Könyvajánló - Dani Atkins: Amíg én a csillagokkal álmodtam

Maddie éppen esküvőre készül vőlegényével, ám egy baleset örökre megváltoztatja életét. A fiatal nőt elüti egy autó, a súlyos baleset után a kórházban tér magához. Hamarosan rá kell jönnie, hogy nem véletlen, hogy olyan furcsán viselkedik vele mindenki: miközben ő azt gondolja, hogy maximum pár nap esett ki az életéből, ezért teljes természetességgel folytatna mindent ott, ahol abbamaradt, kiderül, hogy 6 évnyi kómából ébredt fel. A világ és benne szerettei pedig azóta megváltoztak.

Maddie élete úgy szakadt félbe a baleset idején, hogy élete szerelmével éppen az igent készültek kimondani. Minden pár életében ez az az időszak, amikor a legmélyebb, legerősebb a kötődés. Hat év azonban rengeteg idő, még akkor is, ha párkapcsolatban élik le a szerelmesek. Maddie és Ryan azonban elszakadtak egymástól, így míg a férfi élte tovább életét, a lány beleragadt ebbe a tökéletes pillanatba. Így kell feldolgoznia tehát először azt, hogy élete szerelme meglehetősen távolságtartó vele, majd később azt is, hogy már továbblépett. Miközben ő kómában feküdt, Ryan megismerkedett valakivel, akivel azóta már egy gyermeket is nevelnek. A nő számára lényegében ez olyan, mintha megcsalták volna, hiszen egyik napról a másikra kénytelen beletörődni, hogy akit szeret, már nem érte rajong. De ha jobban belegondolunk, ez teljesen normális, hiszen ha már az orvosok sem bíztak abban, hogy a nő bármikor magához térhet,párjának joga volt ahhoz, hogy újra megtalálja a boldogságot.

Persze a dolgok sosem feketék és fehérek: ahogyan haladunk előre a történetben, úgy ismerjük meg Maddi-vel együtt, mi is történt pontosan abban a 6 évben. És kiderül, hogy semmi nem az, mint aminek először tűnik. (innentől nem lehet spoiler mentesen írni a történetről, így aki nem szeretne több nagy fordulatot előre megtudni, innentől ne olvassa tovább)

Kiderül, hogy Ryan évekig el sem mozdult az ágya mellőle, hogy a gaz csábító nő közelebb állt Maddie-hez, mint bárki máshoz és igazából nem is közös gyermekük, akit szeretetben nevelnek. Maddie ugyanis terhes volt, amikor balesetet szenvedett, kislányát pedig kihordta és meg is szülte a kóma ideje alatt. Ryan egyetlen segítsége a gyereknevelésben Chloe volt, akivel a kórházban találkozott: az önkéntes amellett, hogy felolvasott, beszélgetett Maddie-vel, egy idő után a baba mellett is besegített. Évekig segítő társként állt a férfi mellett és ismeretlenül is jó barátnőként Maddie ágya mellett, így hatalmas lelki tusát jelentett számára, amikor felismerte érzéseit Ryan iránt: vajon megengedheti-e magának a boldogságot annak a jegyesével, aki ugyan soha nem beszélt hozzá, mégis minden nap az élete része? Végül azonban belátták, hogy orvosi csodára várni és elszalasztani az esélyt egy ideális társra nem lenne okos döntés. Ez a boldog család azonban veszélybe kerül Maddie felébredésével. És ami a legkegyetlenebb: Chloe-nak el kell fogadnia, hogy a kislánynak, akit évekig sajátjaként nevelt, meg kell hogy ismerje édesanyját, akiről korábban azt mondták neki, hogy meghalt, mi több, Maddie-nek joga van ahhoz, hogy ő nevelje tovább.

Hihetetlenül csavaros és szívszorító családi történet ez, melyben nincsenek jó és rossz szereplők. Mindenkinek megvan a maga igazsága és a nézőpont, mely miatt sajnálni lehet és szorítani neki, hogy boldog legyen. Csakhogy ami az egyiküknek öröm, a másikuknak bánat, vagyis maga az olvasó sem tudja eldönteni, tulajdonképpen milyen végkifejletnek örülne. De persze a regény végére kiderül, hogy hiába a gondos emberi tervezés, a sors mindig sokkal nagyobb forgatókönyvíró.