A városi emlékezet őrzőjét díjazták

A magyar kultúra ünnepén Kölcsey-érmet kapott Csizmadia Edit, a Somogyi-könyvtár helyismereti gyűjteményének könyvtárosa. 2009-ig egy hódmezővásárhelyi általános iskolában tanított magyar irodalmat és dolgozott könyvtárosként. Amikor a megyei könyvtár közösségéhez csatlakozott, minden részleg tevékenységébe belekóstolt. Rövidesen a helyismereti gyűjtemény egyik gondozójává vált, amely terület gyorsan belopta magát szívébe.

– A helyismereti gyűjteményben minden Szegedről szól. A könyvek mellett kéziratokat, meghívókat, fotókat, képeslapokat, plakátokat, sőt még szalvétákat is őrzünk. Ez egy különgyűjtemény, csak helyben használható. Több százezer darabos, és egyszerűen megunhatatlan, mindig fel lehet benne fedezni valami újdonságot – mondta lapunknak. 

Feladata korántsem csupán a dokumentumok megőrzése, rendszerezése és kiadása az igénylőknek. A gyűjteményből rendszeresen készítenek tematikus kiállításokat. Emellett nagy népszerűségnek örvendenek a Csizmadia Edit által vezetett tematikus séták is nem csak a turisták, de a szegediek körében is, amelyek során feltárulnak a város már-már elfeledett emlékei, vagy a hétköznapok rohanásában észre nem vett kincsei. 

– A könyvtáros szakma az elmúlt évtizedekben nagyon átalakult. A kultúraközvetítő szerep már nem csak a könyvek egyszerű kiadásáról szól, miközben a könyvtárosok egy pókhálós elefántcsont toronyban üldögélnek. Ma már ki kell menni az épületből, és számomra azok a legizgalmasabb feladatok, amikor közvetlenül tudok találkozni az érdeklődőkkel egy tárlatvezetésen vagy éppen egy városi sétán. A legkedvesebb elfoglaltságom, amikor mesélhetek a városról – fejtette ki a könyvtáros, akinek kedvenc témái a szegedi gasztronómia és mozik múltja, valamint a városi, szecessziós épületek. 

Hangsúlyozta, a tárlatvezetések és séták során nem száraz adatokkal zsúfolt múltidézés zajlik.

– Ezek többek, mint szimpla ismeretterjesztő előadások. Az igazi erejüket az adja, hogy valami olyat pótolnak, ami mára egyre inkább elveszni látszik a városi életből. Ez a közösségi élmény. Annak felismerése, hogy a szegedieknek nem csak lakó-, de élőhelye is a város, amelyhez igazán csak úgy tudunk kötődni, ha ismerjük a történetét. A séták lényege, hogy rácsodálkozzunk azokra a szépségekre és kincsekre, amelyek mellett hétköznap jobbára csak elrohanunk – részletezte. 

Nem csak mesél, de meséltet is, felkutatja és rendszeresen beszélgetni hívja a nagyközönség elé a hajdanvolt Szeged szakértőit. Ezek a pódiumbeszélgetések szinte kivétel nélkül telt házzal zajlanak, és bővelkednek az érdekességekben. Apró Ferenc várostörténész például rendszeres beszélgetőpartnere. 

– Kiváló kutatója, ismerője és mesélője a város múltjának – méltatta a könyvtáros. 

Csizmadia Edit azt is elmondta, nagyon meghatódott, amikor megtudta, hogy Kölcsey-éremmel méltatják. 

– Az átadó ünnepségen is könnybe lábadt a szemem. Pályafutásom fontos mérföldköve ez a díj, amely egyrészt összegzésre késztet, másrészt pedig új lendületet is ad a folytatáshoz, hiszen Szeged múltjának története egy kimeríthetetlen kincsesbánya – mondta.