2024.01.02. 21:05
A zenében és az életben is társak
Kassai István Liszt Ferenc-díjas zongoraművész és felesége, Csányi Valéria karmester voltak a Somogyi-könyvtár újévnyitó vendégei kedden. Pályájukról meséltek, együtt zongoráztak, sőt meg is viccelték népes közönségüket.
Házastársi négykezessel kezdődött a Kottázott interjú című est a Somogyi-könyvtárban. Fotó: Török János
Házastársi négykezes zongorajátékkal kezdődött a Kottázott interjú című, újév köszöntő est a Somogyi-könyvtárban. A díszvendégek, Csányi Valéria karmester és Kassai István Liszt-díjas zongoraművész ugyanis nem csak a zenében, de az életben is társak.
Az est moderátora, Kovácsné Faltin Erzsébet a program elején szüleiről és gyermekkorának kóruséveiről faggatta Csányi Valériát. Szülei, Botka Valéria és Csányi László alapították 1954-ben a legendás Magyar Rádió Gyerekkórusát, amelyet aztán 32 éven át vezettek. Felléptek Európa szinte minden országában, az USA-ban, Kanadában, de számos alkalommal turnéztak Japánban is. Csányi Valéria elmondta, nem volt könnyű dolga a kórusban az alapítók gyermekeként sem a kortársak, sem a politikai rendszer tekintetében. Utóbbi kapcsán megjegyezte, 1968-ban például nem utazhatott szüleivel Japánba fellépni, mert az egész családot nem engedték el külföldre együtt.
Botka Valéria az 1970/71-es évadban megalapította a Magyar Állami Operaház gyerekkarát, ahol lánya egy életre beleszeretett a színház világába. Csányi Valéria 1982-ben középiskolai énektanár és karvezető diplomát, majd 1984-ben karmesteri diplomát szerzett. Bécsben Karl Österreicher, Salzburgban Milan Horvat, Szombathelyen Eötvös Péter mesterkurzusain vett részt. 1983-ban lett a Magyar Állami Operaház tagja korrepetitorként, majd1988-tól lehetőséget kapott előadások vezénylésére is. Jó ideig az Operaház legfoglalkoztatottabb karmestere volt, csaknem 650 előadást vezényelt. Vendégszerepelt Európa számos országában és Mexikóban is. Szülei emléke előtt tisztelegve megalapította a Budai Művészházat, amellyel célja egy különböző művészeti ágakat felölelő, kulturális centrum létrehozása volt, ahol mindenekelőtt a fiatal korosztályt szólítják meg. Hét operát is színre vittek gyerekközönség előtt.
Az est felénél a házaspár ismét zongorához ült, ám második alkalommal megviccelték a népes közönséget. A kortárs zene egyik meghökkentő zsákutcájába kalauzolták hallgatóságukat. Mosolyogva adták elő John Cage 4'33" című zeneművét, amely gyakorlatilag három tételnyi csend volt részükről.
Majd Kassai István adott ízelítőt virtuóz zongorajátékából, amelyet hosszas vastapssal méltattak a jelenlévők. Elmondta, hatévesen kezdett zongorázni, és azonnal felfedezték átlagon felüli képességeit. Tehetsége kibontakoztatásával párhuzamosan azonban komoly kihívás elé is állította a sors, ugyanis ötévesen súlyos szembetegséget állapítottak meg nála az orvosok. A kottát ugyan el tudta olvasni, kilencéves korára azonban az utcán már csak kísérővel tudott közlekedni.
Édesanyám rubeolát kapott a terhesség alatt, automatikusan felajánlották neki az abortuszt, de nemet mondott. Azóta vagyok én fanatikus életvédő. Azt hiszem, nagyon szép életem volt
– fogalmazott a Liszt-díjas zongoraművész, aki a Budapesti Zeneakadémián szerezte diplomáját Kadosa Pál osztályában 1982-ben, majd a párizsi Conservatoire Européen de Musique-ban, Yvonne Lefébure tanítványaként 1984-ben újabb zongoraművészi diplomát szerzett.
Pályafutása alatt több első díjat nyert, amelyek közül kiemelte a Magyar Rádió Országos Zongoraversenyét és 1982-ben a párizsi Nemzetközi Debussy Zongoraversenyt.
Koncertjein több újkori és ősbemutatót is játszott, mások mellett Bartók és Brahms művet is. Legfőbb küldetéseként a romantika és a századforduló magyar zeneirodalmának feltáratlan értékeinek nagyközönséghez juttatását határozta meg.
