2024.01.07. 16:20
A nótázás ópusztaszeri Aranyemböre, Ida mama
Az ópusztaszeri Varga Sándorné Ida mama 2014-ben lett tagja a Fábián Ferenc alapította szegedi Dankó Pista Nótakórusnak, melynek vezetésébe – Beke Mátyás elnök mellett –, próbáinak, fellépéseinek, rendezvényeinek szervezésébe 2021-től kapcsolódott be aktívabban. Lelke, motorja a dalos kedvű csapatnak, ezért lett Aranyembörünk. De nemcsak lapunk látta így: az idősek világnapja alkalmából tavaly október 1-jén Tóth Ildikó szegedi idősügyi referenstől vehette át a munkáját elismerő plakettet, amit szerinte az egész kórusnak szól.
Ida mama sokat mesélt az életéről, olyan dolgokról is, amelyekről ritkán beszél.
Fotó: Fotó: Imre Péter
Azt a melléképületet, amiben most ülünk, édesapám, vagy ahogy mindig szólítottam, apuka, Lajkó Ferenc építette, konyhával és étkezővel. Született intelligenciával rendelkezett, nagyon jó ember volt, de szigorú is, és arra törekedett, hogy gyerekei biztonságban nőjenek fel
– mondta megérkezésemkor a 80 éves Varga Sándorné, akivel a dalokról, a szegedi Dankó Pista Nótakórusról, az életéről beszélgettünk. A vidám, dalos csapat próbái, előadásai, megemlékezései és rendezvényei kapcsán ismertem meg Ida mamát.
Osztálytalálkozó
Három-három bátyja és nővére volt, ő a legfiatalabb. Most is a társaságok középpontja, meghatározó egyénisége, gyerekként is elevennek, csintalannak számított, azt tartották és sűrűn mondták, „négy fiú veszett el benne”. A tételt igazolta, hogy inkább a fiúkkal barátkozott, lelki társa az általánosban Barna János volt, „együtt rosszalkodtuk végig a nyolc évet”.
A 2018-as, 60 éves osztálytalálkozó szervezését 2017-ben kezdte, három fiú és öt lány lett volna hivatalos a randevúra, közülük két fiú már nem lehetett ott... János akkor súlyos betegséggel küzdött, és azt mondta neki, nem biztos, hogy ott lesz, ott lehet. Erre Ida mama azt javasolta: bízzon Istenben. Jött a válasz: – Az orvosokban jobban hiszek, mert sűrűbben találkozok velük, te azért imádkozz értem. Az „közös munka” eredménye: János érkezett elsőnek a helyszínére, az egyik ópusztaszeri csárdába, onnan látogattak el a levelényi sulihoz.
Otthon érje az este
Gyerekként is mindig arra figyeltem, tudok-e segíteni valakin, valakinek, ez vezérelt
– folytatta. A Levelényi Állami Gazdaságban nőtt fel, ott járt a már citált elemibe, jó tanulónak számított, tanára kapacitálta, tanuljon tovább, hiába.
Nem akartam kollégiumba menni, nem tudtam elképzelni, hogy ne otthon érjen az este és az ébredés
– indokolt. Tizenöt esztendősen kezdett az állami gazdaságban dolgozni, 19 évesen már a központba került raktárosnak, ahol egy idő után „Kádár Miska arra biztatott, legyek bérszámfejtő”. Megtörtént, de Glemba Pál igazgató arra kötelezte, hogy 4 év alatt szakérettségit tegyen.
Az állami gazdaság „zsoldjában” 22 évig volt, utána jött a Kastély, vagyis az ópusztaszeri Tóhajlat Otthon, ahová nem vágyott, mert előtte elhaladva mindig látta a kerítésbe kapaszkodó gondozottakat. De éppen munkahelyet keresett, és már közölte az igazgatóval,
nem megyek vissza az állami gazdaságba, Glemba elvtárs
Közgazdasági végzettsége kapóra jött az intézményben, amit felsőfokúra fejlesztett.
Hat hónapig az ápoltakkal álmodtam, mert a 310 intézeti lakó 310 tragédiát jelentett számomra. Ekkor Hegyi Jánosné Ilonka azt mondta: a sajnálattal nem segítesz, hanem csakis azzal, ha a rájuk vonatkozó szabályokat betartatod velük. Igaza lett. Azt hittem egy évet sem húzok ki, 20 lett belőle, onnan mentem nyugdíjba. Szerettem ott dolgozni, jó volt a kollégák csapata, a társaság
– emlékezett.
