Szer monostora a múltról mesél

A kánikula elmúlt, kiadós eső áztatott mindent, mikor megérkeztem a találkozóra, amelyet Kertész Péterrel, az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark ügyvezetőjével beszéltem meg. Eredeti tervem, hogy Szer monostorának romjai között sétálva beszélgessünk a bencések egykori jelentős központjáról, füstbe ment, irodájában mondta el, amit tudni kell, majd megnéztük a templom történetét bemutató filmet és az ásatások során a területről előkerült leleteket, kincseket a kiállításon. 

Gazdag birtokosok

– Ez a terület az ország egyik leggazdagabb családjának, a magát Ond vezértől származtató Bor-Kalán nemzetségnek a birtokát képezte, palotájuk és temetkezési helyük is itt volt. Hivatalosan először az 1233-as beregi egyezmény említette a monostort, mint az akkoriban szinte aranyértékű erdélyi só kereskedelmének egyik csomópontját – mondta bevezetésként Kertész Péter. Ez hatalmas jövedelmet jelentett. Ekkortájt történt, hogy Pósa fia, Nána örökös nélkül maradt, és a földről, az ingatlanokról szóló ajándékozást oklevelekben többször, 1257-ben, 1266-ban és 1274-ben is megemlítették Szert.

História

– A 12. században épült a már említett Bor-Kalán nemzetség temploma, az Alföld egykor leggazdagabb, legnagyobb szerzetesi intézménye. A középkorban a térségnek igazi rangot a bencés monostor és a templom adott. Legkorábbi elődje körül, a Tisza magas partján már a 11. században település virágzott. Minthogy királyi út mentén feküdt – amely a Balkánról Szegeden át Budára vezetett, és ezen az úton vonultak a keresztes hadak is – erős gazdasággal bírt – közölte az ügyvezető.

Szer a 15. századra vámszedési és vásártartási joggal rendelkező központi mezőváros lett, a helyet Horváth Ferenc régész tárta fel. A törökök 1526-os átvonulását még átvészelte a település, ám a 15 éves háború megpecsételte a sorsát: a lakosság elmenekült és a törökök helyőrséget telepítettek a monostor maradványaiba. A 16-17. század fordulójától már Puszta Szerként, vagyis lakatlan területként említették a források. 1832-ben még biztosan állt a templom nyugati homlokzata és északi falmaradványa, erről Pallavicini Ede festménye tanúskodik, ennek másolata is látható – sok egyéb érdekesség, például a monostor különböző korszakait ábrázoló makettek mellett – a Rotundában lévő kiállításon, amelyet az ásatásokon is dolgozó Vályi Katalin régész rendezett be. 

Ásatások kezdete

A millenniumi Árpád-emlékmű mellett található középkori monostor templomát 1970 és 1976 között tárták fel részletesen, de az ásatások már 1882-ben megkezdődtek, amelynek jelentős alakja a tudós pap, gyulai plébános, címzetes pusztaszeri apát és országgyűlési képviselő, Göndöcs Benedek volt.

– Ezt nevezhetjük az első igazi régészeti ásatásnak. Göndöcs Benedekről még érdemes tudni, hogy sok témával, tudományterülettel, például növénynemesítéssel is foglalkozott, egyesek szerint a medgyesegyházi dinnyét is neki köszönhetjük. Visszatérve a feltáráshoz: korának híres régészét, Rómer Flórist kérte fel a munkára, és már ők is megemlítették, hogy a területen emlékparkot kellene létrehozni. Göndöcs ötlete az volt, hogy a tulajdonos Pallavicini-család adja át a területet haszonbérbe, ő fákkal ülteti be, majd később visszaszolgáltatja – mesélt a múltról Kertész Péter.

Folytatás

A munka a 20. század elején folytatódott Csallány Gábor régésznek, a szentesi múzeum alapító-igazgatójának vezetésével. A nagy áttörés 1970-ben jött a makói kötődésű Erdei Ferenc belügyminiszternek, a Magyar Tudományos Akadémia akkori elnökének kezdeményezésére, és Göndöcsék után ő is felvetette az emlékpark ötletét, ami végül 1982-re valósult meg. Ezt már nem élhette meg, 1971-ben elhunyt.

