Szegedi hírek

2024.08.26. 17:57

Végső búcsút vettek Király Leventétől - GALÉRIA

A szegedi Belvárosi Temetőben helyezték örök nyugalomra a Nemzet Színészét, Király Leventét hétfőn. A város képviseletében Botka László, a színház társulata nevében Barnák László főigazgató, a Magyar Művészeti Akadémia képviseletében Lukács Sándor búcsúzott a Kossuth- és Jászai-díjas színművésztől.

Koós Kata

Népes tömeg gyűlt össze hétfőn a szegedi Belvárosi Temetőben, hogy végső búcsút vegyen Király Levente Kossuth- és Jászai-díjas színművésztől. A Nemzet Színésze, a Szegedi Nemzeti Színház örökös tagja, Szeged díszpolgára július 30-án reggel 87 éves korában hunyt el

Családtagok, barátok, színészek, művészek, kultúrabarátok és politikusok kísérték végső útján Király Leventét.
Családtagok, barátok, színészek, művészek, kultúrabarátok és politikusok kísérték végső útján Király Leventét. Fotó: Karnok Csaba

65 évnyi hűség Szegedhez

Király Levente, született König Levente Károly 1937. március 6-án Budafokon népes család ötödik gyermekeként látta meg a napvilágot. Nekrológjában elhangzott, hogy édesanyja, Hangyál Terézia szeretettel és melegséggel teremtett biztonságos családi fészket és gyermekkort fia számára. Nagy tudású édesapja, König Antal a régészi pálya felé igyekezett terelgetni legkisebb gyermekét, ám Leventét a színház fogta meg. Noha csupán heccből jelentkezett egy barátjával a Színművészeti Főiskolára, mégis sorsdöntőnek bizonyult, amikor őt felvették, jóbarátját nem. Egyik tanára volt Básti Lajos, akinek javaslatára változtatta nevét Königről Királyra. 

1959-ben végzett a főiskolán, utána az akkoriban hatályos rendelet szerint vidéki színháznál kellett két évet eltöltenie. Ekkor hívta meg Komor István akkori főrendező Szegedre. Ami először kényszer volt, később szabad választás lett számára. Számos lehetősége lett volna ugyanis a fővárosba szerződni, Király Levente mégis maradt Szegeden, ahol megszerette a Tiszát, a színházat, és ahol rátalált a szerelem és családot alapított. Feleségével, Novák Judittal 57 évig éltek boldog házasságban, két gyermekük született, nagyszülőként pedig hat lányunokája aranyozta be Király Levente mindennapjait. 

Szeretettel élt és dolgozott

Szeretett városában 2007-ben választották díszpolgárrá, temetésén Botka László polgármester búcsúzott az érdemes művésztől. 

– Nem tudott szeretet nélkül dolgozni és létezni. Mindig hangsúlyozta, hogy ő elsősorban ember, és csak másodsorban színész. Mindig a maximumot nyújtotta, és nemcsak a színpadon, hanem a mindennapi életben is – mondta a polgármester. 

– Neve mindörökre összeforr Szegeddel és a szegedi színjátszás gazdag történetével. Nemcsak kiváló művészi teljesítményével, de emberségével és elkötelezettségével is mély nyomot hagyott a szívünkben. Élete példaértékű mindannyiunk számára, bizonyítva, hogy hűséggel és szeretettel érdemes élni – folytatta Botka László. 

Már életében fogalommá vált

A Szegedi Nemzeti Színház társulata nevében Barnák László főigazgató búcsúzott a teátrum örökös tagjától. Ahogy fogalmazott, „Levi bácsi” már életében fogalommá vált, szakmai sikereivel, kivételes életművével kiérdemelte a színházi terület legrangosabb elismeréseit. 

– Kimunkált és élettapasztalattal teli, ugyanakkor játékos és szenvedélyes alakításaival nemcsak a szakma, hanem a nézők kiemelt rajongását is megkapta. Ennek utolsó nyilvános emléke, amikor a színházunk 140 éves évfordulójára rendezett gálaesten hosszú percekig vastapssal üdvözölte őt a közönség – mondta a főigazgató, majd felidézte legjelentősebb alakításainak hosszú sorát. Rámutatott, hogy Király Levente 57 évet töltött a színpad és a közönség szolgálatában, 33 aktív éve alatt összesen 216 bemutatója volt. Könnyed vígjátékokban éppúgy meghódította a publikum szívét, mint veretes tragédiákban. Pályája kezdetén klasszikus nagyoperettek táncos-komikusi szerepkörében aratott nagy sikereket, később sorra játszotta el a világirodalom nagy klasszikusainak karakterszerepeit. 

Király Levente 2013-tól volt a Magyar Művészeti Akadémia tagja, amelynek képviseletében Lukács Sándor, Kossuth- és Jászai-díjas színművész búcsúzott tőle. Felidézte, amikor 1976 nyarán a Szegedi Szabadtéri Játékokon megismerkedett a szegedi színház akkori vezető művészével, aki lelki kötelességének érezte ifjú színészkollégái gardírozását. Ahogy Lukács fogalmazott, a legnagyobb segítséget akkor kapták tőle, amikor nézhették, hogyan próbált. Egyik kedvenc költője, Kosztolányi Dezső Halottak című versével búcsúzott nagyra becsült kollégájától.  

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában