Verssel köszöntötték a hajnalt Csongrádon

Jó páran megfogadták József Attila szavait „Kertész leszek” című verséből, miszerint „kelő nappal én is kelek”: több mint harmincan gyűltek össze a Vízirendőrség épülete előtt a Tisza-parton, hogy versmondással köszöntsék a felkelő napot a Magyar Költészet Napján.

Mint Illés Péter, az esemény szervezője elmondta, még 2013-ban indult útjára a hagyomány, hogy közös verselésre hívják a csongrádiakat a Tiszánál.

A pandémia miatt tavaly és azelőtt elmaradt a verses napindítás, így két év szünet után folytatódott a rendezvény. Idén valamivel több mint harmincan dideregtek reggel hat órakor a gáton, főként iskolások; a felnőtt közönség egyelőre még nem talált vissza ehhez a programhoz.

Az eseményen Csák László furulyaszóval „melegítette be” a hajnali hidegben vacogó közönséget. A népzenész pásztor tilinkóval és kavallal is eljátszott néhány dallamot, majd Nemes Nagy Ágnes verseit olvasták fel közösen. A Kossuth-díjas magyar költőnő idén száz éve született, ezért esett rá a választás, hogy „Tanácsok tavasszal” és „Dal a mezőn” című verseivel köszöntsék a felvirradó napot.

A hajnali versmondók között volt Ferentzi Katalin is, a Csongrádi Színtársulat vezetője, aki elmondta, nem szeret korán kelni, de a közös verselésért megéri. 

Azért tartottam fontosnak, hogy itt legyek, mert szerette, volna tisztelettel adózni a költészet napján. Úgy gondolom, hogy sok olyan szakasza van az életnek, amikor egy-egy vers segíteni tud az embernek. Egyáltalán nem vagyok korán kelő típus, de ezért érdemes volt, a közös versmondás nagyon pozitív kezdése volt a napnak 

– mondta el Ferentzi Katalin.