– Erdei Ferenc a szegedi Móra Ferenc Múzeum igazgatóját, Trogmayer Ottót bízta meg a feltárás munkáival, azzal a kijelentéssel, hogy „Trogmayer elvtárs, ássa ki nekünk a honfoglalást”. A régészek akkor sem dúskáltak az anyagiakban, viszont a KISZ, a Kommunista Ifjúsági Szövetség csaknem 800 középiskolás diákot irányított építőtábori keretekben a munkára, amit nagyon élveztek, mindenki oda akart kerülni. 1976-ig minden nyáron 6 hétig folytak az ásatások – elevenítette fel a szakember. Megemlítette, érdekes, de a területen nem lelték honfoglalás előtti település nyomait.

A monostor fejlődése

Az ásatások első megtalált nyomáról Trogmayer Ottó azt mondta: pogány szentély lehetett, és azt feltételezte, azért költöztek a környékre az emberek.

– Az első, a 11. századi templom egyhajós, középtornyos – az 5-ször 4 méteres tornyot később toldották hozzá – volt, amit úgynevezett darázskőből, réti mészkőből építettek döngölt agyagos padlóval. Abból az időből származott, amikor tíz falunak kellett egy templomot alapítania, és ezért is a települések egynapi járóföldre feküdtek egymástól – közölte az ügyvezető igazgató. A pogánylázadások során a favázas épület leégett, helyén 22-ször 10 méteres templomot húztak fel téglából és darázskőből. Később bencés szerzetesek érkeztek, akik sankt galleni mintára bővítették – 31 méter lett a hossza, nyugati szentélyt kapott, amelyhez hasonlót eddig Magyarországon csak Pannonhalmán tártak fel –, és az említett tervrajz szerint 820 hasonlót építettek még a kontinensen. 

A fénykor

– A 12-13. század fordulóján élt a Bor-Kalán nemzetség legkiemelkedőbb tagja, Kalán pécsi püspök, a királyi kancellária vezetője és az írásbeliség meghonosítója. Hozzá köthető a monostor-templom újabb szakasza, akkor háromhajós bazilikává alakították, megjelentek a kor legdrágább és legnemesebb építőanyagai, a vörös márvány és a piszkei kemény mészkő. Az épület 44,5-ször 23,5 méteres lett, freskókkal díszítették, akkor épült újjá a szerzetesi kerengő, zárt belső udvart fogva körül. Ez volt a monostor fénykora – állapította meg Kertész Péter. 

Fokozatosan mezőváros „nőtt ki a földből” körülötte, a közelében, ahol a polgárok saját templomot építettek, mert a bencés monostorban nem lehetett például misézni, esketni, keresztelni. Az említett virágkor az 1241/1242-es tatárdúlásig tartott, akkor a bencés monostort felgyújtották. Utána kisebb templomról „beszélt” a föld, amelyet árokkal és védfallal vettek körül. 1318-ban Károly Róbert király is megszállt a monostorban, illetve tudjuk, hogy 16. század elején iskolája is volt, hiszen az átutazó lengyel királyt, Jagelló „Öreg” Zsigmondot diákok köszöntötték. Ezután írott források alig említették. A török hadak az 1596-os nagy hadjáratkor elpusztították, lerombolták és nagyjából az 1630-as évektől – mint már említettük – feltűnt a Puszta Szer megnevezés. A török kiűzése után csak romok maradtak.

Katona József Szeren

A 19. század elején, 1823-ban Katona József, a Bánk bán írója, még egy zömök román kori tornyot is látott a lerombolt monostorból, „de mivel abba zsiványok és útonállók fészkelték magokat, és e temérdek síkságon, mintegy messze látó Hegy gyanánt szolgált, az emberi bátorságra való ügyelés a tornyot lerántatta” – ez az akadémia által kiadott Tudományos Gyűjteményben jelent meg.

– Katona azt is leírta, hogy az egyik helybeli a romok mellett talált egy nagy kulcsot, amelyet beszállítottak a kecskeméti levéltárba, további sorsáról nem tudunk. Trogmayer Ottó úgy vélte, a mezőváros templomának a kulcsa lehetett – zárta virtuális történelmi utazásunkat Kertész Péter.