Diákparlament alakult a Cseresnyésben 1956-ban

A Cseresnyés-emlékezet tegna­­pi vendégei, Savanya Fe­renc, Egri Béla és Vajnai Lajos először egykori kollégista éveikről meséltek. De kisvártatva az 1956-os forradalomra és szabadságharcra terelődött a szó. – Nagyon fiatalok, 16–18 évesek voltunk, ekkor az ember nem érzi úgy, hogy hős – kezdett a történetbe Egri Béla, aki az akkori ifjúsági szervezetnek, a Dolgozó Ifjúság Szövetségének (DISZ) kollégiumi titkára volt. A fegyverek gyűltek a kollégiumban, amit főként a negyedikesek hordtak össze, ők másodikosok voltak.

– A Szegedről érkezett Pe­tőfi körös fiatalok javaslatára, igazgatói engedéllyel meg­alakítottuk a kollégiumban a diákparlamentet. A zárt láncú rádión összehívtuk a srácokat a díszterembe, ahol megtartottuk az alakuló ülést, és 12 pontban megfogalmaztuk követeléseinket. Jobb menzát, minden szobába rádiót, hangszórót kértünk, és azt, hogy legyen mindig meleg víz. Ezek akkor fontosak voltak számunkra, de szerepelt benne az orosz nyelv oktatásának és az egyetemi felvételinél a származás feltüntetésének az eltörlése is – mondta Egri Lajos.

Pár nap múlva csatlakoztak a városi felvonuláshoz, a menetet az Iván-szobornál érték utol, ami a Bethlen oldalában lévő parkban állt. Az addigra ledöntött szobornak letört az egyik keze, azt becipelték a kollégiumba, először a tanulószobába vitték, majd a tusolóba, végül a retorziótól tartva eltüntették. – Úgy tudom, a közeli Népkertben ásták el a fiúk, lehet, hogy még mindig ott pihen a földben – közölte Vajnai Lajos. A bejelentésre a nézők soraiból, főleg a diákok köréből, több felől lehetett hallani: „Megkeressük.”

A koleszt a zavaros időszakban bezárták, Savanya, Egri és Vajnai is hazakerékpározott Mindszentre, illetve Székkutasra. Annyi retorzió volt, hogy a DISZ-titkár Egri Bélát csak pár év fizikai munka után engedték volna egyetemre, amiből végül egy lett.