Stílus nélkül – elhunyt Barok István

Szia, Pista! Szia, Stílus! – sokszor köszöntem így Barok Istvánnak. Most elköszönök. Megdöbbentett, mikor olvastam, meghalt, 70 évesen hagyott itt minket. Szegeden, de országosan is sokan tisztelték és szerették a Ságvári – ő mindig így nevezte – legendás testnevelőjét, az újságírót, aki jelen volt a nyomtatott sajtóban, televízióban és rádióban. Neki köszönhettem rövid rádiós karrieremet, sporteseményekről, köztük az 1998-as szegedi síkvízi kajak-kenu világbajnokságról, tudósítottam a Kossuthot.

A Reggeli Délvilágnál dolgoztunk először együtt, ő főleg szeretett, imádott sportágáról, a Pick Szeged kézilabdameccseiről számolt be, de mindegyikben otthon volt, otthonosan mozgott, szakértőnek számított. Nem csak írt a sportról, művelte is, például kézilabdázott és focizott. Többször találkoztunk a Stefánián lévő szerkesztőségen kívül, a különböző meccseken, ha nem láttam, akkor is tudtam, ott van. Hallottam. Beszélgetett, nevetett, sztorizott, azonnal a társaság középpontjává vált, utánozhatatlanul teremtett és épített kapcsolatokat. Igyekeztem tanulni tőle. Mindenkit ismert és őt is ismerte mindenki. Ezért nagyon irigyeltelek! Vannak olyan emberek, akikre kötelesek vagyunk emlékezni és emlékeztetni. Barok István ilyen. Stílus volt a beceneve, cikkeit általában így írta alá, a legtöbben így szólították, és biztos akadtak olyanok, akik nem tudták az igazi, az anyakönyvezett nevét. Ugye a barokk – két k-val – egy művészeti stílus, és neki valóban volt stílusa. Mondhatnánk, nomen est omen, vagyis nevében a sorsa, illetve a név maga az ember.

Halálhírét számos portál, online-felület közölte, köztük a Pick Szeged, azzal a címmel, hogy Gyászol a Handball Family, vagyis a kézilabdás család. Sok helyen volt családtag: tanítványainál, tanítványai gyerekeinél, a sítáborok résztvevőinél, a sportkedvelőknél, a profi és amatőr sportolóknál. Mindenhonnan hiányozni fog. Mindenhonnan hiányzik. Máris. Persze, legjobban szeretteinek, akik az utolsó pillanatig vele voltak, fogták a kezét.

Halála után a közösségi médiában kezdeményezték, hogy az egykori Ságvari, a ma Szegedi Tudományegyetem Gyakorló Gimnázium és Általános Iskolát nevezzék el róla, és legyen SZTE Barok István Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola. Ez igazán stílusos lenne. Stílusos. Ugye?