Csongrád-Csanád vármegye szélmalmai

Sajnos napjainkra nem sok szélmalom látható már. Szerencsére Csongrád-Csanádban maradt belőlük néhány.

Székkutas

A malmot Szabó Sándor gazdálkodó építtette 1885-ben; ezt a dátumot az elkészült épület nagygerendájába is belevésték. Tulajdonosa után sokáig „Szabó-malomnak” nevezték, itt jött létre 1892-ben a Pusztakutasi Olvasó Egylet (ezért azt sokáig „Szabó-malmi Olvasókörnek” is nevezték). A vörös téglából épült, vakolatlan szélmalom szerkezetét tekintve három kőjáratú (háromköves), holland típusú malom. Különlegessége, hogy a tetőszerkezet kialakításának köszönhetően a vitorla fordítható (volt) a szél irányába. Önálló lisztszitával is rendelkezett. 1945-ben a teljes vitorlarendszer megsemmisült, a tetőszerkezet megrongálódott. A manapság cudar állapotban lévő szélmalom volt az egyik helyszíne a Hugo Hartung 1954-ben megjelent Gyakran gondolok Piroskára című regényéből készült német romantikus vígjátéknak. A kultuszfilm ismertté tette Székkutast.

Hódmezővásárhely

Hódmezővásárhelyen a szélmalmok a XVIII–XIX. század fordulóján jelentek meg a város peremén és a tanyavilágban egyaránt. A város központjától 12 km-re a Békéssámson és Tótkomlós felé vezető Erzsébeti úton található a Papi-féle szélmalom, amelyet 1856-ban épített Csánki Bálint, majd 1891-ben került a Papi család birtokába. Papi Imre, az Erzsébeti úti szélmalom utolsó molnára egészen az 1950-es évekig meg tudott élni ebből a tevékenységből. 1962 óta népi műemlék. A szépen rendben tartott környezetű Papi-féle szélmalom és molnárház a Tornyai János Múzeumhoz tartozik.

Dorozsma

A dorozsmai szélmalom napjaink kevés működőképes szélmalmának egyike. Kiskundorozsmán az 1900-as évek legelején 23 szélmalom üzemelt. Az egyetlen „túlélőt”, a felülhajtós malmot 1821-ben építtette Czékus Andor gazda. 1961-ben műemlékké nyilvánították, de az 1970. évi nagy árvíz és belvíz miatt az épület április 22-én összedőlt. Mivel a helyiek ragaszkodtak a község utolsó szélmalmához, az épületet rekonstruálták; az üzemképes malom 1973 tavaszára készült el. 2005-ben a malmot ismét az összedőlés fenyegette. 2011 nyarán működésbe hozták a szerkezetet, ami a mai napig üzemel. Évente néhányszor átforgatják a vitorlákat, és egy-egy rendezvény alkalmával látványőrlést is tartanak az épületben, amely nyitvatartási időben látogatható. 

Szatymaz

Itt máig látható az 1848 előtt elkészült, 9 méter magasságú, ipartörténeti jelentőségű Enyingi-szélmalom. Az eredetileg alulhajtós, hatvitorlás szélmalomból idővel felülhajtós, négyvitorlás malom lett, amelyet ritkára szőtt vászonnal borított, forgatható tető fedett. Enyingi István 1911-ben vásárolta meg a már nem korszerű malmot, mely az akkori tanyai közösség fontos központja lett. Enyingi 1952-ben hagyott fel a vámőrléssel, tőle Zlatarov László vásárolta meg a malmot, melybe az 1960-as években belecsapott a villám. Kispál Margit 2015-ben vette át, folytatva az állagmegőrzést. Az évszázados parasztházba a szépen felújított búbos kemence, a festett, hagyományos fabútorok új életet leheltek, ma Malom-tanya néven üzemel.

Szegvár

A vármegye legöregebb szélmalma a szegvári, mely a XIX. században épült. Az egykori helyiek szárazmalmokban és vízimalmokban is őrölték a gabonát, de szélmalom csak egy épült a településen, ez a Pusztai-féle szélmalom, mely nevét utolsó tulajdonosáról, Pusztai Pálról kapta. Ő 1937. október 18-án vette meg Béládi Józseftől. A szélmalom 1948-ban befejezte működését, majd 1964-ben a magyar állam megvásárolta. 1968-ban ipari műemlékké vált, 1979-től tizenöt éven át tartott a felújítása; évek óta újabb renoválásra vár. 

Fábiánsebestyén

Fábiánsebestyén határában korábban még két szélmalom is működött, mára csak az egyik maradt meg, ez a Cserna-féle vagy Horváth János-féle szélmalom, mely a többszöri felújításnak köszönhetően jó állapotú: 2001-ben új tetőszerkezetet, vitorlákat és belső szerkezetet kapott, de a lapátok mára tönkrementek. Ennek ellenére a malom remek kirándulási célpont, ahol szalonnasütő helyet is kialakítottak.

Balástya

A Kőrös-féle szélmalom a Balástya, Tanya 300. számú, 1984-ben felhúzott tanya földterületén, a tanya mellett épült meg az id. Németh-Buhin Ferencz-féle szélmalom rajza alapján 1996–2000 között. A malom építtetője Padányi Gulyás Dávid Svájcba elszármazott magyar, akinek fontos volt, hogy a hagyományokat felelevenítve új szélmalom álljon azon a környéken, ahol a korábbi malmoknak már csak a romjai láthatóak. A malom kiviteleztetését, művezetését, tervezését Kőrös László végezte. A malom felső szintjét teljesen az eredeti minta szerint építették meg, és vásároltak hozzá egy Ganz-féle 1911-es hengermalmot, ami a szélvitorlával működött.

Mártély

Mártély közelében a XIX. század közepén szélmalmot emeltek, mely a tanyavilágban lakók számára épült. Tulajdonosa az építtetőt követően Kis Sándor, majd 1913-tól Késmárki Imre molnár volt. A felülhajtós szélmalom vitorlája 1953-ban letört, működésképtelenné vált. A malmot 1966-ban Szalay Ferenc festőművész vásárolta meg, aki a szélmalom belső berendezését megőrizte, a malom melletti molnárlakásban pedig műtermet alakított ki. Kezei alatt az épületegyüttes a környék egyik kulturális centrumává vált, otthont adott hangversenynek, előadói estnek. 2018-ban új gazdára lelt az épület, mely jelenleg is felújítás alatt áll. Az épület és a hozzá tartozó molnárház ipari műemléki védettségű. 

Ópusztaszer

Az Ópusztaszeri Szabadtéri Néprajzi Gyűjteménybe áttelepített szentesi szélmalmot Csúcs János tanyai gazda 1866–67-ben építtette. A Csúcs-szélmalom 1867. február 15-én kezdett őrölni a dónáti iskolától délre, a Kórógy-ér közelében. 1954-ben az Országos Műemléki Felügyelőség ipari műemlékké nyilvánította. 1988–89-ben telepítették át Ópusztaszerre, berendezéseinek helyreállítása jórészt új faanyag felhasználásával 1992–93-ban készült el. 

Szentes utolsó szélmalma 2011-ben romba dőlt. A 112 éves magyartési Varga-malomban 1953 óta nem őröltek. Az épület felülhajtós típusú, négyvitorlás volt. Fala téglából épült, tetejét zsindely fedte.