Kitüntette a megye Halász Tamást, a Makó Annó könyvsorozat szerkesztőjét

– Régóta gyűjtöttem a régi, 1945 előtti képeslapokat. Ezek adták az ötletet az első Makó Annó kötet kiadásához – mondta a Délmagyarországnak a makói Halász Tamás, akinek eddigi munkásságát nemrégiben kitüntetéssel ismerte el a megyei közgyűlés. A Csongrád-Csanád Megye Kultúrájáért díjat az augusztus 20-ai ünnepségen adta át az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban Gémes László elnök. A rangos kitüntetéssel oklevél és emlékplakett jár.

Képeslapok, majd fotók

Halász Tamás 2010-ben szerkesztette az első, régi makói képeslapokból álló kötetet. Ezt utána még két hasonló követte, s mint mondja, tudomása szerint mostanra sikerült könyvben megörökíteni az összes, a Maros-parti városban valaha megjelent képeslapot. Ezt követően keresték meg többen azzal az ötlettel, hogy érdemes lenne hasonló albumokat kiadni régi makói fényképekről is. – Ez is a hagyományőrzés egy módja. Egy-egy fotó nem csak személyes emlék: sokat elárul a korról, amelyben készült és az emberekről, akiket ábrázol – mondta.

Művészi, de olvasmányos

A könyvek közös jellemzője, hogy hozzájuk a kísérő, magyarázó szövegeket neves helyi történészek írják. Korábban vállalt ilyen szerepet az azóta elhunyt múzeumigazgató, Tóth Ferenc, a mostani, sorrendben nyolcadik, októberre várható könyvhöz pedig Urbancsok Zsolt levéltárigazgató, Vízi Dávid levéltáros és Forgó Géza történész adta értékes gondolatait. Valamennyi kötet igényes, művészi kivitelű, ugyanakkor olvasmányos, könnyed hangvételű. A tapasztalat az, hogy a nem túl nagy példányszámban megjelenő albumok már a megjelenés előtt gazdára találnak – előjegyzéssel. 

Az értéktárba is bekerült

Halász Tamás korábban elárulta: a könyvek nem előre eltervezetten, hanem spontán módon íródtak, annak függvényében, hogy éppen milyen fotók, dokumentumok kerültek elő. Az egyes kötetekhez ihletet adott például a József Attila Múzeum gazdag fotótára, többek között a Homonnay-gyűjtemény, de az is, amikor a Délmagyarországban már bemutatott egykori városi fotós, Puszta János 27 ezer darabos kollekcióját digitalizálta. A könyvsorozat bekerült a makói, majd a megyei értéktárba is – a díj odaítélői alighanem ennek kapcsán figyeltek fel Halász Tamás munkásságára. 

Jön a nyolcadik

A legújabb kötetről a szerkesztő azt mondta, szokás szerint két részből áll, azaz 1945 előttiből, illetve utániból. Az olvasók találhatnak benne az 1800-as évek végéről származó város- és életképeket bemutató fényképeket, portrékat, illetve a hozzájuk tartozó leírásokat. Néhány fotó Istók Margit zenetanárnő és Páger Antal színművész ifjúkorába enged bepillantást. Érdekességként bemutatnak régi részvényeket és báli meghívókat, valamint régi épületek tervrajzait – ezeket a levéltárban őrzik. A Bérpalota ezek közül kiemelt figyelmet kap. Ami pedig a ’45 utáni részt illeti, a városképek mellett a régi munkahelyek, üzemek életképei is megtalálhatók lesznek benne. 

A világhálón is gyűlnek

A kitüntetett makói helytörténeti gyűjtő szerint a régi fotók sokakban idéznek fel szép emlékeket. – Ahhoz, hogy tudjuk, merre megyünk, ismernünk kell azt is, honnan indultunk – jegyzi meg. Hozzáteszi: a képeket nem csak szépségük, érdekességük miatt érdemes vizsgálni. Előfordult, hogy valakinek a szakdolgozatához nyújtottak felbecsülhetetlen segítséget. A letűnt világot felidéző fényképek egyébként már a világhálón, a makoanno.hu oldalon is gyűlnek – méghozzá interaktív módon. Azaz, egy-egy fotó kapcsán bárki megoszthatja személyes emlékeit.