2024.04.12. 19:41
Nagy Attila grafikái: Úton a megválaszolatlan kérdésekhez – Galéria
Saját belső szabadságunk felfedezésére biztat Nagy Attila szobrászművész, szobrok helyett ezúttal grafikai munkáival. A vonal bűvöletében című tárlat május közepéig látható a Tornyai János Múzeumban.
A művészet feladata médiumként közvetíteni a gyermekkorunkban elvesztett és így megválaszolatlanul maradt kérdéseket. Márpedig Nagy Attila szobrászművész grafikái révén talán éppen azokhoz találhatunk vissza – mondta Miklós Péter címzetes egyetemi tanár Nagy Attila A vonal bűvöletében című kiállításának megnyitóján a Tornyai János Múzeum előcsarnokában. Majd azzal a gondolattal folytatta: egy-egy alkotásban ott munkál a művész öröklött sorsa, tanult viselkedés mintája, de vele vannak a művészeti hagyományok, ahogy Isten is. És ott van a közönség, akik által élő lesz a műalkotás, hiszen az inspirál, ötleteket ad, a szent időbe, mondhatni a romlatlan gyermeki állapotba vezetve befogadóit.
A művészet egy kis szeletet kínál abból, hogy a gyermeki önfeledt, nagy eszmék iránti nyitottságra rávezessen bennünket. Bár a sikert nem garantálhatom, de a lehetőség adott
– hangsúlyozta.
A grafikus agyi struktúrája
Azt már lapunknak mondta el Miklós Péter, hogy a múzeumban most kiállított, egészen május közepéig látható tollrajzok bár egyszerűnek tűnnek, témáik és mentalitásuk mégis jóval mélyebb értékeket, rétegeket sejtetnek. Ezenfelül nem csak alkotójuk problémaérzékenységét, szellemi, de emberi felkészültségét egyöntetűen megmutatják. Attila közismert köztéri szobrainak alapanyagait a grafikai munkák finom mozdulataihoz képest egészen másként formálja. A két munkamódszer más agyi struktúrát, a motorika különböző felkészültségét, beavatottságát igényli. A művészet ezúttal is megmutatja sokszínűségét.
Követni a cikázó gondolatot
A kiállító alkotó pedig már úgy fogalmazott tárlatáról: a szobrászok valóban sokat és gyakran rajzolnak, olykor a látványtól ihletetten, máskor szabadon szárnyaló képzelettel. Ő maga szinte öröktől rajzol; ahogy gyermekkorában tette önkéntelenül, például csokoládéval a falra. Ma ugyanúgy szinte ösztönösen, spontán dolgozik; a tárlat anyagának képei sem előre eltervezett koncepciók mentén alakultak.
Az ember firkálgat, firkálgat, majd egyszer csak megmutatkoznak a formák a papíron, kiteljesedik a kép, egy állatforma, vagy bármi más. Szeretem ezt az utat, egyszerűen hagyni, hogy az ember tudatalattija vezesse a kezét. Ráadásul, míg a szobor akár egy évig is készülhet, a rajzolás tempója lehetőséget ad arra, hogy kellően lekövesse a cikázó gondolatokat, az akaratlanul felszínre törő érzéseket. Örömmunka ez
– mondta.
Támaszkodj a felhőkre
Az alkotói munkát a zenei szabadsághoz hasonlító alkotó szerint a bennünk munkáló érzéseket, gondolatokat kell kihozni magunkból. Szerinte bátran, akár még a felhőkre is támaszkodhatunk. Az egyebek mellet Prima-díjjal és a 2005-ben megrendezett Vásárhelyi Őszi Tárlaton Tornyai-plakettel is elismert Nagy Attila tanácsa szerint éljük meg szabadon, a bensőnkből érkező, eleinte talán érthetetlen impulzusokat. Hiszen ez a szabadság.
