Brusznyai Árpád, az 1956-os forradalom mártírja 100 éve született

Derekegyházon született, a csendőrlaktanyában

Brusznyai Árpád 1924. június 27-én született Derekegyházon, az egykori csendőrlaktanyában, mivel édesapja akkoriban a falu csendőre volt. Három éves koráig éltek településen, akkor költözniük kellett, mert az édesapját áthelyezték. Idősebb Brusznyai 1919 és 1934 között dolgozott csendőrként, majd kegydíjas lett és alkalmi munkákat vállalt. Édesanyja a házassága előtt varrónő volt, majd a háztartással és két gyermeke nevelésével foglalkozott. A vagyonuk egy szentesi családi ház volt, amit 1951-ben államosítottak.

Brusznyai Árpád 1942-ben a szentesi gimnáziumban érettségizett, majd 1944 és 1949 között az Eötvös kollégium diákjaként az akkori nevén Magyar Királyi Pázmány Péter Egyetemen summa cum laude görög-latin-történelem szakos diplomát szerzett. 1947 és 1950 között a világhírre szert tett ókortudós, Moravcsik Gyula professzor mellett dolgozott, az 1949–50-es években az egyetem demonstrátora volt. 1950-ben pap bátyját 3 évre internálták, Brusznyai Árpádot pedig elbocsátották az egyetemről. 1952-ig először Mendén, majd Vácon teljesített kántori szolgálatot. 1951-ben kitűnő eredménnyel védte meg doktori disszertációját, de a remélt tudományos pályához az akkori politikai helyzet miatt, ez sem nyitott utat. Brusznyai 1952 augusztusában került Veszprémbe, a Lovassy László Gimnáziumba görög-latin és történelemtanárnak. A fiatal pedagógus tudásával és emberségével is megbecsülést vívott ki magának. Munkája mellett egyik szervezője lett a város zenei életének – tudtunk meg adalékokat Kahler Frigyes: Egy vallatás anatómiája. Brusznyai Árpád a vizsgálótisztek előtt című tanulmányából.

A forradalom veszprémi eseményeinek emblematikus alakja lett

A fiatal tudós-pedagógus 1953-ban nősült meg, az 1930-as születésű, bányamérnöki családban felnövő Honti Ilonát vette el feleségül. Honti Ilona vegyészlaboráns képesítéssel rendelkezett. Ilona édesapja egyszer sakkpartira hívta Brusznyai Árpádot. A két fiatal egymásba szeretett, egybekeltek, Veszprémben telepedtek le, ahol lakást utaltak ki nekik, majd egy év múlva megszületett a kislányuk, Margit. Szépen kezdődött a családi életük, ami rövid idő alatt tragédiába torkollott...

Brusznyai Árpád 1956 októberében a forradalom veszprémi eseményeinek egyik emblematikus alakja lett. Nem akart politizálni, de az 1956-os forradalom szele őt is megérintette. 1956. október 15-én felszólalt a Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat ülésén, ahol a rendszer könyvkiadási hibáit ecsetelte. A Hazafias Népfront megyei elnökségének ankétján a Rajk-ügyben is kifejtette véleményét. Közben október 23-án kitört a forradalom. Brusznyai Árpád nem zászlóvivő volt, ő a tanítványait akarta megvédeni a vérontástól, mert tudta, hogy az ifjúi hévnek nem lesz jó vége. Neki köszönhető, hogy Veszprémben nem folyt vér a forradalom idején.

Az elsők között tartóztatták le

Brusznyai a diákokat forradalmi csoportba szervezte és megakadályozta, hogy fegyveres harcokban vegyenek részt. Beválasztották az október 26-án megalakult Veszprém Megyei Nemzeti Forradalmi Tanácsba, aminek november 1-jén elnöke lett. Legfontosabb feladatának a közrend fenntartását és a törvényesség betartását tekintette – olvashatjuk a Nemzeti Emlékezet Bizottsága honlapján Brusznyai Árpád életéről.

A Brusznyai család a forradalom leverése után Vácra költözött, Ilona szüleihez. A fiatal tanár a helyi gimnáziumban vállalt munkát.

Brusznyai Árpádot a forradalom leverése után az elsők között tartóztatták le a magyar hatóságok segítségével a szovjet állambiztonsági szervek. Azzal vádolták meg, hogy gyilkosságokra adott utasítást. Tisztázta magát a vádak alól, és november végén visszatérhetett a családjához. Bár sokan biztatták, hogy hagyja el Magyarországot, erre nem volt hajlandó. 1957 elején aztán ismét letartóztatták, elengedték, újra letartóztatták, szabadon bocsátották. Véglegesen 1957. április 15-én vették őrizetbe, majd hazug vádak alapján koncepciós pert folytattak ellene. Az akkori hatalom példát kívánt statuálni Brusznyai Árpáddal. Az ügy során még olyanok is ellene vallottak, akiknek megmentette az életét, például egy gyűlölt ÁVH-s, akit Brusznyai nélkül meglincseltek volna. 

Államellenes szervezkedés volt a koncepciós per vádja

A fiatal tanárt a Győri Katonai Bíróság különtanácsa 1957. október 19-én államellenes szervezkedés vezetésének vádjával, életfogytiglani börtönre ítélte, a hadbíró Vetési Béla volt. 

