Ismeretlen Koszta József festmény került a szentesi múzeumba

Életműve legjelentősebb részét Szentesen megalkotó festő, Koszta József egy korábban ismeretlen képe került október 1-én, kedden délelőtt az alföldi festőművész nevét viselő közgyűjteménybe – nyilatkozta Irsai Farkas László, a Koszta József Múzeum igazgatója hírportálunknak.

A nyolcvannyolc évet élt Koszta a tájkép, az életkép, a portré és a csendélet témáiban alkotott; legszívesebben falvak peremén, szántóföldön, szabad ég alatt, tanyák körül, a réten kaszáló parasztot, arató férfiakat, kévekötő asszonyokat és lányokat festett erőteljes, kifejező színeivel. Az alföldi festők egyik legjelentősebb képviselőjének tartott művész és felesége egy Szentes közeli tanyán élt harminc éven át. 1949-es halála előtt úgy rendelkezett, hogy képeit a szentesi múzeumra hagyja, a közgyűjteményben jelenleg mintegy harminc alkotását őrzik.

Egy korábbi alkalommal, például közönség előtt restaurálták egy 1940-ben készült, utoljára ötven évvel ezelőtt felújított önarcképét. Akkor Szabó-Erdélyi Gabriella restaurátor azt hangsúlyozta: Koszta festményeire a pasztózus technika, a kidomborodó ecsetvonások miatt nagyon kell vigyázni, erősebb nyomás nélkül, különösen finom mozdulatokkal kell dolgozni.

A Borjú itatás című, most átvett kép kapcsán pedig azt mondta el a szakember, hogy restauráláskor megerősítették a kép eredetiségét, többek között a festékréteg jellegzetes repedései alapján, amelyeket a lenolaj túlzott használata okozott. A mű 1915 és 1935 között készülhetett rétegelt kartonra, stílusa a nagybányai és szolnoki iskolák hatását mutatja, de a művész szentesi korszakának jegyei is felfedezhetők.

Az október első napján a közgyűjteménynek átadott festményről Irsai Farkas László igazgató elmondta: az eredetileg a nagy műpártolóként fiatal művészeket támogató Némedy Gyula ügyvéd tulajdonában volt. A festményt a negyvenes években szerezte be közvetlenül Koszta Józseftől. Később a festmény Sasvári Annamária családjához került, aki születésnapi ajándékként adta fiának, Kovács Krisztiánnak. Végül az alkotás tulajdonosa kezdeményezte a műtárgy restaurálását, majd döntött arról, hogy hosszú távú letétként a múzeumnak adományozza.