2023.12.10. 13:34
Telt ház előtt mutatták be a Vásárhelyi Látóhatárt
Hitről, becsületről, az élet kihívásairól vallanak a Vásárhelyi Látóhatár folyóiratban megjelent írások. A legfrissebb lapszámot bemutató eseményen egyúttal a címlapon is megidézett Hanna Mela munkáiból válogató tárlat nyílt a vásárhelyi könyvtárban.
A művészeti, irodalmi és helytörténeti Vásárhelyi látóhatár folyóirat már 14 évfolyamot megélt. Fotó: Tábori Szilvia
Az élet szépségét és kegyetlenségét egyszerre idézi meg a napokban bemutatott Vásárhelyi Látóhatár legújabb lapszáma. A legnehezebb pillanatokban – ahogy a folyóirat szerkesztőjeként Benák Katalin is megfogalmazta – gyakran eluralkodik lelkünkön a kilátástalanság érzése, ám mindig rájövünk, mégiscsak szép és jó ez a világ. Hitről, becsületről, tisztaságról, az élet kihívásairól vallanak a Látóhatár lapjain egymást követő írások és megidézett képzőművészeti alkotások.
Így advent idején, az átlagosnál is nagyobb az igényünk a szépre és a jóra, és talán most, amikor még az időjárás is segít nekünk ebben, egy kicsit lassítunk is. A Látóhatár friss számának minden eleme léleképítő, jól illeszkedik a várakozás időszakához
– mondta lapszemléje indító gondolatában Kovács Erika, lapunk munkatársa, a vásárhelyi Németh László Városi Könyvtár olvasótermében ismét telt ház előtt megtartott lapbemutató esemény meghívott vendégeként.
Génekből eredő gazdagság
A Vásárhelyi Látóhatár címlapján ezúttal Hanna Mela egyik festménye látható, jelezve, milyen különleges esemény kapcsolódik megjelenéséhez. A vásárhelyi művészvilág 1892-ben született és 1973-ban elhunyt jeles képviselőjének munkáiból nyílt meg kiállítás az olvasóteremben. A tárlat anyagát a művész munkásságát kutató Domokos Tamás muzeológus szerkesztette és rendezte egybe a Tornyai János Múzeum anyagából. Ahogy Benák Katalin fogalmazott, Hanna Mela sokoldalú kifejezőkészsége, gazdag stílusvilága génjeiből ered. Unokaöccsének fia a világhírű filmkészítő, Willian Hanna, aki Joseph Barberával együtt hét Oscar-díjat kapott. Testvére, Hanna Tibor ruhatervező.
Hála Vásárhelynek
Gyerekkorom nyarait itt töltöttem, itt voltam katona, innen nősültem, folyamatosan jelen vagyok a városban. Apám olyan örökséget adott nekem, amilyet kevés ember kap, jelesül azt az anyanyelvet, amely őt műfordítóvá tette, engem pedig elbűvölt
– nyilatkozta lapunknak Benyhe István, akitől egy elbeszélés és további két vers olvasható a lapban. Elmesélte továbbá, hogy csupán édesapja, a többek között Stendhal, Maupassant, Camus írásait is fordító Benyhe János halála után vette észre, hogy ez munkál benne és teszi azzá, akivé vált.
Hálás vagyok neki, csakúgy mint Vásárhelynek, hiszen az anyanyelvet nem csupán a szülőtől, hanem a környezettől is kapja az ember
– hangsúlyozta Benyhe István.
A költészetről úgy fogalmazott, megsejt valamit az égi harmóniából és a földi realitásból, a kettő közé pedig úgy állít kapcsolatot, mint Jákob létrája az ég és a föld között, amin az angyalok jöttek-mentek.
Új Napkeletre van szükség
A Látóhatár 12-13. oldalán Nagy Gyöngyi történész összefoglalója olvasható a Napkelet kiadásának 100. évfordulójáról megemlékező konferenciáról, amelyet a nyáron rendeztek meg Vásárhelyen. A Trianon utáni újjáéledés, a Nyugat ellensúlyozására életre hívott folyóiratot az a Tormay Cécile szerkesztette, aki szakemberek szerint ma is sokak példaképe lehet. Cikke záró gondolataiban Nagy Gyöngyi úgy fogalmazott: Igen, új Napkeletre van szükség! Azért, hogy a szépirodalom és a művészet nyelvén újból és újból elismételhessük azokat az egyetemes igazságokat, amelyek az elődeink életét és a mi korunkat is alakítják és megtartják.