Brusznyai Árpádné Honti Ilona 1957. július 29-től naplót vezetett azzal a céllal, hogy amit a férje önhibáján kívül elveszített, annak egy parányi részéletét visszakapja egyszer, ha azt a füzetet elolvassa. „Nem tudom, hogyan fognak alakulni a dolgok, nagyon nehéznek és reménytelennek látom a jövőt. Még akkor is, ha Te csodálatos erőddel mosolyogsz a rácsok mögött” – írta első bejegyzésében. A napló először 2017-ben jelent meg „Ne felejtsétek Édesapát” címmel, majd bővített második kiadásban 2022-ben „Ne sírj édesanya, hazajön édesapa” címmel, amely tartalmazza Brusznyai Árpád és felesége életrajzát és a per alakulását is. A napló felbecsülhetetlen forrásérték, valós időben mutatja be a hatalom bosszúszomjas emberei kezébe került forradalmár feleségének helytállását. Torokszorító olvasmány. 

Brusznyai Árpád segítette Pap Jánost, ő pedig halált kért rá

Az életfogytiglan kihirdetése után az MSZMP Veszprém Megyei Bizottsága első titkára, Pap János, levelet írt a Legfelsőbb Bíróság Elnökének, Domokos Józsefnek.

„Kötelességünknek tartjuk közölni a megye kommunistáinak, dolgozóinak hangulatát – Brusznyai és társai ellenforradalmi csoport bűnügyének tárgyalásán – a Győri Katonai Bíróság Népbírósági Tanácsa által hozott ítélettel kapcsolatban” – áll a levélben, amelyben Pap János kijelentette, nem értenek egyet az ítélettel, enyhének tartják. „A megye kommunistái, becsületes dolgozói – a népi demokratikus államrend megdöntéséért küzdő vezető szerepet játszó ellenforradalmárok felelősségre vonásánál – a legsúlyosabb ítéletet várták, nem pedig a törvényes büntetési tétel minimumot. Kérjük a Legfelsőbb Bíróságot, hogy az ügyben – mely fellebbezés alatt áll – a törvényeinknek megfelelő, komoly ítéletet hozzon” – áll az 1957. november 2-án írt levélben. Az ítélet súlyosbításához ez a levél nagyban hozzájárult. 

Brusznyai Árpád egyébként Pap Jánost munkához segítette a forradalom alatt, amit ő ilyen formán, kegyetlenül „hálált meg”. 

Pap János le akarta ereszteni a Balatont is

De ki is volt Pap János? A férfi a háború után vegyésztechnikusnak tanult, majd 1952 és 1954 között elvégezte a pártfőiskolát és beindult az 1985-ig töretlen politikai karrierje. 1956-ban már a Magyar Dolgozók Pártja Veszprém megyei bizottságának volt az osztályvezetője, Biszku Béla után két évig ő töltötte be a belügyminiszteri pozíciót, majd újabb két évig miniszterelnök-helyettes volt. 

Pap Jánost 1965. júniusban felállították a miniszterelnök-helyettesi székéből, és visszahelyezték a Veszprém megyei pártbizottság élére. 1985. márciusban vonult nyugállományba, az MSZMP ugyanabban a hónapban megrendezett XIII. kongresszusán kimaradt a Központi Bizottságból. Pap a Dunántúlon szocialista Manhattant akart építeni, a Balatont pedig „leeresztette” volna, hogy a helyére kukoricát ültessen. A rendszerváltozás után az 1956-os megtorlások ügyében felmerült a felelősségre vonásának kérdése, de erre nem került sor, mert 1994-ben, 69 éves korában, az engedély nélkül tartott vadászfegyverével előbb fejbe lőtte beteg feleségét, majd önmagával is végzett. 

Az ítéletet 1958. január 9-én hajtották végre

Brusznyait végül a másodfokú bíróság halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélte, vagyis figyelembe vette Pap János kérését. Brusznyai Árpád kegyelmi kérvényének az Elnöki Tanácshoz való felterjesztését pedig a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának különtanácsa elutasította.

Brusznyai Árpádné Honti Ilona az ítélet kihirdetése után már nem írta tovább a naplót, hiszen akinek szánta, sohasem olvashatta el, megszűnt a remény.

Az ítéletet 1958. január 9-én hajtották végre. Brusznyai Árpádot 6 óra 59 perckor vezették elő a Budapesti Országos Börtön udvarára. A fiatal, mindössze 33 éves tudós, pedagógus a Himnuszt énekelve lépett a bitófához. Az orvosok 7 óra 11 perckor jelentették a halál beálltát. 

Brusznyai Árpádot jelentelen sírba temették el a 301-es parcellába, az 1956-os forradalmat követő megtorlás számos áldozatának nyughelyére, a rákoskereszttúri új köztemetőbe.

Brusznyai Árpádné a férjét elvesztette, de a történteket nem temette el soha, lánya előtt sem titkolta. 1985-ben megírta férje történetét a Szabad Európa Rádió pályázatára, Brusznyai Árpádné Honti Ilona: A 301-es parcella címmel. „Minden temető néma, akármilyen sokan is járnak benne. A 301-es parcella a legnémább temető talán. Nincsenek sírhantjai sem, nincsenek síremlékei. … Sírhantok, nevek, évszámok helyett kis kupacok vannak, mint amikor a jó gazda feltölti a krumplit –, kis halmok, egy-egy vasdarab benne, vagy cserjeág jelzésül. Én sem tudom hol vannak a csontjai, ezért révetegül sétálok, nem is le, hanem felfelé nézek. Az égre. Ott megtalálom az utolsó pillantását” – írta a megrázó sorokat.