Önként hurcoltatta magát Auschwitzba Witold Pilecki

– Witold Pilecki egy olyan katonatiszt, egy hős volt, aki szinte teljesen ismeretlen Magyarországon. Lengyelországban a nemzeti hősök között tiszte­lik. A németek 1939. szeptem­ber 1-jén támadták meg Lengyelországot, a szovjetek szeptember 17-én. A vereség után Pilecki nem vonult vissza, hanem különböző földalatti szervezetekben tevékenykedett – mondta el lapunknak Karol Biernacki, a Lengyel Köztársaság szegedi tiszteletbeli konzulja, a Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád-Csanád Vármegyei Levéltárának igazgatója, aki csaknem negyven éve él Magyarországon. 

Ahogy fogalmazott, a né­­metek és a szovjetek, a Ges­­tapo és az NKVD szinte a második világháború első pillanatától kezdve együttműködtek, hogy szisztematikusan kiirtsák a lengyel értelmiséget, megfosztva ezzel a nemzetet legjavától. 

– Iszonyú volt az elnyomás, a terror, a napi szintű gyilkolás. A németek létrehoztak egy tábort Oswiecim mellett, amely az Auschwitz koncentrációs tá­­bor nevet kapta, később egész hálózattá duzzadt. Célja kezdetben kimondottan a lengyelség, különösen az értelmiség megsemmisítése volt. A zsidóság likvidálására később, az Endlösung, a zsidó nép teljes megsemmisítését célzó terv elfogadása után használták a tábort – magyarázta a történész. 

Önként jelentkezett 

Az első transzport 1940. június 14-én futott be Tarnówból Auschwitzba. 

– Csaknem nyolcszáz értelmiségit vittek a munkatáborba. Pontosan nem lehetett tudni, hogy mi zajlott ott, de rémhírek terjedtek. A Lengyel Földalatti Állam eldöntötte, hogy küld valakit a táborba, hogy feltárja, mi is történik ott valójában. Varsóban is folyamatosak voltak a razziák, azaz a németek lezárták egy adott utca egy szakaszát, és akit ott találtak, vagy munkatáborba hurcolták, vagy ha nem voltak rendben a papírjai, akár helyben agyon is lőhették – fejtette ki Karol Biernacki. 

Witold Pilecki önként jelentkezett az akcióra. Egy razzia során egy varsói lakásban ütöttek rajta a németek, onnan szállították Auschwitzba. A kezdeti sokk után már az első tábori napján elkezdte a konspirációs munkát, az ellenállás megszervezését és a németek módszereinek feltérképezését. 
Szigorúan őrizték a tábor titkait, de voltak foglyok, akiket családjuk ki tudott vásárolni az SS-katonák lefizetésével. A szabadon bocsátáskor mindenkinek elmondták, hogy komoly retorzióra számíthat, ha felfedi a tábori eseményeket. Sokakat később el is fogtak, és vissza is hurcoltak a koncentrációs táborba. 

Három dokumentum 

Pilecki több esetben a szabadulókkal juttatta ki jelentéseit a Lengyel Földalatti Állam ve­­zetőinek. Az első komoly jelentést rabságának 7. hónapjában küldte, amely eljutott a londoni lengyel kormányhoz és a szövetségesekhez. 

A lovassági kapitány 2 évet és 7 hónapot töltött Auschwitzban. Az élete a tábor többi foglyához hasonlóan minden nap minden percében halálos veszélyben forgott, de munkáját nem adta fel. Amikor úgy érezte, hogy teljesítette a küldetését, eldöntötte, hogy megszökik. 

– Pilecki To­­masz Se­­ra­finski ál­néven tartóz­kodott Auschwitzban. Miután megszökött, Varsóban kitört a felkelés, amelyhez Pilecki is csatlakozott. Akkor írt egy 30 oldalas, második jelentést az auschwitzi orvosi kísérletekről. A felkelés vereségét követően Pilecki egy bajorországi tiszti hadifogolytáborba került. Miután az amerikaiak felszabadították a fogolytábort, Pilecki azonnal je­­lentkezett az akkor Olaszországban állomásozó 2. lengyel hadtestnél, ahol a felettesei utasították, hogy írja le még egyszer az auschwitzi tapasztalatait. 1945 nyarán San Giorgióban született ez a 104 oldalas jelentés, amelyet mi kötetbe rendeztünk – részletezte Karol Biernacki. 

A könyv nem irodalmi mű, hanem egy halállal, szenvedéssel, tragédiákkal teli kordokumentum, forrásközlés. A konzul Rotár Krisztina történész-levéltárossal több mint másfél éven át dolgozott a köteten. Négyszáznál is több lábjegyzetben, a Michał Siwiec-Cielebon lengyel történész által összeállított jegyzetapparátus alapján magyaráztak el minden fogalmat és nevet, amelyek a mai olvasó számára kevéssé érthetők vagy ismertek lehetnek. 

Mi állt a jelentésben? 

– Nemegyszer elérzékenyültem fordítás közben. Annyira kegyetlen és élethű a leírása annak, ahogyan gyilkolták, alázták, fizikailag és lelkileg is tönkretették a foglyokat. Leírta például, hogy volt a táborban egy kivégzőfal, a tövében egy csatornával, ahol szabályosan folyt a vér. A szagát is leírta, és talán furcsán hangzik, de fordítás közben szinte éreztem magam is azt a szagot. Szörnyű volt – mondta el a levéltár-igazgató. 

