Ötvenöt év a néptánc bűvöletében

 Amikor táncolok, az maga a Paradicsom 

– mondta Doktor László, a makói Forgatós táncegyüttes többszörösen kitüntetett vezetője, koreográfusa. 

 Olyankor tulajdonképpen lebegek a föld felett. Nincs gond, baj, fájdalom, csak a tánc van, ami maga a boldogság 

– fűzte hozzá magyarázatként. Úgy számol, idén éppen 55 esz­­tendeje, hogy rabul ejtette a néptánc világa. Ötvenkilenc éves, háromévesen kezdte. 

Az erdélyi ősök visszaköszönnek

Hódmezővásárhelyen született, tizenegyen voltak test­vérek. Már az óvodában észrevették: ha éneket, zenét hallott, mozdult a lába, a teste, táncolni akart. Nyomban el is vitték a helyi néptáncegyüttesbe, ahol gyorsan kiderült, nagy tehetség. Szülei nem voltak táncosok, de az anyai nagyapja, akit nem ismert, mert elesett a fronton, bőgős volt. De igazából ahonnan a néptánc szeretete és az Erdélyhez való kötődése ered, az az anyai ág, ősei ugyanis Kalotaszegről, Mérából telepedtek át. 

 Sok helyen éltem már, de ahol igazán otthon érzem magam, az Kalotaszeg. Ott feltöltődök. El tudom képzelni, hogy egyszer majd ott temessenek el 

– mondta. 

Megjárta a fővárost, majd hazatért

Az általános iskola 8. osztályáig a vásárhelyi Kankalin együttes táncosa volt, ez ma is megvan, épp most ünnepli a 60. születésnapját. Az együttes vezetőjének, B. Szűcs Istvánnénak, illetve az ott vendégként oktató kiváló mestereknek köszönhető, hogy megerősödött benne az elhatározás: ez lesz az ő útja. Nyolcadik után Szegeden lett gimnazista, ott is táncolt, mindaddig, amíg Tímár Sándor fel nem fedezte, és 17 éven át Budapesten élt. 

Kipróbál­­ta a profi táncos életet is, az Állami Népi Együttesben is meg­for­dult, közben elvégezte az iskoláit, diplomát szerzett. Több amatőr együttessel dolgozott. Megtanulta, mik a gyűjtés fortélyai, járta Erdélyt, és rádöbbent: neki a tanítással kell elsősorban foglalkoznia. A szíve mindig hazahúzta a Dél-Alföldre. Végül azt követően jött vissza, hogy az édesanyja, akihez nagyon kötődött, beteg lett, és gondozásra, ápolásra volt szüksége. 

Kiváló együttest alapított

Először Hódmezővásárhelyen próbálkozott, de nem járt szerencsével. A szakma sietett a segítsé­gére, több települést is a figyelmébe ajánlottak, ahol tánctanárt kerestek. Ezek közül Kiskunhalas tetszett meg neki a leginkább. A tanácselnöknek és a párttitkárnak – akkoriban ez volt a dolog rendje – azt ígérte: újraéleszti a harmincas években még pezsgő néptáncos hagyományokat. 1988-ban szerződést kötött, és onnantól több mint egy évtizeden át ingázott. 

Az egyik ottani általános iskolában az igazgató jóváhagyásával megalapította az ország egyik első művészeti iskoláját, ahol néprajzot és néptáncot tanított. A táncegyüttes sikeres lett: örökös kiváló együttes lett, megnyerte a Ki mit tud?-ot, bejárták szinte az egész világot. Ma is működik. Ő azonban egy idő után belefáradt az állandó utazásba és az önkormányzat beváltatlan ígéreteibe, és távozott. 

Szegedi évek után Makó következett

Egy ideig Szegeden dolgozott, a nemzeti színházban volt ko­­reográfus, illetve Zákányszéken a művészeti iskolában tanított. Ott is szervezett néptáncegyüttest, de a távozása után az nem sokkal szétesett. 

 A névjegyemet azért ott is letettem, hiszen a művészeti iskola kiváló minősítést kapott 

– emlékezett vissza. Aztán Sándorfalván kérték fel, hogy indítsa újra a néptánc szakot. Miután ez sikerült, átadta egy kollégájának. Makóra 2000-ben került, amikor Felföldi László megkereste, hogy segítsen a Maros táncegyüttesnek koreográfusként a Pátfalvi lakodalmas című nagyszabású produkció létrehozásában. Ez nagy sikert aratott. 

Közben megismerte a feleségét, és úgy döntöttek, mivel az ő szüleinek állandó segítségre volt szükségük, itt maradnak. 

 Andrea 27 évet táncolt a Ma­­rosban, így megkerestük őket, hogy dolgozzunk együtt, én a háttérből segítenék. Ez azonban nem jött össze 

– mondta. 

Végül táncházat indított a helyi borházban, amiből aztán kinőtt a Forgatós együttes. Ennek már 15 éve. Azóta 120 tagja és 4 csoportja van, utóbbiak sikerrel szerepelnek a legrangosabb szakmai megmérettetéseken is. Közben az együttes nagyszabású, egyebek közt Koltay Gergely és Gá­­bor nevével fémjelzett színházi produkcióknak is rendszeresen részese, Doktor László pedig ezek koreográfusa. 

Fontos: Nincs kis és nagy fellépés

Doktor Lászlónak rengeteg ter­­ve van. Ezek közül talán a legfontosabb, hogy a Forgatós felnőttcsoportja hamarosan hivatásossá váljon. Ilyen az Alföldön eddig nem létezett. Ez persze sok újdonságot nem fog hozni a tánccsoport életében, mert a követelmény eddig is a profi színvonal volt. 

 Nálunk nincs kis és nagy fellépés, a legkisebb faluban is ugyanúgy odatesszük magunkat, mint a Hősök terén Budapesten 

– hangsúlyozta. Ami talán a legérdekesebb: amikor Erdélyben jár, az ottani, hagyományoktól elszakadt fiataloknak most visszatanítja azokat a táncokat, amelyeket annak idején ő, illetve a mesterei, például Tímár Sándor vagy Novák Ferenc gyűjtöttek a 70-es években. Közben ő maga is rangos elismerések sorát kapta meg, többek között miniszteri kitüntetést és Arany Érdemkeresztet. 

 A tánc fizikailag megerőltető, de testet-lelket megtartó dolog, életerőt ad. Sokat számít, hogy állandóan fiatalok vesznek körül, így én is fiatalabbnak érzem magam, mint amennyi vagyok. Remélem, még sokáig így lesz 

– mondta mosolyogva.