Pipicz Lajos: hiányzunk egymásnak

Pipicz Lajos az 1960-as évek végén a SZEOL SC saját nevelésű fiatalja volt. Ifjúsági válogatottként eljutott az NB I.-es tartalékokig, 19 évesen bemutatkozott az első osztályban is, de mindössze tízszer kapott lehetőséget. A háttérbe szorulás miatt 1976-ban az akkor NB II.-es Szegedi Dózsába igazolt, és hat éven keresztül játszott. Így aztán tagja volt annak a csapatnak, amely a klub történetének legjobb eredményét produkálva az 1978–79-es NB II. Keleti csoportjában a második helyen végzett.

Pipicz Lajos: hiteles klub volt

– A Szegedi Dózsa nem ígért nagyokat, de amit ígért, azt mindig teljesítette. 1976 nyarán keresett meg Reményik László, aki egy éve már a Szegedi Dózsa edzője volt, és egy ütőképes fiatal csapatot szeretett volna kialakítani. Egyet ígért: ha aláírom az átigazolást, akkor itt leszek katona, ez volt a kiindulási alap. Így is történt, majd megkeresett az akkori szakosztályvezető, Gyurkó Vince, aki a szegedi rendőrkapitányság vezetője volt, és felajánlotta, hogy a rendőrségen biztosítanak egy állást. Egy nap gondolkodási időt kértem, majd elfogadtam az ajánlatát. Reményik László más szisztéma alapján képzelte el a csapat felépítését. Az utolsó, idősebb mohikán, akire én még emlékszem, Pikó László és Héger Károly volt. 1976-ban elkezdődött a szezon, amikor megújított csapattal kezdtük el az NB III-at. Ebben a bajnokságban egészen jó eredményt értünk el, ott voltunk a dobogón, majd a Dózsa történetében először az 1978–79-es idényben szerepeltünk a másodosztályban, itt már profi szinten kellett foglalkoztatni a játékosokat. A második vonalbeli tagságunk első évében senki által nem várt eredményt értünk el, nagyon sokáig harcban voltunk a feljutásért. Akkor, majd évek múlva is többen megszólítottak az utcán, akik nagyon szerettek a Dózsa-pályára járni, mert Reményik László a sok passzos játékot értékelte. Mindig azt mondta, ha előre nem tudsz passzolni, passzold hátra. Emlékszem, egyszer a Hódmezővásárhely ellen a SZEOL-pályán kellett megrendezni a mérkőzést, mert annyi jegy elkelt elővételben. Abban a szezonban, amelyben a SZEOL csak 6. lett, olyan drukkerek voltak, akik azt mondták, inkább jönnek a Hunyadi térre, mert itt futballt látnak. A Dózsa a hiteles emberek hiteles klubja volt. Amikor ezüstérmesek lettünk, Reményik doktort behívatták az illetékesek, és közölték, Csongrád megyében azt igazol le, akit akar. Ő három játékost nevezett meg, gyakorlatilag velük az NB I.-be kellett volna feljutni, de erre nem került sor, a nagypolitika valahogy máshogy döntött – mesélt Pipicz Lajos.

A korábbi labdarúgó elmondta, a következő bajnokságban nem szerepeltek már igazán jól, de ebben közrejátszott az edző, Reményik László tragikus, fiatalkori halála. Azután már csak az volt a céljuk, hogy bent maradjanak a profi ligában, ebben Kalocsai Géza nyújtott segítséget. 1980-ban jött egy nagy vérátömlesztés, és Rábai László lett az edző.

– Akkor még úgy tűnt, hogy egy sikeres csapatnak az alapjait lehet letenni, de már egy más szellemiség uralkodott. 1981-től kezdve nem volt sikeres a profi ligában való bent maradási kísérlet, 1982-ben ki is esett a csapat. Azt lehet mondani, hogy az 1978 és 1982 közötti időszak volt a Dózsa aranykora. Nagyon jó kollektíva volt, és ez abban is megmutatkozik, hogy mindig, így 45 év elteltével is le tudunk ülni, sőt nagy szeretettel köszöntjük egymást. Hiányzunk egymásnak, de nem csak akkor, amikor kimentünk megünnepelni az
ezüstérmet, hanem utána is, például beneveztünk kispályás bajnokságba is Szegedi Dózsa öregfiúk néven, és évekig játszottunk a SZAK öregfiúkkal vérre menő küzdelmet. Nyilvánvaló, hogy azok akarnak, szeretnének egymással találkozni, akiknek van mire emlékezni. Utólagosan visszaemlékezve életemben nem gondoltam volna, hogy a Szegedi Dózsában ilyen jól érzem magam, de nem csak az számít, hogy milyen bajnokságban játszik egy csapat, alacsonyabb szinten is jól érezheti magát a labdarúgó – vélte Pipicz Lajos.

• Korábban már megírtuk, hogy az ünnep kapcsán az egykori NB I-es labdarúgó, jelenleg a DAFC Szegednél sportigazgató Sahin-Tóth Dezső egy olyan projektbe kezdett, amely erre a sikerre emlékeztet szurkolót és korábbi játékost egyaránt. Ennek egyik eleme Pipicz Lajos visszatekintése is.