2024.03.12. 12:00
Létezésünk jele feketén és fehéren
Vállald fiam önmagad, akár a börtön árán is. Ezt tanácsolta egykor mestere a néhány nap múlva 71 éves, Munkácsy- és Kossuth-díjas Fehér László festőművésznek. Miközben egy 1975-ös műve Amerikát járja, egy másik a vásárhelyi Alföldi Galériában várja közönségét. A két alkotásról mesélt lapunknak.
Vásárhely a szívem kellős közepe, már egy 1972-ben itt töltött nyár óta – nyilatkozta lapunknak az itthon és külföldön is rendkívül népszerű és elismert magyar festő, Fehér László. A korábban már Tornyai plakettel és életműdíjjal is kitüntetett hetven esztendős alkotó hétvégén azért látogatott Hódmezővásárhelyre, mert egy 2013-as műve szerepel a Vásárhelyi Őszi Tárlat elmúlt évtizedeire visszaemlékező tárlaton.
A keleti blokk aluljárója
Miközben pedig március 9-én, szombaton megnyílt a HETVEN az Alföldi Galériában, egy Minneapolisi művészeti központban épp utolsó napjaiban várta közönségét egy izgalmas, az 1960 és 1980 közötti keleti blokk kísérleti művészetét megidéző tárlat. A bejáratnál mindjárt Fehér László 1975-ben készült Aluljáró I. című festményével.
Forrás: Fehér László fb-oldala
– A budapesti Képzőművészeti Főiskola ötödéves hallgatójaként festettem az Aluljárót, ami az év végi zsűrizésen úgymond ki is verte a biztosítékot. Ám én megfogadtam Kokas Ignác mesterem tanácsát, aki az mondta: vállald fiam önmagad, akár a börtön árán is. Ez majdnem sikerült. Nem kaptam meg a hatodév lehetőségét, még ki sem léptem az iskola kapuján, már várt a katonai behívó. Másfél évre megszakítva a pályámat akkor, 23 évesen – mesélte Fehér László.
A megtépett ember képe
Még 1974-ben a budapesti Vörösmarty utcai aluljáróban figyelte és fényképezte a járókelőket, ám a későbbi festmény alapjául szolgáló fotók előbb asztalfiókba kerültek.
Fogtam a kezemben az egyik képet, de nem igazán tudtam mit kezdeni az anyaggal, idegesen összegyűrve a földre dobtam, megtapostam. És ahogy ott hevert az olajos padlón szerencsétlenül, összegyűrve, összeszakadva, megéreztem a megoldást. Megláttam a megalázott, megtépett, az élet viharától szenvedő ember képét. Így született meg a festmény, amely most amerikai kiállításokon járja az útját
– mondta.
Létezésünk a Balaton partján
– Jól emlékszem a pillanatra, amikor egy séta alkalmával megláttuk, amint a Balaton partján szaladgáló gyerekek egyike besétált a vízbe mélyen benyúló stégre, majd tétován megállt a végén. A meditáló gyermek látványa számomra egy fontos, sok mindent magában hordozó pillanat volt – magyarázta a festő már a júniusig, a vásárhelyi Alföldi Galériában látható HETVEN – Kaleidoszkóp a Vásárhelyi Őszi Tárlatok hét évtizedéből kiállításon látható szintén fekete-fehér Víz és gyerek című festményéről. A 2013-ban készült képet még a 2015-ben megrendezett 62. Vásárhelyi Őszi Tárlaton mutatta be a közönségnek.
A színeket nélkülöző alkotói periódusáról kérdésünkre egyúttal úgy fogalmazott: a fény és a sötétség ábrázolásával egy leegyszerűsített világ szólal meg, és csupán körvonalakkal rajzolódik bele az egész létezésünk jele. Az ember egy jelként létezik a képben, és ehhez kell ez a homogén sötét tér, megfoghatatlan valóságként – mondta.
