Utoljára jelent meg nyomtatásban a Vásárhelyi Látóhatár

A Vásárhelyi Látóhatár már 13 évfolyamot megélt, de a decemberben kiadott év végi lapszámuk egyelőre az utolsó is egyben. A bizonytalan gazdasági helyzet miatt a következő évben nem jelenik meg nyomtatásban, cikkeiket a lap weboldalán publikálják. Ott, ahol egyébként az eddigi tartalmak is szabadon böngészhetők. A mostani kiadvány címoldala az idei Vásárhelyi Őszi Tárlatot idézi meg, a fődíjas Király Gábor egyik alkotásával. Majd Miklós Péter A humánum jegyében című korábbi beszéde olvasható, rögtön utána Képiró Ágnes művészettörténész, a tárlat kurátora összegzi a hazánkban egyedülálló kortárs képzőművészeti szemle töretlen hagyományait. Az egész lapszám egyébként a művészet rendkívüliségét, az ember életében betöltött nélkülözhetetlen szerepét hirdeti. Nem véletlenül időz hosszasan az Őszi Tárlat körül, továbbá több értékteremtő helyi alkotóval, költővel foglalkozik. 

A Szent István király-templom nemrégiben kinevezett plébánosaként Bajnai Beke István egy elfeledett szobrászról emlékezett meg írásában. Témaválasztása nem véletlen: a templom jobb oldalhajójában szerényen megbúvó, ugyancsak szerényen és nagyon alacsonyan áll ugyanis egy Szent Józsefet ábrázoló szobor. A Szegeden, méltatlanul elfeledve 1968-ban elhunyt Vágó Gábor alkotása. – Szent József vásárhelyi szobra megható, különleges élményt nyújt hívőnek és nemhívőnek egyaránt. Még ebben a viseltes állapotban is, amikor a kis Jézus ujjacskáiról letöredeztek az ujjpercek, a felületkezelt gipszalkotást az idő múlása kissé elszürkítette, jótékony restaurálásra várva – fogalmazta meg a plébános. 

Lőkös Sándor fényképészről Bernátsky Ferenc helytörténész írt beszámolót, Sulyok Csaba megjelenés előtt álló Kelepce című verseskötetéről pedig Béres Dezső szólt. Benák Katalin, a lap főszerkesztője pedig mások mellett Radics Márkról és Pócza Irmáról közölte cikkét.