Égető Eszter fia is ügynök volt

„Talán nem végletes és vétkes önhittség úgy vélekednem, hogy az épp száz éve született Németh Lászlót én ismertem legjobban. Ma már aligha él valaki, aki régebben és közelebbről ismerte volna – még szeretetreméltó s értelmes lányai sem, akik – bocsánat! – még kis pisisek voltak, mikor édesapjuknak nemcsak műveit, hanem őt magát is jól ismertem: sőt, a negyvenes évek elejétől 1973-ig műveinek megjelentetésében is sok részem volt" – írta 9 esztendeje Kristó Nagy István, a Magvető Könyvkiadó múlt szerdán, 89 évesen elhunyt korábbi főszerkesztője az íróról.

A Kristó Nagy család adott szállást Németh Lászlónak.

Valóban, amikor Németh László 1945 szeptemberében Hódmezővásárhelyre érkezett, a Kristó Nagy család adott neki szállást, és ez az időszak termékeny volt számára. Itt fejezte be az Iszonyt, és itteni élményeiből táplálkozik Égető Eszter című regénye. A címszereplő alakját Kristó Nagy István édesanyjáról mintázta az író, de a fiatalember maga is feltűnik a könyvben – és akik ismerték őt, azt mondják, Németh nagyon pontos jellemrajzot adott róla. A Tartsd magad című Németh-esszé címzettje is ő volt. Az intelem azért kapott utóbb tragikus felhangot, mert a megszólítottról kiderült: az állambiztonsági szolgálat ügynöke volt, a legjobb írókról, költőkről jelentett rendszeresen, többek között Pilinszky Jánosról, Weöres Sándorról, és – ahogyan két éve a Hitel megírta –, magáról Németh Lászlóról is. A vásárhelyi ügynöklistából kiderül, hogy Juhász Lajos volt a fedőneve.

Évtizedes barátságok szakadtak meg

Az egykori ügynökök lelepleződése Magyarországon elsősorban a megfigyeltek számára volt tragikus, sokszor feldolgozhatatlan élmény: évtizedes barátságok szakadtak meg a megyében is. Miközben a legtöbb ügynök talált magának mentséget, a besúgottak, a hatvan-nyolcvan éves emberek haragját és keserűségét a fiatalabbak már alig érzik át. Amikor a hódmezővásárhelyi névsort és a hozzá tartozó tanulmányt közzé tették, a cél az volt, hogy legalább a város életében záruljon le egy korszak, úgy, hogy az utókor, a közösség a lehető legtöbbet tudjon meg róla. Akik itt megtalálják a nevüket, elmondhatják, miért váltak besúgóvá, kényszerből tették-e, és nyilvánosan bocsánatot kérhetnek. Így tett például Fenyvesi Félix Lajos költő is a vásárhelyi közgyűlésen. A közösség pedig eldöntheti, hogy hisz-e és megbocsát-e neki, vagy csak zavartan hallgat és hümmög. Kristó Nagy István esete azért különleges, mert a jelek szerint meggyőződésből jelentett, és érdemei is vannak.

Kristó Nagy István nem csak könyveket írt.
Fotó: DM/DV
Latolgatás a nekrológról

Jár-e neki például nekrológ? A vásárhelyi néprajzkutatót, Szenti Tibort a minap azzal kereste meg egy irodalmár ismerőse, hogy írhatna megemlékezést az elhunyt kiadói szerkesztőről, szervezhetne emlékkonferenciát. A hagyatékban is lehetnek olyan írások, amelyek Hódmezővásárhely számára értékesek lehetnek. – Nem vállalkozom erre, bár valóban ismertem Kristó Nagy Istvánt, úgy tudom, nemcsak jelentett emberekről, de föl is jelentett valakit, és ez megbocsáthatatlan – mondta a néprajzkutató.

– Latolgattam, hogy nekrológot írok Pistáról, de végül nem éreztem magam elég tájékozottnak egész életpályájáról, így lemondtam róla – felelte kérdésünkre Péter László irodalomtörténész. Hozzátette: szerepe volt Kristó Nagynak a 40-es években Szent-Györgyi Albert, Kiss Sándor, Nyikos Gyula mellett a Szegedi Egyetemi Ifjúság (SZEI) irányításában. Neki köszönhető kiadói főszerkesztőként egy sor értékes könyv megjelentetése. Kétkötetes idézetgyűjteménye és világirodalom-története pedig átlagon fölüli teljesítmény. Megjelentette Németh László életműsorozatát, igaz, megcsonkította a szövegeket. Péter László maga pedig Kristó Nagy Istvánnak köszönheti, hogy 1945 nyarán egy vásárhelyi cserkésztalálkozón életében először előadást tarthatott. Az elhunyt, mint a Független Ifjúság egyik országos vezetője segítette abban, hogy 1948 januárjában, 22 évesen a szegedi Pázmány Péter Népi Kollégium igazgatója lehetett.

Rossz jellem és kivételes tehetség

– Utóbb csak leveleztünk, telefonon tartottuk a kapcsolatot – mondta Péter László. – Sokra becsültem, hogy gyógyszerész oklevél birtokában az irodalomban és a közéletben is átlagon fölüli szerepet töltött be. De Püski Sándortól már 1975-ben hallottam, hogy Pista jelentette őt föl; Sándor bátyám börtönt ült. Azóta kiderült, hogy Pista ügynök volt; ez megbocsáthatatlan, és föltétlenül alapos kutatást igényel, kiknek ártott, miben. Mentségére legyen mondva, hogy nem zsarolásnak engedett, hanem meggyőződésből szolgálta a hazai sztálinista rendszert. Madách ugyan a nőről mondja, hogy méregből és mézből van összeszűrve, de ez az emberi nemre általában érvényes: Kristó Nagy István is kivételes tehetség, csaknem zseni, ugyanakkor tragikusan rossz jellem, ártalmas szellem. Az utókor majd részletes elemzés után tegye életművét mérlegre.