyermek megtanult szájról olvasni, valamennyire beszél is, de nehezen lehet érteni, mit mond. A helyi speciális iskolába jár, a tanulmányi eredménye nagyon jó. Megtanult írni, olvasni. Több elismerő oklevéllel is büszkélkedhet.

Nemrégiben nyílt egy új halláscentrum Hódmezővásárhelyen. – Úgy voltam vele, ott még nem voltunk, próbáljuk meg. Ez január végén volt. A vizsgálatot végző szakember bemutatkozásra kérte Tibit, és azt mondta, a beszéde tipikusan hallássérültekre jellemző, ezt a vizsgálatai is alátámasztották, amit március 5-én a szegedi klinikán ASSR vizsgálattal megerősítettek. Gyermekünk a bal fülére egyáltalán nem hall, a jobb füle 60 százalékban károsodott. Tibike ideiglenesen kapott egy speciális hallókészüléket. Elmondani nem lehet, hogy elkerekedett a szeme, amikor életében először meghallotta a hangomat – mondta elcsukló hangon Krisztina.

A csoszogás hangja

– Amikor jöttünk haza a halláscentrumból, csoszogott. Figyelte, hogy milyen hangokat ad ki a cipője. A dzsekink összeért, susogott. „Hallod, apa?" – kérdezte tőlem – kapcsolódott be a beszélgetésbe az apa, Kővágó Tibor is.

 A Kővágó fiúk (balról): Noel, Krisztián, Tibi és Bence.
A szerző felvétele
A kisfiú nagyon szereti a számítógépes játékokat, amiket most már hallókészülék segítségével maximális hangerő mellett hall is. Hogy ne zavarja a családtagjait, fejhallgatót használ. Az ideiglenes hallókészüléket azonban vissza kell adni. A halláscentrum megrendelte a végleges készüléket, amiért 55 ezer forintot kell fizetnie a családnak. Egyelőre nem tudják, miből. Az édesanya mezőgazdasági alkalmi munkákat vállal, az édesapa egy kertészetben dolgozik, minimálbérért. A családi kasszát még a családi pótlék gyarapítja. A lakbér és a napi megélhetés mellett az 55 ezer forintot nem tudják kigazdálkodni. Tibi nem kap közgyógyellátást, hiszen még nincs hivatalos papírja a fogyatékosságról.

– Ha a halláskárosodás már kiskorában kiderült volna, akkor nem itt tartanánk. Szurdopedagógushoz is járatni kellene Tibit, hogy javuljon a beszéde. De a legfontosabb most a hallókészülék, hogy ne a végtelen csend vegye körbe ismét. Abból elég volt 11 év... – sóhajtott az édesanya.