2024.06.02. 17:30
A kékjét, azt sosem tudom feledni – Fotók
A festő ecset nélkül, fejben is alkot a 86 esztendős Holler László festő szerint. A következő hetekben a vásárhelyi Alföldi Galériában láthatók legutóbbi, különösen friss, minden korábbinál kitárulkozóbb művei.
– Nem, nem a tájat, a látványt festem ki magamból – szerencsére igen jó a memóriám –, érzéseket, pillanatokat, az átélt élményt próbálom közvetíteni – nyilatkozta lapunknak a 86 éves festő kiállítása június 1-i megnyitóján. Az Alföldi Galéria Kossuth tér szárnyában a következő hetekben Holler László érzéseit leginkább kifejező kedvenc kékje invitál és vezet teremről teremre, egyúttal egyre beljebb és beljebb művészetébe.
A természet mindenek felett
A mester vallomása szerint a festő ecset nélkül is alkot, kiválasztja a számára fontosat. Ám miközben álmában tarka lepkéket és bogarakat kerget, felébredve a hajsza folytatódik.
Nem találom a válaszokat a lét nagy kérdéseire. Vajon meddig fest a festő? Ki tudja? Majd kiderül
– olvasta fel saját írásának sorait. Majd arról mesélt már ismét lapunknak, hogy fejben folyamatosan alkot, mint az őt lenyűgöző, folyton változó és megújuló természet. Így tartja őt mozgásban és fiatalosan a bennünket körülvevő világ iránti hódolat.
Érzéseket, pillanatokat, az átélt élményt próbálja közvetíteni munkáival Holler László – Fotó: Tábori Szilvia
A magát – mosollyal az arcán – lusta alkatnak nevező festő máig aktív. Mint mesélte, reggel nézelődik a kertben, majd a szemlélődést olykor tettekre váltja. Mondandóját folyamatosan humor és a mai világban különösen meghökkentő őszinteség fűszerezi. Nyílt gesztusai nem hiányozhattak a megnyitóról sem.
Bátor játék a vásznon
A festő nyíltságát és őszinteségét már a tárlat rendezésekor elsőként említette fia, ifjabb Holler László is, aki szerint az általa mindig nagyra becsült édesapja mostanra levetkőzve festői fegyelmét mindinkább kíváncsi, minden korábbinál nyitottabb alkotás közben.
– Úgy éreztem, alkotói precizitása már-már gátolta őt a munkában, lenyűgöző látni változását, ahogy kitárulkozó képein mindinkább teret ad a gesztusoknak, bátrabban játszik a kontrasztokkal – mondta lapunknak ifjabb Holler László. Úgy véli, édesapja talán elgondolkodott azon, mit nyer és mit veszíthet belső világát védve. Felfedezhette, hogy az erőteljesebb kifejezés nem feltétlenül festői gyengeség. Az örök megnyugvás, egyúttal az örök fejlődés képviselője.
Jó lehet így élni
Jó lehet így élni, mindig ezzel a szemmel nézni, látni a világot magunk körül. A szerencsés látogatók szinte azonnal elvesznek a természetben, erdők, nádasok, rétek, puszták, tajtékzó hullámok, megcsillanó vízfelszínek, vonuló madarak látványában. Máshol tanya, száradó kelme és néhol egy apró emberi alak, netán emberpár. A természet élő kompozíció, így vallja és festi Holler László
– tolmácsolta a tárlatmegnyitón Selmeczi-Tóth Andrea művelődésszervező-múzeumpedagógus Nahimi Péter főigazgató gondolatait.
Id. Holler László, a festő Az 1938-ban Budapesten született Holler László 1960-ban költözött Hódmezővásárhelyre, azóta is itt él. Több mint négy évtizedet tanított vásárhelyi iskolákban, volt tanyai tanító, majd 1977-től a Klauzál Utcai Általános iskola rajztanára. A rajzolás és a festés alapjait 1952 és 1956 között Tolcsvay Nagy Géza szabadiskolájában tanulta. 1967-től 2007-ig a Mártélyi Képzőművészeti Szabadiskola egyik szakmai vezetője. 1962-ben állított ki először a Tornyai János Múzeumban, onnantól tárlatok rendszeres szereplője itthon és külföldön egyaránt. Számos alkotása található magán- és közgyűjteményekben. |
