Helyi kultúra

2023.10.02. 07:00

Századokon ívelnek keresztül a hívek nagylelkű adományai

A vármegyei templomokat bemutató sorozatunkban Szentesre érkeztünk, ahol a református nagytemplomban jártunk. Egyszerűsége, tiszta fehér falai különleges szépségűek. Három esztendő múlva jeles jubileumot ünnepelhetnek a Kurca-parti városban, a nagytemplom 200 éves lesz.

Imre Péter

Panyik-Tóth János presbiter mindent elmesélt a szentesi református nagytemplomról. Fotók: Imre Péter

 Az Alföldön a miénk az egyik legnagyobb református templom, a közelben kizárólag a gyomaendrődi nagyobb – fényképeken, képeslapokon nagyon hasonlítanak egymásra –, és ami külön is említésre méltó, hogy a szentesi méretesebb a híres debreceni nagytemplomnál 

– fogadott érdekességekkel kalauzom, a 39 éves Panyik-Tóth János, aki 25 éve konfirmált és 18 esztendeje presbiter. 
Gyűjtésből 
A mostani templomot – amely végleges formáját a 2008-as felújításkor nyerte el – 1808-tól 1826-ig építtette a tudós és lelkipásztor, Kiss Bálint, vagyis 3 év múlva 200 éves lesz. Megépítésével Fischer Ágoston kecskeméti építészt bízták meg, elkészültét hálaadó istentisztelettel ünnepelték. 

A mun­kák­hoz teljes egészében a gyülekezeti tagok gyűjtötték össze a pénzt, vagyis adakozásból jött létre, és akkor még valóban igaz volt Szentesre, hogy 90 százaléka a lakosságnak református, és csak 10 százaléka katolikus

 – tudatta Panyik-Tóth János. 
História 
A nagytemplom, vagyis elődei­nek története régebbi időkre nyúlik vissza. A török hódoltság idejéről nem sok írásos anyag van, de az biztos, hogy 1549-ben Gerendási Balázs néven már református lelkipásztora volt a településnek. Abban az időben az akkor még meglévő Árpád-kori templomot használták a hívek. A török kiűzése után a megmaradtak mellett Nagykőrösről és Kecskemétről érkezett református családok népesítették be, és birtokba vették, használták az üresen maradt katolikus templomot. 

Az impozáns templombelső az orgonával.

Az ellenreformáció idején, 1746-ban a reformátusokat Mária Terézia kötelezte az egykori katolikus templom visszaadására, és csak hosszú, sok békétlenséggel és megalázással teli időszak után engedélyezte új és megfelelő méretű építését. 

Először vályogból és puhafából építhettek, ami 1747-re lett kész, de később egy feljelentés miatt még az istentiszteletek alatt is furkálták falait, keresték benne a téglákat. Hiába. Az első templom 1760-ban tűzvész áldozata lett, akkor, április 7-én, húsvéthétfőn Szentes há­­romnegyede leégett, ezután születtek meg a város első szabályozó rendeletei. Az új templomot a régi alapjára húzták fel elődeink, akik ekkor már használhattak téglát és keményfát, 1761. december 13-án avatták fel és 1774-re épült elé torony, amely ma a csúcsán lévő buzogánnyal 47 méteres

 – mesélte a presbiter, aki civilben a szomszédos idősek otthonának a recepciósa, mindenese. Az em­­lített évben került a bejárat fölé a Mária Teréziát és fiát, II. Józsefet dicsőítő ellipszis alakú, vörös mészkő tábla, ami ma is megvan. 

Működés
A református közösségek, gyülekezetek életét a presbiterek, a presbitérium irányítja, mint az önkormányzatok a településeket. Van költségvetés, elszámolnak a pénzekkel, terveket és célokat tűznek ki, illetve maguk választhatják ki, hívhatják meg a lelkészeket, ha megüresedett a hely. Fehér Csaba is így került Szentesre 2015-ben. A nagytemplomhoz tartozik még Fábiánsebestyén és Nagymágocs, és vannak intézményeik. Minden ügyben a presbiterek döntése szükséges. 

