Könyvajánló: T. J. Newman: Zuhanás

Bill rutinos pilóta, akit az utolsó pillanatban hívnak be egy Los Angeles-New York közti járat elvezetésére. A gép rendben felszáll 143 utassal a fedélzetén, ám Bill nem sokkal az utazás megkezdését követően kap egy videót, melyből kiderül: elrabolták a családját. Az internet szerelővel még találkozott is indulás előtt, ám a férfi nem azért érkezett a nőhöz és két gyermekéhez, hogy segítsen a szolgáltatás visszaállításában. Amint Bill kitette a lábát a házból, fegyvert fogott rájuk, bombát szerelt a nő testére, ezzel pedig kezdetét vette egy már jóval korábban megalapozott és előkészített terrorakció.

Bill döntési helyzetbe kerül: vagy szándékosan összetöri a gépet, vagy megölik a családját. A pilóta azonban már az első pillanattól eldönti, nem hajlandó kockáztatni utasai és a repülő becsapódási helyén tartózkodó emberek életét, így egyértelművé teszi, hogy nem vesz részt a játékban. Csakhogy nem kispályás bűnözőkkel van dolga: kiderül, hogy a repülőn is van beépített ember, így ha ő nem hajtja végre a terrorista utasításait, családja és az utasok is meghalnak. Bill tehát kénytelen elfogadni, jelenleg nem ő irányítja az eseményeket, így látszólag belemegy, hogy végrehajtsa, amit kérnek tőle, közben azonban folyamatosan azon dolgozik, hogy kicselezze a bűnözőket.

A regény lényegében pár óra eseményeit írja le, párhuzamosan kezelve a repülőn történteket, a Bill családjánál zajló eseményeket és persze a hatósági intézkedéseket, hiszen a személyzet egyik tagjának köszönhetően hamar kiderül, milyen dráma történik a levegőben. A rendőröknek így egyszerre kell megtalálniuk Bill családját, ahol a terrorista is tartózkodik, illetve garantálni azt is, hogy ha nem alakulnak jól a dolgok, még azelőtt likvidálni lehessen a gépet, hogy az lakott területre zuhanna. A történet különlegessége, hogy az FBI nem tud kapcsolatot teremteni a repülővel, így egyfajta bizalomjáték is kialakul: vajon meddig hagyják, hogy a kapitány visszaszerezze az irányítást a gép felett és hol van az a pont, amikor megadják a kilövési parancsot.

Bill legfőbb támasza és segítője az események során az egyik légiutas kísérő: bár senkinek nem szólhatna arról, mi készül, ő mégis talál lehetőséget, hogy átadja az információkat Jo-nak, majd rábízza a fedélzetet: amíg ő a pilótafülkében küzd a túlélésükért, a stewardess feladata az, hogy az utasok biztonságát garantálja. Ami ráadásul nem csupán arról szól, hogy nyugtatgassa őket, hiszen a gépeltérítők első terve az, hogy vegyi fegyverként funkcionáló gázt engednek az utastérbe. Vagyis még mielőtt ez megtörténik, úgy kell felkészíteni az utasokat, hogy a merénylők - és nem tudni, ki vagy kik azok a fedélzeten - ne vegyék észre, hogy egy lépéssel előttük járnak. És ha ez sikerül, akkor sincs még vége a feladatoknak, hiszen a gépnek biztonságos helyen földet kell érnie, még abban az esetben is, ha a kívülről megközelíthetetlen pilótafülkében netán történne valami Billel.

A fordulatos és izgalmas történet számos csavart tartogat, kifejezetten élvezetes olvasmány - bár mondjuk nem feltétlenül egy repülőút előtt vagy során. A regény érdekessége, hogy szerzője évekig légiutas kísérőként dolgozott, ezt a könyvet pedig még ebben a munkakörében írta. Éjszakai járatokon ütötte el az időt azzal, hogy formálta a történetet, amíg az utasok aludtak. Valószínűleg nem lett volna olyan nyugodt álmuk, ha tudják, milyen történet pörög a járat egyik személyzetének fejében, főleg annak fényében, hogy ha valaki, egy légiutas kísérő az, aki pontosan tudja, hogyan működnek a mechanizmusok egy hasonló esetben, illetve mik a lehetőségek és mi az, ami bizonyosan kivitelezhetetlen.