2 órája
Marosmenti művésztelep – tizenhetedszer
Jó száz éves hagyománya van Makón a művésztelepeknek – a város manapság is lát vendégül nyaranta hazai és határon túli művészeket. A Natura Marosmenti Művésztelep meghívottjai idén két héten át alkothattak az Erzsébet házban. Hogy mit, az most a Hagymaházban látható.
– Ide járok 15-16 éve. Mindig kint festek az utcán, a téren, és sok időt töltök azzal, hogy megfigyeljem azt, amit magam körül látok – mondta Natura Marosmenti Művésztelep alkotóinak egyike, Bodor Zoltán. A Nagymaroson élő festőművészről kollégái azt mondják, félig már makói.
Marosmenti fények és árnyak
– Ebben van valami, hiszen amit megfigyelek, azt megismerem és óhatatlanul meg is szeretem. Nagyon szeretek itt lenni – mosolyodott el, miközben a tábor zárókiállítása előtt beszélgettünk vele. Hozzátette: olyan dolgokat lát itt, amik őt színben, formában megfogják. Már ismerősek számára a makói fények és árnyékok – meg az emberek is. Azt is hozzátette, Makón még megvan az a hangulat, ami korábban az egész Dél-Alföldet jellemezte.
Elsősorban képet festek, ami természetesen ábrázol valamit, de nem az a fontos, amit ábrázol. Az a kérdés, hogy a színek, fények, árnyékok kiadnak-e egy olyan kompozíciót, ami látványként erőteljes és működik
– magyarázta.
A szépség szubjektív
A 17. Natura Marosmenti Művésztelep vendégei két héten át dolgoztak a makói Erzsébet házban. Hogy a közös alkotásból mi született, az most a Hagymaházban látható. A kiállítást a városi levéltár vezetője, Urbancsok Zsolt nyitotta meg. Azért ő, mert az intézmény az évek során az alkotótábor több kísérőrendezvényének adott otthont.
– Szerencsés vagyok, mert a művésztelep tagjait személyesen is ismerhetem. A város általuk igazi progresszivitással, művészi minőséggel, kultúrával és szellemiséggel találkozik, gazdagodik – mondta Urbancsok. Hozzátette: szándékuk, hogy ne csak közgyűjteményként és a kutatómunka otthonaként működjön a levéltár. A műfaji sokszínűséget tükröző alkotásokra utalva azt is elmondta: a szépség szubjektív fogalom, hiszen mi, emberek különböző kulturális háttérrel, tapasztalatokkal, érzésekkel rendelkezünk.
Kosztolányi volt az ihlető idén
Ahogyan az szokás, idén is volt a tábornak egy ihletet adó motívuma, méghozzá a Kosztolányi által összegyűjtött tíz legszebb magyar szó (láng, gyöngy, anya, ősz, szűz, kard, csók, vér, szív, sír). Ezekhez az itt alkotó művészek hol szorosabban, hol lazábban kötődve alkottak. A tábort vezető makói grafikusművész, Karsai Ildikó a mostani közös témával kapcsolatban elmondta, úgy gondolja, alkalmat ad a szépség fogalmának egyéni megfogalmazására, de a magyarság, az összetartozás kifejezésére is.
Sokféle, aktualitásokhoz kötődő, de általánosabb kulcsmotívumok is kerültek már az évek során a művészek elé. Ezeket én szoktam kitalálni, de a végső döntés soha nem az enyém: meg szoktam kérdezni az alkotótársakat – árulta el. Hozzátette, teljesen változó, mikor születik az új ösztönző téma ötlete. Volt, hogy már a tábor ideje alatt kipattant, de olyan is, hogy csak nem sokkal az indulás előtt derült ki, mi lesz. A jövő évi még nincs meg
– tudtuk meg a telep vezetőjétől.
Hagyomány és modernitás
A Natura Marosmenti Művésztelep a régi makói alkotótelepek hagyományát folytatja, amelyek közül talán Rudnay Gyuláé a legfontosabb. Ő az 1920-as években látogatott el Makóra fiatal képzőművész tanítványaival, és jóvoltukból festmények, grafikák születtek az ihletet adó Maros-parti tájról, a városról. Az elmúlt évtizedekben pedig két művésztelep, egy grafikai és egy határon túli alkotókat fogadó képzőművészeti működött Makón. A Natura Marosmenti Művésztelep ezek hagyományait ötvözve, de modern szellemiségű alkotóműhelyként szerveződött meg 17 esztendővel ezelőtt. Az idei táborba 15 alkotót hívtak meg. Kísérőprogramként egy kiállítást és egy előadást tartottak a levéltárban. A záró tárlat október 19-ig látható a Hagymaházban.