Időkapszula 
Érdekesség, hogy a második templomnál az úrasztala alá időkapszulát, emlékeztető kö­­vet helyeztek, és a mészkőlapra mindent fontos adatot felvéstek. Amikor a ma is látható nagytemplomot húzták fel az 1800-as évek elején – az ok, hogy az előzőt kinőtte a gyülekezet, a szertartás előtt 9 órakor már nem volt ülőhely, 10 órakor már állóhely se, ma 100 fő az átlag –, megtalálták, megfordították, a másik oldalára rögzítették az új adatokat, és visszatették a helyére. 
Itt kell megemlíteni, hogy a harmadik Istenháza munkálatainál az 1774-es tornyot nem bontották el, hanem hozzáépítettek, megmagasították, vagyis a torony alsó traktusa a mai nagytemplom legrégebbi része. 

A mostani nagytemplomot 1808-tól 1826-ig építtette a tudós és lelkipásztor, Kiss Bálint, vagyis 3 év múlva 200 éves lesz.

Egyszerű belső
A református templomokat megkülönbözteti a katolikusoktól, hogy díszte­len, egyszerű fehér falúak, nincsenek szobrok, festmények, faragott képek. Az ok, hogy a protestáns liturgiában Isten Igéje, a Szentírás és annak ma­gyarázata van a középpontban, erről a figyelmet semmivel sem szeretnék elvonni. Minimális aranyozás, az ablakok színes, geometriai formákkal való díszítése azért megtalálható. – Luther és Kálvin visszatért a gyökerekhez – mondta Panyik-Tóth János, hozzátéve: érthető, hogy a középkor elején a sok analfabétának a katolikus templomokban festményekkel, szobrokkal mesélték el a Szentírást, a Bibliát. Szentek sincsenek náluk, Jézus Krisztus az egyetlen, akit imádnak. 

Az épület 
A főbejárat kőkeretes, szemöldökíves kiképzésű, a torony legömbölyített sarkainál szintekre tagolt úgynevezett pilaszterek futnak. Kosáríves oromzata fölött vaskorláttal védett körüljáró van, és a torony ma­­gasított, rézből készült, bordázott félgömb kupolával fedett. Az északi homlokzaton a falpillérek között szegmentíves ablakok láthatók, míg a délit 1891-ben támpillérsorral erősítették meg. A templom nyugati vége egyenes záródású, sarkai lekerekítettek. A 40 métert meghaladó torony klasszicista, az épület többi része copf stílusú, bent a szószék, az úrasztala és a keresztelőmedence barokk. 
A 48-szer 24 méteres belső térben lévő emeletes karzat aszimmetrikus és a mellvédjén copf füzérdíszítést figyelhetünk meg. A szószék politúrozott felülettel, aranyozott szegélyekkel, kékesszürke márványozott oszloptesttel és vázadísszel készült alkotás. A ma is működő, 1909–1910-ben épült orgona Angster József és fia pécsi mesterek munkája, és nagyon fontos, hogy az is közadakozásból létesült. Az adományozók teljes névsora a felajánlott összegekkel az alatta elhelyezett táblán olvasható. A templom felszereléséhez 18. századi iparművészeti tárgyak is tartoznak: ónlámpák, ónkannák és úr­­asztali pohár. 
A 20. század végére az épület állaga sokat romlott, teljes felújítása 2008-ra valósult meg. A munkák során sikerült megállapítani a korábbi építési fázisok sorrendjét. A legenda szerint Gál István (1723–1768) prédikátort, lelkészt egykor a templomban temették el, a 2008-as felújításkor nem lelték meg a hamvait, de tábla őrzi emlékezetét. 
 

A nyitott ajtón keresztül is belestünk a templom belső terébe.

Kulcs és harangok 
Miközben a régi, szép, klasszikus kidolgozású kulccsal a templomajtót zárta, Panyik-Tóth János megemlítette a 10, a 7 és a 4 mázsás harangot. Mindhármat a II. világháború után öntötték, az eredetieket elvitték hadianyagnak. A legkisebbet 1948-ban kapta a gyülekezet – és talán már meg sem lepődünk – helyi hívőtől. Egy édesapa adományozta elhunyt fia emlékére. 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában