A szegedi ikerpár, Biacsi Ilona és Bernadett a dohai atlétikai világbajnokságra készül ezerrel

Csak szeretni lehet őket. Mindig mosolyognak, ha meglátnak bennünket. Hihetetlen szeretet árad belőlük. A Biacsi ikrekre, Ilonára és Bernadettre jellemzők ezek a megállapítások. Szeged büszkeségei a paraatléták, akik továbbra is hatalmas lelkesedéssel készülnek. A harminchárom éves testvérpár céljai előtt lebeg a tokiói paralimpia, amelyen szeretnének mindketten indulni.

Beteg volt Berni

„Nem alakult minden jól a felkészülés alatt, fejbe vágott egy vírus, két hétig az ágyat nyomtam” – avatott be Berni a gondokba. Ezt úgy mesélte, mintha mi sem történt volna. „A fejem még fáj! De kezelik! – folytatta mosolyogva. – Már keményen edzek, de még nem az igazi” – folytatta.

A lányok gőzerővel tréningeznek, készülnek a dohai világbajnokságra. November 10-én már élesben futnak. Ott szerepelnek, ahol a közelmúltban véget ért világbajnokságot rendezték. „Kint száz fok lesz, bent meg megy a légkondi!” – meséltek arról, hogy milyen körülmények várják majd őket Katarban. „Anitát keressük, majd mesél arról, hogy milyen így versenyezni” – vette át a szót Ilona, akinek megműtötték a lábát még a télen, de már minden rendben van, egyre jobb formába lendül. A szegedi klasszis súlylökővel, Márton Anitával remek kapcsolatot ápolnak, és mielőtt elutaznak, biztos, hogy beszélnek vele, felhívják – mondják egyszerre.

„Megszokjuk a különleges helyzetet, mert előtte már kint leszünk Dohában, és ott edzünk, megismerkedünk a környezettel. Nem érhet bennünket semmi váratlanul” – mondta Berni, aki csak mesélt és mesélt. Élmény hallgatni őket, az ember olyan energiát kap tőlük, hogy legszívesebben ő is szerelést húzna, és elkezdene edzeni.

Csak rekortánon

Már nem az SZVSE-pálya salakján tréningeznek. Nem bírja a lábuk a kemény pályát, mindig fájdalommal fejezték be a foglalkozásokat. Szegeden, a piarista gimnáziumban, illetve Hódmezővásárhelyen készülnek. Szeretik mindkét környezetet, jobban is megy nekik. „Andor bácsi és Szabó Erzsébet irányításával készülünk! Keményen!” – ezt már öltözés közben mesélik, hiszen készülnek az edzésre.

Erős lesz a mezőny

„Mindenki ott lesz a vébén, aki él és mozog. 1500-on tizennégy, 400-on huszonnégy induló lesz!” – adtak tájékoztatást a versenyről. Mindketten indulnak a hosszabb távon, Ili pedig 400-on is rajthoz áll. Az első négy kiharcolja a tokiói paralimpián való szereplést. Nem lesz egyszerű feladat, bombaerős a mezőny, több riválisuk is van a szegedi futóknak. Egyikük sem arra számít, hogy a világ legjobb idejeit érik el a versenyzők, hanem mindenki taktikázik majd, így fejben nagyon ott kell majd lenni a futamokon. „Figyelni kell!” – vágták rá egyszerre.

Miért nem indulnak 800 méteren, amely az egyik erősségük volt? – tettük fel a kérdést, miközben az edzőcipőjüket kötötték be. „Levették! Hogy miért? Mi sem tudjuk!” – válaszolt a kérdésre tágra nyílt szemmel Ilona. Szomorúak emiatt, így most arra edzenek, hogy a hosszabb távon jó formába lendüljenek.

Erősödni kell

A sportolóknál bevett szokás, hogy odafigyelnek arra, hogy a felkészülési időszakban mit esznek, és miből merítenek energiát. „Nekem most nincs ilyen, a betegség miatt sokat fogytam, szedem a vitaminokat, remélem, a kezdésre minden a régi lesz! – mesélt erről Bernadett. – Felszívom magam, mert nagyon jó voltam!” – folytatta. Az elszántság, a hatalmas akaraterő mindig is jellemző volt rájuk. „Azt kérjük a jó Istentől, hogy a négyben legyünk!” – mondták egyszerre. Ezt hallani kellett volna mindenkinek, mert olyan szépen, kedvesen fogalmazták meg a fohászukat, hogy az ember ilyenkor azt kívánja, bárcsak teljesülne az álmuk.

Hajrá a felkészülésben

A hajrához ért a felkészülésük. Itt azért akadnak húzós napok, olyanok, amelyek után nem kell altatni egyiküket sem. „Tegnap egy laza piramist futottam! – számolt be az edzésprogramról Ilona. – 1500, 1200, 800 és 400 méter egyszer, 200 méter pedig háromszor” – mutatta be a piramist nekünk. Erre mondtuk, hogy inkább hallgatnánk a Piramis együttest, mint hogy ezt a penzumot lefutnánk, mire azt válaszolták, hogy ennél még szokott jóval keményebb is lenni az adag, ez csak egy könnyített verzió volt.

Csak mondják és mondják. Kiderül, hogy sokszor egyénileg is elmennek futni, terepen teszik, közösen, mert ők elválaszthatatlanok egymás mellől. Zenét hallgattok közben? – kérdeztük az ikreket. „Nem! Nem! Csak futunk, mert ez az életünk. Biztatjuk egymást, hogy jól csinálod! Gyerünk! Ez a mi zenénk!”

Példaképek

És elindultak. Kezdődött az edzés. Bemelegítés, lazítás, majd ugrófutás szerepelt a műsoron. A lányok elszántak, igazi példaképek, olyan sportolók, akik minden pillanatban jó emberek maradtak. Éppen ezért kedveli őket mindenki, éppen ezért büszkék rájuk azok, akik figyelemmel követik a pályafutásukat. Az akarat, az elszántság, a hit, amit leginkább el tudunk sajátítani tőlük. Ők hisznek abban, hogy sikerül ismét jól futniuk, mi pedig szurkolunk nekik, hogy az álmuk újból teljesüljön: Tokióban is szurkolhassunk nekik, mert megérdemlik. Nagyon!

A tréner is utazik

A héten már nem Szegeden készülnek. A magyar válogatott közösen edz, méghozzá Tatán. Természetesen edzőjük, Antal Andor velük van. A tapasztalt szakember Katarba is utazik. Négy napjuk lesz arra, hogy teljesen megismerkedjenek a környezettel. Rutinjuk van már ebben, hiszen a világ számos pontján versenyeztek már.

Az álmuk már kétszer megvalósult, hiszen 2012-ben Londonban, majd 2016-ban Rio de Janeiróban is rajthoz álltak. A sportág klasszisainak számítanak. Ilona az utóbbi paralimpián 1500 méteren ezüstérmet szerzett, ami hatalmas bravúr volt. Londonban szintén ebben a számban harmadik lett. Kétszeres vébéharmadik, Európa-bajnok. 1500 méteren az Eb-n volt már második és harmadik is.

Testvére, Bernadett 2017-ban Londonban a világbajnokságon érte el a legjobb eredményét. Berni a dobogó legmagasabb fokára állhatott.

Európa-bajnokságon két ezüstérme van, 800 (2016-ban) és 1500 (2014-ben) méteren lett második.