Partot ért a sors adta hullámverés hordaléka Csongrádon

Kételkedés és bizonyosság. Keserűség és gondtalanság. Mélység és magasság; fények és sötét árnyak. Derű és ború. Még mintha a kérlelhetetlenül szakadó eső és a szikrázó napsütés pillanatonkénti váltakozásával az időjárás is a 81 esztendős Munkácsy-díjas festőművész képeire reflektált volna a pénteki kiállításmegnyitó idején. Az 1986-ban a Vásárhelyi Őszi Tárlat fődíjával, később ugyanott Életműdíjjal ugyancsak elismert Tenk László Hullámverés hordaléka című tárlata a csongrádi Művelődési Központ és Városi Galéria tereiben június 8-ig látogatható.

Nemtelen és nemes hordalék

– Egyszerre képvisel magasságokat és mélységeket Tenk László, és tárja elénk sorsa adta hullámveréseinek nemtelen és nemes hordalékait – mondta Képiró Ágnes művészettörténész a kiállítás megnyitóján. A három egységre tagolt tárlat első részében a művész által is barátságosnak tartott képei sorakoznak a falakon, odébb lépve a rá olyannyira jellemző motívumok a táj, a fák már a szenvedést is megmutatják. Az utolsó terembe lépve viszont már a háború és a világjárvány hatására létrejött, meglehetősen sötét tónusú alkotások fogadják a művészetkedvelő közönséget.

Ahogy maga az alkotó fogalmazott: a nagy élmények nem csak a képek érzelmi, hangulati tartalmára, de felemelő, vagy megrázó hatásukkal egész életemre rányomták bélyegüket. Ma már úgy érzem, hogy ennek a belső ellentétnek a kiegyensúlyozása volt fő törekvésem. Úgy tűnik, ennek az igyekezetnek a tanúi, ha úgy tetszik: a hullámverés hordaléka, amit most önök elé tárok.

Körülmények kívül, s belül

– Minden jó kép önarckép Tenk László szerint, akinek a fél évszázadnál is több ideje készülő alkotásainak fókuszában az ember, az emberiség, mint önmaga képi ábrázolt vetülete látható – hangsúlyozta Képiró Ágnes. Majd úgy folytatta:  Tenk 1970-80-as években készült, korai munkáin még gyakran a harsány, nyers színek domináltak, ám színpalettája és témái az ezredforduló után komorabbá, baljósabbá váltak. Magánéleti és közéleti történések, betegségek, külső és belső körülmények egyaránt közrejátszottak abban, hogy festményeinek színhangulata hűvösek, kék árnyalatok és színes szürkék, sőt, az utóbbi években lilák is uralják a képmezőt. A változással együtt járt, hogy Tenk László az elmúlt két évtizedben mindinkább a belső rezonanciára figyelt.

A világ csúf épület

A festészetre az önismeret és a világ megismeréséhez szükséges eszközként tekintő Tenk László már évtizedekkel ezelőtt úgy látta: a világ egy olyan csúf épület, ahol kusza eszmék csapnak össze. A közöny, a törtetés például hasznos tulajdonságok; a szenvtelenség pedig egészséges indulat. Pusztul a természet, redukálódnak a kapcsolatok. Gyerekek nőnek fel szülők nélkül, szülők öregszenek meg öröm nélkül, öregek halnak meg részvét nélkül. Az összeroppanástól pedig az alkotói munka, meg a világ csúfsága miatti keserűséget mégiscsak ellensúlyozó szépség, megannyi csoda védte meg. Így lehetséges, hogy képeinek sötét tónusában mégiscsak felsejlik a fény, éppen úgy, mint életünkben.