Nagy Péter kvóta nélkül maradt az olimpiára, 20. magyar bajnoki cím a célja – INTERJÚ

– Sérülés miatt visszalépett az olimpiai kvalifikáció utolsó, phuketi állomásán a versenyzéstől. Jelenleg hogy érzi magát?
– Egyre jobban. Térdfájdalmak miatt egy-két edzést kihagytam itthon, a világkupa-szerepléstől viszont egy vállsérülés miatt kellett visszalépni. Miután megérkeztem a helyszínre, leedzettem, akkor még semmi gond nem volt. Este viszont már annyira fájt a bal vállam, hogy nem tudtam felemelni. Kifejezetten rossz mozdulatom nem volt, van, aki úgy vélekedett, hogy a nagy melegben folyamatosan működő légkondicionáló megfújta. Éreztem, hogy a selejtezős eredményemen már nem tudok javítani, ezért inkább visszaléptem, és akkor is ezt tettem volna, ha minden ezen múlik.

– Az ólomsúlyúaknál az utolsó, tizedik kvótát érő teljesítmény 426 kilogramm. Az ön legjobb eredménye pályafutása során a 2016-os kazanyi világkupáról 421 kiló. Ennyit fejlődött a sportág?
– Nem, sokkal inkább ilyen kevés kvótát osztanak ki. Amikor megláttuk az edzőmmel, hogy a top tíz jut ki minden súlycsoportból az olimpiára, fogtam a fejem, hogy miként férhetek be közéjük még akkor is, ha kategóriánként egy ország csak egy versenyzőt adhat. Az összes, öt súlycsoportba pedig hármat. Utóbbira is csak az Egyesült Államok és Kína volt képes, ez is mutatja, mennyire bő és erős a mezőny, miközben csökkentették a megszerezhető kvóták számát. Párizsban már csak százhúsz súlyemelő lesz ott, miközben Pekingben még kétszáznegyvenen.

– Ebben az olimpiai kvalifikációs időszakban a sérülése miatt 381 kilogrammig jutott. Egészségesen mire lehetett volna képes?
– Nagyjából 390 és 400 között lehetett volna reális. Egy korábbi beszélgetésünkben utóbbit tűztem ki. Egészen márciusig úgy haladtam, ahogy elterveztem, aztán jött a térdsérülésem.

– A thaiföldi utazás előtt gondolt már rá, hogy elúszhat a kvótaszerzés?
– Igen. Jöttek a sérülések, valamint kirajzolódott, hogy 400 kilós összteljesítménnyel sem juthatok ki az olimpiára. Számomra az lett volna egy szép búcsú, ha sikerül a négyszázat elérni. Az egészség mindennél fontosabb, így akkor is visszaléptem volna, ha ezen a versenyen múlik az olimpiai részvétel.

– Hogyan tovább?
– Éppen ma, szerdán délután kezdtem el újra mozogni. Két hét múlva Spanyolországba utazom csapatbajnoki fordulóra, majd júniusban ismét. A két utazás között sem fogok unatkozni, rengeteg rendezvényre van meghívásom. Az ősszel jön a spanyol döntő, szeptemberben kezdődik a francia idény, novemberben pedig szeretném megszerezni a huszadik magyar bajnoki címemet, után pedig világbajnokság rendeznek Bahreinben.