Újra tanulnak sétálni a vásárhelyiek

Nem csak Hódmezővásárhely kulturális életét „fogalmazta újra", a közlekedési és vásárlási szokásokra is várostörténeti, megyei jelentőségű hatása volt, hogy 2,7 milliárd forintból elkészült a Tornyai János Kulturális Városnegyed. Egyszerre újult meg az egész Dr. Rapcsák András út, a múzeummal, a művelődési központtal és az ortodox templommal. Jellemző változás volt a Raktár Café megjelenése a korábbi, szocreál stílusú borozó helyén. A város támogatta ezt az átalakulást, jelezve, fontosnak tartja, hogy a művelődési központhoz passzoló vendéglátóhely nyíljon. Korábban itt haladt át a 45-ös és 47-es út forgalma – most sétálóutca lett ez a rész. Az autóknak megmaradt szakaszról nézve a béke szigete. A vásárhelyiek pedig elkezdték belakni.

Volt egyszer egy promenád

Hódmezővásárhelyen a Nyizsnyai és a Zrínyi utca kereszteződésétől a Kossuth térig tartott a megénekelt promenád. Nem volt klasszikus sétatér, mégis ott volt szokás sétálni, ez az akkori társadalmi érintkezés egyik formája volt. Azok az átutazók, akiket a GPS-ük az új sétálóutca átadása után is felvezetett a Kossuth térre, bosszankodtak. Jó, ha tudják, a városközpont „autótlanítása" nem most kezdődött a városban. Ötven éve a Kossuth téren még keresztben is át lehetett hajtani kocsival. Az Andrássy útnak ez a vége sem volt lezárva, mint most. A Szántó Kovács János utcára, akár balra, Szeged felé is el lehetett kanyarodni róla.

– Több időnek kell eltelnie ahhoz, hogy a vásárhelyiek hozzászokjanak ehhez a változáshoz – ez [namelink name="Dékány Tamás"] véleménye. A Sárkány Sport- és Játékbolt tulajdonosa szerint már 2008 óta csökken a bevétel a válság miatt, a körülményekhez képest az ő mostani karácsonyi forgalmuk elfogadható volt. Nagyon tetszik neki az utca új arculata, az, hogy egyszerre újították föl a legtöbb házat. Kiemelte a pixelbetonos, ragyogó padokat. – Az egész világon jellemző trend, hogy kiszorítják az autókat a belváros egy részéről. Másutt is hozzászoktak ehhez valahogyan.

Hat üzletben jártam. Az átadás napja a porcelánboltban is emlékezetes volt: aznap szegediek, szentesiek vásároltak, a korábbi átmenővásárló-forgalom azonban később végleg eltűnt. A helyiek távolmaradását azzal magyarázzák, hogy a vásárhelyiek egyelőre nem hajlandók sétálva vásárolni: ha nem lehet autóval megállni az üzlet előtt, inkább máshová mennek. Több tulajdonos is mondta, megérti volt vevőit, ő is kocsival jár mindenhová, nincs idő nézelődni. Más megjegyezte, a vásárlási szokások miatt Európa-szerte változik a sétálóutcák szerepe, a szegedi Kárász és a budapesti Váci utcába sem azért mennek már az emberek, amiért régen. Arra kell tehát rájönni, ide miért jönnének szívesen.

* * *

A kutató szerint ez izgalmas

– Általánosságban nem lehet megmondani, mennyi idő alatt „élnek be" egy ilyen új teret – válaszolta kérdésünkre [namelink name="Pusztai Bertalan"] egyetemi docens, kultúrakutató. – Aki a teret kialakította, elképzelt valamilyen funkciót, a közösségnek is vannak igényei. E kétféle megközelítés, értelmezés megjósolhatatlan konfliktusai során alakul ki a használat szokása. Ezek nagyon izgalmas folyamatok egy kutató számára, a kívülálló laikus viszont néha nem érti, mitől válhat parázs vita tárgyává az például, odébb tegyünk-e egy szobrot, vagy sem.
Pusztai Bertalan emlékeztetett, a 90-es évektől Magyarországon a helyi önkormányzatoknak – pártállástól függetlenül – nagyon határozott elképzelésük volt egy-egy felújított tér, városközpont új, többnyire ünnepi funkciójával kapcsolatban. Ezek az elképzelések győzhetnek, de más tényezők is lehetnek erősek. Erre példa a szegedi Árkád, amely drámaian hatott nemcsak a vásárlási, de a térhasználati szokásokra is.