Igazi vámpírok éltek nem messze megyénktől

Igazi vámpírok és vérfarkasok éltek néhány száz kilométerre Csongrád-Csanád vármegyétől – mondta el lapunknak Propper Valéria irodalomtörténész. A szakember először arról beszélt, hogy bizonyos: éltek igazi vámpírok, de a valósághoz le kell fejteni a mesés, misztikus elemeket a legendás történetekről. A valóság pedig nem más, mint egy 1985-ben azonosított, különösen ritka, nehezen diagnosztizálható betegség, a porfíria. Az enzimhiányos zavar jellegzetessége a hófehér arcbőr, az erőteljes fényérzékenység és a sorvadó, vérző íny, amely miatt a szemfogak látszólag megnagyobbodnak. A porfíria egyes fajtái idegkárosodásokat is okozhatnak, amelyek súlyos esetekben mentális zavarokat, epilepsziás rohamokat és hallucinációkat idézhetnek elő. Nem véletlen, hogy ezek a betegek a vámpírság gyanújába keveredhettek.

Propper Valéria szerint az emberekre támadó, vérivó szörnyek már az ókortól megjelentek a mitológiákban, és történeteiket nemzedékről nemzedékre hagyományozták.

A vámpír és vérfarkas kifejezések valamikor a középkor végén, az 1600-as években jelentek meg a feljegyzésekben. Csongrád-Csanád vármegyéhez legközelebb, szerb területen két vámpírtörténet is ismert: az 1725-ben elhunyt Plogojowitz Péterről azt hitték, hogy halála után vámpírként kilenc falubeli társát ölte meg. Ez volt a vámpírhisztéria legkorábban dokumentált esete. Ahogy Propper Valéria elmondta, a szerb paraszt körüli hiedelmek olyan félelmet keltettek a környéken, hogy exhumálták a holttestét, majd egy szabályos vámpír-kivégzés során tölgyfa karót döftek a szívébe, levágták a fejét és elégették a maradványait. A másik esetben a helyiek azt tartották, hogy Arnold Pál vámpírként 16 embert ölt meg. Története olyannyira nevezetes lett, hogy Tessedik Sámuel, a szarvasi főiskola egykori tanára, írásaiban is megemlítette Arnold Pál, a szerbiai vámpír történetét. A Felvidéken pedig Kaszparek Mihály története ismert, amelyről Mikszáth Kálmán A kísérlet Lublón című kisregényében írt. Propper Valéria szerint bár az esetek részben valós történetek, az emberi fantázia meglehetősen gazdagította azokat.