2022.11.21. 20:40
Daloltak a kórusok Szegváron
Dalostalálkozót rendeztek a hétvégén Szegváron, amire a vendéglátókon kívül hat kórus volt hivatalos, melyek műsorral, nótacsokrokkal készültek. Az igazi önfeledt nótázás, mulatozás azonban ebéd után kezdődött, amikor kört alkotva énekelték a különböző mű- és népdalokat a résztvevők.
Dalostalálkozót rendeztek a hétvégén Szegváron. Fotó: Imre Péter
Bevallom, kicsit késtem a szombati szegvári dalostalálkozóról és a szembejövő kerékpárostól tudakoltam, merre találom a helyszínt, a Castellum éttermet.
– Ott van, innen már látszik – mutatott előre pár méternyire. Pár lépés után rájöttem, felesleges volt faggatózni, közelebb érve zene, ének szűrődött ki az épületből.
A zene, a nóta szárnyán
Az eseményen hét kórus vett részt, a házigazda szegvári Magyar Nóta Klubon kívül Csanádapácáról, Székkutasról, Csongrádról, Csanytelekről, Mindszentről és Szegedről érkezett kórus – olykor citerán, harmonikán, hegedűn és fúvós hangszereken játszó zenészekkel kiegészülve – a megyeszékhelyről a Dankó Pista Nótakórus. Úgy tűnt, teljesen mindegy, melyik csapat szerepel éppen, mert hatalmas, 100 fő feletti „dalárdát” alkotva az asztaloknál ülők is velük tartottak, énekelték az ismerős nótákat, például: „Nem kell nékem senki megunt babája, akármilyen szép is, szerelmet ígér is, hiába”. Ez volt az igazi dalostalálkozó – egy-egy dalban találkoztak, együtt voltak.
Közösséget alkotnak
Olyan énekek is „terítékre” kerültek, amiket szeged-tarjáni panellakóként is ismertem, és bár hangot nem mertem neki adni, magamban dúdoltam és mondtam a szöveget. Sárgul már a kukoricaszár, Messze a nagy erdő (Lehár Ferenc Cigányszerelem című operettjéből), Utcára nyílik a kocsmaajtó, Jaj, de magas, jaj, de magas ez a vendégfogadó; Volt, nincs, fene bánja, volt, nincs, vigye kánya, Volt szeretőm mindég, volt elég – és még sorolhatnám. A dalok, ahogy ők fogalmaztak, a kincsek közösséget alkotnak, összekötik az embereket, és többször elhangzott, évtizedes barátságok szövődtek a csapatok tagjai között. Az a dal is felcsendült, ami, minden megjelentre igaz, a mottójuk lehet, vagyis Nem élhetek muzsikaszó nélkül. Érdekesség, a szegediek, Petőfi Sándorra emlékezve szavalattal és megzenésített verseivel is készültek.
– Már hosszú évek óta szervezzük a dalostalálkozókat, ez a program nem maradhat el - mondta ifj. Ternai József, a szegvári Magyar Nóta Klub remek hangú vezetője, aki elárulta, sok kedvenc nótája van, tulajdonképpen mindegyiket szereti. – Most a rendezvény nyitódala, a Szamos vize ott kanyarog áll legközelebb a szívemhez. Egy idős embertől hallottam először, igaz nem a legszebb előadásban, hamisan, mégis megfogott. Utánanéztem, megtanultam és megtanultuk a klubbal, azóta is az egyik kedvencünk – jelentette ki. Az emléklapok átadásában Szabó Tibor György, Szegvár polgármestere is segített ifj. Ternai Józsefnek, aki a műsorvezető is volt.
Igazi mulatás
Az igazi dalostalálkozó ebéd után következett: akiknek kedve volt, a kialakuló körbe álltak és ifj. Ternai József harmonikájától és a többi zenész muzsikájától kísérve egymás után énekeltek a nótákat. Jót mulattak, örülve egymásnak és a zenének.
