2019.10.21. 12:11
Szegedről sugárzott – Nagy teljesítményű adó volt a forradalom hangja 1956-ban
Egerben, Szombathelyen és Kassán is lehetett hallani 1956-ban Szeged első szabad rádióját. A Széchenyi rádió 11 napig működött, sok helyen jobb minőségben szólt, mint a Kossuth, az állami főadó. A rádióhallgatók az 528 méteres középhullámon találták meg az adót, amely reggel 7-től gyakran éjfélig sugározta híreit. A rádiót működtető csapatból már csak Pálházi Ernő él.
Pálházi Ernő 90. születésnapjához közeledve is elevenen emlékszik a forradalom napjaira. Fotó: Frank Yvette
Minden egy tüdőgyulladással kezdődött. Pálházi Ernő a szegedi MÁV-igazgatóságon dolgozott, október 25-én szabadnapos volt, otthon lábadozott. Feleségével akkor még az anyósánál laktak a Hajnal utcában. Este arra riadtak, hogy az ablakon kavics kopog.
Volt is nagy ijedség, mert akkoriban betörők jártak a környéken, de most nem rosszfiúk érkeztek. Egy autó állt a ház előtt, körülötte férfiak. Egyikük a férfi munkatársa volt: Molnár Tibor, akit az Egyetemi Forradalmi Bizottság tagjai kísértek. Ő szólt Ernőnek, hogy öltözz gyorsan, forradalom van, megyünk a rendőrségre fegyvert vételezni, majd elfoglaljuk a rádiót. A fiatal férfit nem kellett sokáig kérlelni.
Katonai rádióból a forradalom hangja lett
– Mikor megérkeztünk a rendőrségre, a fal mellett lefegyverzett katonák és mások álltak – folytatja történetet az idős férfi. Megnéztük a rádiót, de kiderült, hogy alkalmatlan arra, hogy egy országot besugározzon. Ekkor jutott eszébe Molnár Tibor barátomnak, hogy a MÁV-igazgatóság körúti épületében is van egy adó-vevő készülék. A vasúti forgalmat irányítottuk vele. A második világháborúban katonai rádió volt. Az Ukrajnában lévő gyorshadtest vasúti egységével tartotta a kapcsolatot, mielőtt megörökölte a MÁV – mesélte.
Az egész országban lehetett fogni az adásokat
– Itt a Széchenyi rádió Szeged beszél – ez volt az első mondat, amely elhangzott az éterben. A lelkes vasutasok előtte telefonon hívták Egert, hogy szóljanak, ha fogják az adást. Nemcsak hallották, de el voltak ájulva a minőségétől. Jobban szólt, mint a Kossuth adó. A forradalom napjaiban nem volt megállás. Hamarosan híre ment, hogy működik az adó, és egymásnak adták a kilincset az emberek. Hozták-vitték a híreket, vagy az éter hullámain üzentek családtagjaiknak. A stúdió a pincében működött, az adókészülék egy első emeleti irodában volt. Pálházin kívül Brandenburg Beatrix, Molnár Tibor és Oláh József működtette az adót. A híreket szegedi újságírók szállították, a műsorok elkészítésében pedig a színház művészei segítettek.
És jöttek az oroszok
– Feleségem félt, de ott volt velem a rádióban, amikor az oroszok megérkeztek – mondta Pálházi Ernő. November 6-án katonai csizmák dübörögtek a lépcsőn, majd az emeleten jobbra fordultak, és berontottak a sarokszobába. A Széchenyi rádió sorsa megpecsételődött. A forradalom leverése után a MÁV-igazgatóságon Pálházi Ernő körül elfogyott a levegő, végül elbocsátották. Munkanélküliként kopogtatott be 1957-ben Kovács Zsigmondhoz. A szegedi repülőtér vezetője azonnal felvette a Malévhoz rádiós forgalomirányítónak. De sokkal rosszabbul járt a rádióadó, annyira gyűlölték, hogy a készüléket megsemmisítették, csak egyetlen rádiócsövet sikerült belőle megmenteni az utókornak.
