Népmesébe illő Bagi uram élete

Az 1800-ban született és 1886-ban elhunyt Bagi József a korabeli Csongrád leggazdagabb földbirtokosa volt, mégsem akart úrnak látszani, egyszerű, régi ruhákban járt és a szolgálói életét élte. A szereplés is távol állt tőle, azt sem szerette, ha újságban írnak róla. Ezért aztán képmás nem is maradt fenn róla, csak írásbeli források. Katkó-Bagi Éva mutatta be a Csemegi Károly Könyvtárban Ember a legendák mögött című könyvét a juhászbojtárból lett 30 ezer holddal bíró nagygazdáról, Gyöngyössy Orsolya néprajzkutató beszélgetőtársaként.

Adakozó aranyember, parasztnábob

Bagi Józsefnek már a vagyona is legendás volt, mellé azonban nem társult kimondottan úrias megjelenés és viselkedés, emiatt számtalanszor keveredett mulattató, ellentmondásos helyzetekbe. Kell ennél jobb alap egy regényes életrajzhoz? A parasztnábob és a csongrádi aranyember mellett még számos elnevezést aggatott rá a köznép a leleményességével tetemes vagyonra szert tett parasztemberre. Adakozó kedvű volt, Csongrádon előszeretettel támogatta az egyházat, például a Szentháromság-szoborcsoport teljes költségét állta. Nem szívlelte a bürokrata németmajmoló urakat, társaságukat nem kereste, viseletüket sem utánozta. Értékrendjét szóban elmondott végrendelete hűen tükrözi: „Temessetek engem a puszta földbe, ne pedig kriptába. Szerettem a földet nagyon, s jól fog esni a hazai föld hantját érezni magamon.”

„Ide a frakkot hívták, nem engem”

A kor paraszti viseletének minden darabját el tudta képzelni rajta a szerző. Ha beköszöntött a hideg, szűrt terített magára, erről is fennmaradt egy történet: egy vásárban rámelegedett a szűr, letette, otthagyta, másnap ugyanott megtalálta, nem kellett senkinek, annyira kopott volt.

Jellemző volt rá az az eset is, ami Mikszáth Kálmán tollára kívánkozott, ami akár meg is történhetett, ám Bagi uram felrótta az írónak, hogy miket firkálgat róla. A vármegye ispánja ebédre hívta meg a legtehetősebb urakat, köztük Bagi Józsefet is, aki szokásos kék posztó viseltben jelent meg, nem is engedték be a terembe. Visszament frakkban, és annak szárnyát mártogatta a tányérba. „A frakkot kínálom, mert úgy látom, ő invitálták ide, és nem engem!” – indokolta viselkedését.

A Bagi uramról szóló történeteket, sok éves kutatómunkájának eredményét egytől egyig megismerhetik Katkó-Bagi Éva könyvéből. A szerző elmondta, gyerekkorától érdekelte népmesébe illő alakja, és az is hamar kiderült, hogy a nevük nem véletlenül egyezik.  

 – magyarázta Katkó-Bagi Éva.

Aradi ereklyék megmentése

A könyvbemutató második felében Katkó-Bagi Éva textilrestaurátori munkájának szépségeibe és értékteremtő tevékenységébe is betekintést engedett. Mint mondta, felemelő munkát végzett, amikor a Móra Ferenc Múzeum textilrestaurátoraként részt vehetett egy pályázatban, amely az aradi Ereklyemúzeumban adott lehetőséget arra, hogy az ott őrzött, a hosszú tárolás nyomait magukon viselő ’48-as tárgyakat felmérjék, restaurálással tárgyfotózásra alkalmas állapotba hozzák. Ezt a kultúramentő munkát dokumentálta katalógusában.

A csongrádi múzeummal folyamatosan ápolja a kapcsolatot Katkó-Bagi Éva, akinek keze nyomán a közelmúltban felfrissült és megújult egy 1930-as években készült szüreti báli kötő, párta és pruszlik, valamint egy 1890-es évekből ránk maradt, ibolyaszín díszmagyar női mellényke, ahogyan azt a múzeum büszkén tudatta.