Szeretetet adni és kapni
Máig azt hiszem, ha szeretetet adok, akkor azt is kapok, és ha valaki valamit kimond, az igaz. Ez azonban nem mindig így működik az életben. A férjem 37 évesen hagyott el. Sándort még mindig szeretem, és amikor a halálhírét hozták, azt mondtam: miattam ne büntesd drága Istenem! Már megbocsátottam… De sokat voltam egyedül. Tudod, mi mentett meg? A munka, a család és a nóta. Szüleimmel, akik itt a kertben nyugszanak, sokszor „társalgok”, most karácsonykor is hívtam őket, hogy legyenek itt, jöjjenek el az ünnepre. Nem tartom rossznak, elítélendőnek, ha valaki elhunyt szeretteivel beszélget. A lelkük sosem hal meg, itt marad velünk. Ha szeretetet kapok, sajnálom, hogy nincs olyan nagy „szárnyam”, amivel mindenkit át- és megölelhetnék
– vallotta magáról. Példaként említette, hogy az egyik decemberi énekórán – ezeket általában Makra András zenetanár vezeti, ő adja az együttes szakmai hátterét – olyan egyetértésben gyakorolták a karácsonyi dalokat, hogy szerette volna mind a 19 kórustagot magához ölelni, „hatalmas szeretet volt bennem”.
Volt, hogy jótékonyságból 30 emberre készített csuszát és harcsapaprikást az alapító Fábián Ferenc 2021-es halálát követően az elnöki posztot betöltő Beke Mátyás vezette kórus. Az idei halfesztiválra haltöpörtővel készülnek, és mondani sem kell, hogy ezekben az akciókban is fontos szerepet játszik Varga Sándorné Ida mama, aki általában a próbákra süteménnyel, üdítővel készül, de ez igaz a kórus többi tagjára is.
Ne engedd…
Utolsó beszélgetésünkkor
– akkor még nem tudtam, hogy az az lesz – Feri bácsi arra kért, ne engedd, hogy szétmenjen a kórus. Azt feleltem, amíg Isten erőt ad, nekem ez a dolgom. Hiszen ez a csapat idős korom gyöngye, de a nóta szeretete végigkísért. A hangomat a Jóisten adta, a nótához és a dalhoz való ragaszkodást a szüleimtől kaptam. A magyar nóta az életem, abban benne van minden, a fájdalom, az öröm, a szeretet, a szerelem, a beteljesedett és a beteljesületlen is. Nehéz helyzetekben mindig jól esett dalolni, segített ha egyedül voltam. Amikor a kertben dolgoztam, mindig fütyültem vagy énekeltem, mert könnyebbé, szebbé tette lelkemben az érzéseket. És ha a dal a szívedből jön, eljut ahhoz akinek szánod – mesélt a zenéhez, a nótához fűződő kapcsolatáról Varga Sándorné. Kedvence a Ne szidjatok soha engem, de igazán közel hozzá Az én ajkamról már ellopták a nótát című áll. Érdekesség, még a kórusban sem énekelte el soha.
Szeretet és ünnep
A szeretet miatt nekem nagyon fontos a karácsony. Ünnepi szertartásunk az unokáim, Ida és Jerne pici korában alakult ki. Azt mondtuk nekik, a Jézuska csak akkor hoz ajándékot, ha tetszik nekik a fa, ezért nagyon igyekeztek a díszítésnél. Utána elmentek a szüleikkel sétálni, addig én a fenyő alá tettem a csomagokat. Amikor közeledtek haza, karácsonyi dalokat énekeltek, én pedig kint az udvaron csengettem és ebből már a szomszédok is tudták, Idáékhoz megjött a Jézuska
– mesélte Ida mama. Annyit tett hozzá:
Büszke vagyok a lányomra, Idára és a vejemre, Jánosra, akik a két lányt nagyon szépen nevelték, nevelik.
A kedvenc nóta Álljon itt Ida mama kedvenc dala, Az én ajkamról már ellopták a nótát szövege. Beszélgetésünk során elénekelte. Benne van az élete. Lánya, sem állja meg soha sírás nélkül. Az én ajkamról már ellopták a nótát, |
