Mexikóban oltárokat emelnek a halottaknak, Haitin gedének öltöznek

A halottak napját hazánkban – és még sok más országban – komor ünnepként tartják számon. A gyász napja ez: mécsest gyújtunk a temetőben, virágot viszünk szeretteink sírjára, és csendben, magunkba zárkózva emlékezünk.

A gyertya az egyik legfontosabb jelképe ennek a napnak: úgy tartják, a mindenszentek és a halottak napja közötti éjszakán hazalátogatnak a lelkek, a gyertyák lángja pedig azt a célt szolgálja, hogy ne tévedjenek el és könnyen visszataláljanak.

A halottak napját azonban sok nép teljesen másképp ünnepli. Vannak, akik fiesztát tartanak, megint mások a misztikus világot keltik életre ezen a napon. Az alábbiakban összeszedtük a legfurcsább vagy éppen legkülönlegesebb szokásokat.

Misztikum, mágia, rituális tánc

Természetesen a halloween szo­­kását sem kell bemutatni senkinek, hiszen az mára már hazánkba is begyűrűzött. Az ősi kelta hagyományokból ki­­alakult autentikus ír ünnepet mindenszentek előtt, október 31-én tartják. A kelták hite szerint ezen az estén a holtak szellemei visszatérnek, és mivel beköltözhetnek az élőkbe, azok félelmükben beöltöztek kü­­lönféle álcázó maskarákba, mert ezzel akarták becsapni és összezavarni a holtak szellemét. Az ünnep legfőbb jelképe a belsejében mécsessel világító, sok esetben különleges formá­­jú töklámpás.

Amerikában többnyire baráti társaságban, jelmezbált rendezve ülik meg ezt az ünnepet, a gyerekek pedig beöltözve járják a házakat édességért.

Haitin is a misztikum áll a középpontban: a mágikus vallás hívei ezen a napon összegyűlnek, és többen közülük Gedének, a vudu halottak istenének öltöznek, vagy éppen felajánlásokat tesznek neki. Az egész na­­pos dobolás közben vannak, akik vér­­áldozatot mu­­tatnak be, mások az átszellemültség közepette a genitáliákat is bedörgölik a csípős rummal. Sok ember arcát fehérre festik, hogy utánozzák a halottak sápadtságát. A rituális táncok egész éjjel és nappal zajlanak a temetőkben.

Összejövetelek a temetőkben

Mexikóban november első két napján a családok, sőt a közintézmények is úgy fogadják az elhunytak visszatérő szellemét, hogy oltárokat állítanak nekik, amelyeket virággal, ké­­pekkel, gyertyákkal, ajándékokkal díszítenek fel. A legelterjedtebbek a hétszintes oltárok, hiszen a léleknek hét szinten kell áthaladnia, hogy nyugalomra térhessen. Az oltárra teszik a halott kedvenc ételét, alkoholos italát, idénygyümölcsöket, illetve kukoricából készült termékeket.

Nem hiányozhat a halottak napi kalács sem: ez egy briósszerű, cukorral megszórt péksütemény, amelyet két csont díszít. A te­metőkben virágszirmokat szórnak a földre, hogy a halottak szellemei megtalálják az utat az élőkhöz, és együtt mulathasson az egész család. Ilyenkor díszben és fényben úszik, rengeteg étel és virág van mindenhol, a házak udvarán nagy ünnepséget szerveznek, hiszen örülnek, hogy a szellemek ezen a napon a közelükben vannak.

A kínaiak Csingmingnek ne­­vezik a halottak, vagyis ősök napját, amely náluk minden évben április 4-re vagy 5-re esik. Ezen a napon a kínai ha­gyomány szerint köszönteni kell a napot, ami elhozza a fényt és a meleget. Ezzel párhuzamosan keresik fel a családok a meghalt hozzátartozóikat, hogy megemlékezzenek róluk. Tiszteletüket azzal fejezik ki, hogy a kedvenc dolgaikat, ételeiket viszik a szépen rendbe tett sírokhoz. Ők is hozzánk hasonlóan lámpákat, gyertyákat gyújtanak, van viszont egy sajátos szokásuk is: hamis pénzt égetnek ajándékként.

Ahol nem gyászolnak, hanem ünnepelnek

Guatemalában november 1-jén élénk színekbe öltözött emberekkel telik meg a temető: dí­­szekkel dekorálják a sírokat, majd közösen elkészítik az ég és föld között kaput nyitó hatalmas szélsárkányokat, amelyeket aztán egész nap röptetnek. Miután elkészültek, a temetőben együtt elfogyasztják a fiambrét, ami egy tojásból, kolbászból, felvágottakból, kukoricából, kelbimbóból és más zöldségekből készült egy­tál­étel, amelyet az évnek csak ezen a napján esznek.

Ha már az ételeknél tartunk: az Andok egyes részein halottak napján guagua de pant esznek colada moradával: ebből az első egy csecsemő formájú édes, töltött sütemény, a második pedig a hozzá kínált sötétbordó lekvár, amelyet felénk ismeretlen gyümölcsökből és piros bogyósokból készítenek. Ezeket a házilag készült fánkokat általában a sír mellett fogyasztják el a családtagok.

A japánok Obon ünnepén a halottaikra szintén tánccal, énekléssel, családi együttléttel emlékeznek, csak éppen nyár végén. A lámpások éj­­szakájának is nevezik ezt a fesztivált, amikor a nagyobb tereken fényfüzérek, lampionok lógnak: az ő elképzeléseik szerint augusztus 13-án a pokol és a menny közötti kapu megnyílik, és az ott élők letekintenek még élő rokonaikra. A lámpákat is ezért gyújtják, hogy az élő és a halott lelkek a fényben megtalálják egymást.

Ilyenkortájt kerül ki a családi oltárra a shouryoudana, amely az ősöknek bemutatott áldozatok helyéül szolgál. Áldozat lehet például gyümölcs vagy édesség, de akár élvezeti cikk is, mint a cigaretta és az alkohol. Ám ezek mellett szerepel még pálcikával szurkált padlizsán és uborka is, ami a magyar szemnek elsőre furcsának tűnhet. E tárgyaknak szimbolikus jelentése van: az uborka által megtestesített ló vágtatva hazahozza a túlvilágról elhunyt szeretteinket, hogy minél több időt tölthessenek velünk; ezzel szemben a padlizsántehén a hazautat lassítja, hogy mindinkább kiélvezhessük az utolsó együtt töltött perceket. Fontos eleme még az Obon ünnepnek a japán dob által kísért tánc, vagyis Bon Odori, amely a záróeste vidám forgatagának képével párosul.