Szép virágok, szép emlékek

A harmadik pusztaszeri traktoros találkozóra sétáltam múlt szombaton délelőtt a buszmegállótól a helyszínre, a Szentháromság-templom melletti térre, és bár még nem terveztem, elő kellett vennem okosmobilomat fényképezni. Egy kis mályvabokor – én annak néztem, de később kiderült, hogy mocsári hibiszkusz –, „lépett elém” az egyik ház előtti virágoskertből, muszáj volt megörökíteni. Pár nap múlva egyik ismerősömnek is elküldtem, hogy jobb és vidámabb legyen a napja, de ez a fénykép akkor kevésnek bizonyult, sokat dolgozott, fáradt, kimerült volt.

De valószínűleg azért az ő arcára is mosolyt csalt egy futó pillanatra és megsimogatta a lelkét. Velem legalábbis ez történt. Jó volt látni a négy-öt virágot és a nyílásra „jelentkező” bimbókat. Amikor még Hódmezővásárhelyen dolgoztam, a kolbásztököt is termesztő Fenesi János nyugdíjas kőműves háza előtt láttam csodálatos, fantasztikus színű, két-három méter magas mályvákat. Azokra emlékeztettek. Alig több mint 1 éve már a mennyekben kertészkedik, ha addig nem termesztettek ott mályvát és kolbásztököt, azóta biztos meghonosította fent ezeket a növényeket.

Amikor láttam és lefényképeztem a pusztaszeri virágokat, mocsári hibiszkuszokat, ő és a felesége, Terézia is eszembe jutott: szép virágokról a velük kapcsolatos szép emlékek. Így van ez, amikor az élők megidézik az elhunytakat.