Nem felejthetjük el – nekrológ

Szegedtől Pro Urbe-díjat kapott, és valóban sokat, rengeteget tett a városért. Személyesen is ismertem, napok kellettek, hogy megemésszem a szomorú hírt. A megyeszékhely első labdás sportágban nyert bajnoki címénél már ő vezette a klubot és Nyári Sándor volt a vezetőedző – vele az utóbbi napokban többször beszéltem telefonon.

A hazai meccseken mindig ott ült a lelátón, ha tehette vidékre – emlékeim szerint a legnagyobb rivális, a Kaposvár otthonába mindig – és külföldre a nemzetközi kupamérkőzésekre is elutazott – Ő volt a csapatat legnagyobb drukkere. Számos kép ugrik be beszélgetéseinkről, az interjúkról, az évzárókról és a győzelmek utáni koccintásokról. Utoljára Lukács János rendőr vezérőrnagy temetésén találkoztam vele, 2022. október 5-én... Szakmájában és a sportban is szerették, tisztelték. Nyári Sanyi azt is felidézte, hogy szponzornak az egykori legendás újságíró, Gyürki Ernő fűzte meg, érte el, hogy találkozzon vele és tárgyaljanak a jövőről. Munka-, majd baráti kapcsolat szövődött közöttük, 7 évig támogatta a röpiseket. Keresgéltem az archívumunkban és találtam egy 2015-ös tudósítást arról, hogy megünnepelték a Medikémia Szeged 20 éve szerzett első bajnoki címét, újra találkozhatott Petheő Gáborral, Jurij Melnyicsukkal, Schildkraut Krisztiánnal, Polgár Gáborral Rácz Lászlóval, Hulmann Zsolttal és a többiekkel. A 30 évesen már nem lesz, nem lehet ott. – Viszlát elnök úr, öröm volt Önnel együtt dolgozni. Mindent köszönök – mondta elcsukló hangon a telefonba egyik beszélgetésünkkor, búcsúként Nyári Sándor.

Igen. Nem felejtjük, nem felejthetjük el. Egyszerűen azért, mert Pálmai Antalról eszünkbe jut a röplabda és a röplabdáról Pálmai Antal.