Szabó István és a biztonság háromszöge

„A csapat orvosa: dr. Szabó István!" – a férfi kézilabdameccseken mindig elhangzik ez a mondat a bemutatáskor. Az említett doktor immár 26 éve szolgálja szeretett klubját. A játékosok szeretik a csupa szív dokit, aki minden pillanatban segíti őket.

– Székesfehérváron születtem, de gyermekkorom nagy részét Somogyban, Nagyatádon töltöttem. Édesanyám alföldi származású volt, ő határozta meg a karácsony hangulatát. Ő volt a szeretet, a lélek, ő volt ilyen téren a meghatározó személyiség, így mindig nagy, emlékezetes karácsony volt nálunk. Nem voltunk jómódúak, de mindig kitettek magukért. Úgy neveltek bennünket, hogy a család mindig az első. Öcsémmel, Zoltánnal éppen ezért példaértékű a kapcsolatunk. Ő Siófokon él, maradt Somogyban. Amikor csak tehetjük, együtt vagyunk, sokszor találkozunk, hihetetlen szoros a kötelék közöttünk – mesélt Szabó doki.

„Szerencsés vagyok, mert így élhetek." Dr. Szabó István boldog ember.
Fotó: Karnok Csaba
Testvére természetesen hatalmas MOL-Pick Szeged-szurkoló. Erre mondják: még szép!

– Egyszer egy veszprémi meccsen beült a hazai szurkolók közé. Addig nem is volt baj, amíg egy szegedi gólnál fel nem ugrott a lelátón. Majdnem megverték, de megúszta.

A kijevi lift

A szegedi csapat a közelmúltban Kijevben játszott BL-meccset a Motor ellen. Egy hatalmas, 20 emeletes szállodában lakott a csapat, az ukránok is ott szálltak meg. A meccsnapon ebédelni indult a magyar együttes, a 16. emeleten a játékosok, köztük dr. Szabó István is a liftet várta. Több is volt, azonban megérkezett egy, amelyen három ukrán kézis – köztük a hórihorgas Burka – állt. Doki azonban beszállt negyediknek. Miután leültünk az asztalhoz, érdekes történetet osztott meg velünk.
– Miután beszálltam, felvettem egy védekező pozíciót, amin a Motor játékosai jót nevettek. A hosszú út végén kinyílt a lift, én valamiért felemeltem a kezem, éppen úgy, hogy az egyik játékos kezéből kiverjem a telefonját, ami elkezdett a talaj felé szaltózni. Nyílt az ajtó, amin mindenki tudja, hogy éppen ezért lesz egy rés. A telefon efelé tartott. Mázlim volt, mert épp a szélén állt meg, billegett, de az ukránoknak sikerült elkapniuk. Ha leesik, lehet, hogy újból felvehettem volna a védekező pozíciót.

Mivel a nagyatádi gimnázium elvégzése után dr. Szabó István jelentkezett az orvosi egyetemre, így kapóra jött, hogy édesapját áthelyezték a Dél-Alföldre.

– Apukán főkönyvelő volt egy állami gazdaságnál. Nagyon büszke volt arra, hogy amikor munkához látott, három emberrel kezdtek, amikor nyugdíjba ment, akkor már 130 alkalmazottjuk volt. A mai világban ez egy sikeres vállalat lenne. Sokat kaptam a szüleimtől. 1979-ben kötöttem házasságot feleségemmel, 1981 óta dolgozom Makón mint főorvos. Tartalmas volt a gyermekkorom, ebben az időszakban sokat tanultam. A mentalitásom mindig pozitív, ezt édesanyámtól tanultam. Az életem biztos lábakon álló háromszög. A feleségem, Edit teremti meg azt a hátteret, amely harmóniát, boldogságot ad. Ő olyan, mint egy zenekarnál a háttérben dolgozó emberek. Szeretem a szakmán, valójában ez a hobbim is. Azonban nem könnyű beteg emberekkel dolgozni, az orvosok zárt társadalmat alkotnak, éppen ezért nagy ajándéka az életemnek, hogy a MOL-Pick Szeged mellett dolgozhatok. Fiatalok vesznek körül, sikeres sportolók, akik remek emberek, rengetek energiát kapok tőlük. Az idei berlini EHF-kupa-győzelem feledhetetlen marad, csodás volt megélni – mondta.

A Szabó család is készül már a karácsonyra. Az idei azonban különleges lesz. Először hiányoznak majd a lányok.

– Mindketten boldog párkapcsolatban élnek. Zsófi három éve Londonban dolgozik, építi a karrierjét. Zita Budapestre költözött. Idén a fiúknál töltik a karácsonyt, ez természetes. Mi szenteste apósoméknál leszünk, másnap pedig az öcsémhez utazunk. Nincs bevett menü nálunk, idén halászlé és sültek lesznek az asztalon. Nem az ételen múlik a boldogságunk, hanem azon a harmónián, amely bennünket körbevesz. Én szerencsés vagyok, mert így élhetek – jegyezte meg végül dr. Szabó István.