A németek a tábor bármely pontján, bármelyik pillanatban kiolthatták a foglyok életét, ha például megfelelő élelem és pihenés hiányában már nem bírták a gyötrő, kőkemény fizikai munkát, vagy éppen a több­órás, olykor majdnem egész na­­pon tát tartó vigyázzállást a tábor központi terén. 

„Nehogy már valaki közületek azt higgye, hogy bármikor élve kikerül innen... az adag úgy lett kiszámolva, hogy 6 hétig tudtok itt élni; aki tovább fog élni... azt jelenti, hogy lop, aki lop, bekerül az S. K.-ba, ahol rövid az élet!” – ezekkel a szavakkal fogadta Pilecki transzportját Fritz Seidler, Auschwitz főparancsnok-helyettese. Az S. K. a foglyok csapatából elkülönített kommandót jelölte, akiket különösen szigorú bánásmód alá helyeztek, amit többnyire nem éltek túl. A beszéd után nem sokkal veszítette el Pilecki az első fogait, amiért a táblára rajzolt 4859-es azonosító számát a kezében, nem pedig a fogai között vitte, ahogy azt aznap elvárták a németek. 

„A cél a mielőbbi idegösszeomlás elérése volt” – olvasható a jelentésben. 
– Válogatott módszereik voltak a németeknek. Nem egyszerűen megölték az embereket, hanem borzasztó kínzásokat alkalmaztak. Fojtással gyilkoltak például. Van egy leírás a jelentésben, amely egy család kivégzését dokumentálta. Először az apát ölték meg, majd a csecsemőt, aztán a nagyobbik gyereket végezték ki, amit az édesanyának végig kellett néznie. Rengeteg ilyen szörnyűség van a kötetben – vette át a szót Rotár Krisztina. 

Mi volt a cél? 

– Hogy minél többen megtud­ják, milyen szélsőséges az em­­beri természet. Lehetünk karizmatikusak, kitartók, ha­­zaszeretők, hősök, ugyanakkor olyan kegyetlenek is, amelyhez foghatót az állatvilágban sem tapasztalhatunk. Mindenek­előtt az ifjú generációnak kell megismernie ezt a jelentést, és elgondolkodnia az ember természetén, és nem utolsósorban arra kell törekednünk, hogy ébren tartsuk a valódi hősök emlékét – ismertette motivációját a kötet megalkotására Karol Biernacki, majd hozzátette, az ifjúság megszólításának szándékával kértek fel egy 18 éves lányt is a borító megtervezésére. 

– Vági Kitti tervezte. Fontos, hogy a fiatalok megismerjék ezt a dokumentumot, mert bár történelemórán beszélünk ezekről az eseményekről, de a lényegre 45 perc kevés. Sok megrázó dolog van a könyvben, de talán éppen ezáltal kerül közelebb hozzájuk a történelem egy szelete, amit nem lehet zárójelbe tenni. Rengeteget tanulhatnak belőle. Fontos például kiemelni, amit a borító is hangsúlyoz, hogy Lengyelország áldozat volt, nem tettes – mondta Rotár Krisztina. 

– Egy olyan embert akartunk bemutatni, aki nem pénzért vagy elismerésért, hanem hazaszeretetből vállalta a szenvedést és a halált. Hősdeficitben szenvedünk, pedig a valódi hősök köztünk jártak, járnak, tehát ne képregényekben és a fiktív világban keressük őket – tette hozzá Karol Biernacki. 
A kötet első kiadásban 300 példányban jelent meg, és in­­­gyenesen kérhető a Csongrád-Csanád Vármegyei Levéltárban. Hamarosan e-book for­­májában online is hozzáférhetővé válik. 

Kommunisták végezték ki 

Pilecki 1946-ban Olaszországból hazatért Lengyelországba, és megkezdte a konspirációs munkát az új megszállók, a szovjetek ellen. Igyekezett bő­séges információt gyűjteni a lengyel ellenállás számára, de nem sejthette, hogy egy ideje megfigyelés alatt tartották. 1947. május 8-án tartóztatta le a kommunista érzelmű új lengyel hatalom. 

„Azzal vádolták, hogy a lengyel fegyveres haderő II. hadtestének hírszerzési képviselője volt, így tehát a független lengyel hadsereg képviselője. Kifejezetten brutális kihallgatásoknak vetették alá...” – olvasható a kötet előszavában. 

– Beengedték hozzá a feleségét, akinek azt mondta, hogy a szovjet kínzásokhoz képest Auschwitz semmiség volt – mondta a levéltár-igazgató. 
Pileckit 1948. május 25-én lőtték főbe Varsóban, sírját a mai napig nem sikerült megtalálni. 2006-ban posztumusz a legmagasabb lengyel kitüntetéssel, a Lengyel Köztársaság Fehér Sas Érdemrendjével méltatták. 

Ahogy a kötetben fogalmaz­tak, „Witold Pilecki élete csodálatos példája annak a magasztos eszmének, amely a lengyel hadsereg katonáit kíséri, s amely így hangzik: Isten, Becsület, Haza”. 

Pileckit 2006-ban a legmagasabb lengyel kitüntetéssel, a Lengyel Köztársaság Fehér Sas Érdemrendjével méltatták.