1 órája
A mozdulatlanságra ítélt táncos Vásárhelyre érkezik
Néhány óra alatt elvesztette az uralmat a teste felett egy táncművész. Horváth Renátó öt éve él kerekesszékben, ám testi-lelki eleganciája példaértékű. A Testbe zárt ima című előadása betegsége, valamint a mellette mindvégig kitartó kedvese történetét meséli el.
A Miskolci Nemzeti Színház tánctagozata, a Miskolci Balett táncosaként dolgozott egészen 2019. december 3-ig. Egy táncpróbákkal zsúfolt nap után éppen csak hazaért lakásába, majd néhány órával később, egy éles lapocka tájéki fájdalom és különös zsibbadás után már alig mozgatta végtagjait. Így vált teljesen mozgásképtelenné Horváth Renátó táncművész. Hónapokig lélegeztetőgép tartotta életben egy intenzív osztályon – ahogy ő fogalmazott: szobabútorrá vált a kórházban. Ezt követték a lelki mélypontok: gyógyszerfüggőség, pánikbetegség és a tehetetlenség miatt érzett hihetetlen düh.
Megjelenése azonban ma is makulátlan, a kerekesszékben sem veszítette el régi önmagát. Interjú előtt segítőjét megkéri, igazítsa meg ruházatát, ügyelve minden részletre.
Ilyen közegből érkeztem, testben és lélekben továbbra is táncos vagyok. Máig táncolok, még álmomban is. Nem úgy tekintek magamra, mint aki bármiben korlátozott, bár furcsa lehet ezt hallani
– tette hozzá.
Horváth Renátó állapotáért az orvosok szerint egy ödéma a felelős. A vizenyős duzzanat mára visszahúzódott, és Renátó teste már akaratlan mozgásokra is képes. Mint mondta: nagyon lassan történik valami, de rendkívül nehéz türelmesnek maradni és nem siettetni a folyamatokat.
A Testbe zárt ima című táncszínházi előadás az elmúlt öt év minden mozzanatát megidézi. A történetben – ahogy a valóságban is – fontos szerep jut Andinak, aki Horváth Renátó barátnője, és a kezdetektől mellette állt. A produkcióval az egykori táncművész azt szeretné közvetíteni, hogy nézzünk szembe a nehézségeinkkel, ha kell, nap mint nap. Szerinte a lelki fájdalom idővel enyhül, és megkapjuk a vágyott feloldozást.
A Nemzeti Táncszínház után hamarosan a vásárhelyi művelődési központba érkező produkció egyik különlegessége, hogy Mohai Cintia táncos önmagát alakítja, hiszen ő volt ott Renátó mellett a bénulás pillanataiban. A táncosok mindegyike személyesen is kapcsolódik Renátóhoz, aki narrátorként van jelen a színpadon. Bár a történet drámai, a darab végkicsengése mégis pozitív és felemelő, az emberi kapcsolatok fontosságát hangsúlyozza.
