Kiss István művelődési ház igazgatóra emlékezünk

Kiss István 1939-ben Makón látta meg a napvilágot, 1961 és 1990 között vezette népművelőként a balástyai művelődési házat. 

– Minden szempontból rendkívüli jelenség volt, sokkal több, mint népművelő. Univerzális ember volt, ezermester, mindenhez értett. Egyszer megszámolta, hogy a művelődési ház vezetése kapcsán 17 szakmához kellett értenie. Showman volt, zenész, kisfilm gyártó, a megyei amatőr filmesek vezéralakja  – méltatta hajdani pályatársát Kiss Ernő, a Bálint Sándor Művelődési Ház nyugalmazott igazgatója. Hozzátette, hajdanán egy rádióriportot hallgatván tapasztalta meg első ízben Kiss István karizmáját, amely riport nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ő maga is a népművelői hivatást választotta. 

– Fantasztikus eredményeket ért el a korabeli ifjúsági klubmozgalomban. A mai napig látható a balástyai művelődési háznak az a szárnya, amelyet a fiatalokkal együtt épített, és az lett az ifjúsági klub. Nagy mértékben hozzájárult a nyolcvanas években a környékbeli közművelődési élet fellendítéséhez, inspirálta a többi igazgatót, mintát adott számukra – mondta Kiss Ernő. 

A rendszerváltás után az őt méltatlanul ért támadások, majd a kultúra jelentősen csökkentett finanszírozása miatt egészségi állapota megromlott, ami miatt 1990-ben nyugdíjazását kérte. Három évvel később, 54 éves korában hunyt el. Halála után posztumusz díszpolgári címmel tüntette ki Balástya önkormányzata. 

„Tevékenysége során élte virágkorát a művelődési ház. Munkája nagyon sokrétű volt. Nem pusztán művelődési ház igazgatóként dolgozott, hanem egy biztos pontja lett az embereknek, ha problémájuk adódott, ugyanakkor közösségi ügyekért is kiállt. A tehetségeket felismerte és ösztönözte kibontakozásukat. Különböző alkotó és befogadó közösségeket szervezett és vezetett. Az ifjúsági klubmozgalom apostola volt” – hangzott el az ünnepségen laudációjában. Igazgatása időszakában számos klubforma és tanfolyam működött, előadás, bál, tánc- és zeneoktatás, színjátszó kör, tájszínház, műsoros est zajlott az intézményben, sőt mozi is működött. 

Munkájáról 1975 és 1983 között önfelmérést végzett, amelyet a Népművelési Intézet könyvként jelentetett meg 1984-ben. Balástya életét fotókkal és események filmfelvételével örökítette meg. Buglya Sándor filmrendező 2011-ben portréfilmet készített róla Népművelő felvevőgéppel címmel.

1980-ban Ifjúsági Díjjal, 1984-ben Kiváló Népművelő Díjjal méltatták. 2002-ben megkapta posztumusz a Magyar Kultúra Lovagja kitüntetést „a magyar kultúra érdekében kifejtett életművéért”.