2024.05.17. 09:00
Természetes válságok: sok családi vihar magától is elcsitul
A kamaszkori szárnypróbálgatáshoz a családi környezet lehet a legbiztonságosabb terep. De nem ez az egyetlen, sok vitával járó életszakasz egy család életében. Csaholczi Kádár Annamária szerint nem kell megijedni, a legtöbb vihar természetes módon, magától elcsitul.
Nem kell megijedni: némely konfliktus a családi élet természetes válsága.
Fotó: Illusztráció / Shutterstock
Bizonyos családon belüli konfliktusok, krízishelyzetek az élet velejárói Csaholczi Kádár Annamária pszichológusjelölt szerint. Éppen ezért nem kell megijedni a váratlan, a megszokottól talán problémásabbnak tűnő helyzetektől.
Teljesen normális, természetes, hogy egymástól eltérő átmeneti létállapotokban esetleg megbillen a korábban megszokott egyensúly a családon belül. Az első és legfontosabb lépés a felismerés. Ahogy az is sokat segíthet, hogy a szülői maximalizmust elengedve bízunk magunkban, döntéseinkben
– nyilatkozta lapunknak a hódmezővásárhelyi szakember. Ismeretterjesztő PsziHód sorozatának aktuális előadásában éppen a szülő–gyermek kapcsolat normatív kríziseiről beszélt a vásárhelyi könyvtárban.
Társas konfliktusok szövedéke
A szakember fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy némely konfliktus a családi lét természetes válsága. Sőt, lényegében az egész életünket végigkísérik, átszövik a különféle társas konfliktusok és válságok. Néhol erőteljesebbek, az olyan életszakaszváltásnál mint például a kamaszkor, vagy az időben mindinkább kitolódó leválás folyamata, máskor viszont elcsitulnak, megoldódnak.
Különösen említésre méltó a gyermek születése körüli, szinte mindent átrendező új életszakasz, hiszen a szülőknek egy, a korábbitól teljesen eltérő élethelyzetben kell boldogulniuk. A mindennapi helytállás pedig kettejük kapcsolatát is próbára teszi, ideálisan csupán átmenetileg. De ott van a kamaszkor, amikor a serdülő tulajdonképpen a családjában, mint egy biztonságos gyakorlópályán bontogatja a szárnyait. Ez számtalan vitát szül, ám ez a próbatétel átmeneti és szükségszerű is a gyermek életében
– hangsúlyozta Csaholczi Kádár Annamária.
Nem mi rontottuk el
A szülő nagyon is sokat tehet azért, hogy szülő és gyerek közötti jó kapcsolat minél kevésbé sérüljön. A viharos időszakban ugyan nehezebben boldogulunk egymással és a próbatétel mindenkinek egyaránt megterhelő, ám a helyzet javítható, fejleszthető. A kommunikáció és az elfogadás ezúttal is elsődleges megoldás. A legtöbb vitás helyzet pedig idővel szépen rendeződik a szakember szerint. Eközben érdemes figyelni a változásokra, tudatosítani magunkban, hogy az átrendeződés, a szerepek változása együtt jár a családi élet természetes dinamikájával, nem feltétlenül rontottunk el bármit is. Az önvád, a szülői maximalizmus sokat árthat a szakember szerint, hátráltatja a szituációk objektív megítélését és a magabiztos hozzáállást. Ne tökéletesek akarjunk lenni, hanem elég jók. Mert az elég jó a jó.
Kell-e szakember segítsége?
Csaholczi Kádár Annamária arra a kérdésre, vajon mikor érdemes szakember segítségét kérni, úgy fogalmazott: ez családonként és hozott nehézségenként változó. Elhúzódó problémák esetén leginkább úgy ideális, ha a család valamennyi tagja bevonódik a terápiás folyamatba azért, hogy minden oldalról körbejárható legyen elakadásuk. Az életciklusok természetes változásai, fejlődéseink egyéni és családi szinten azonban segíthetik önmagunk meghaladását.
