2024.08.05. 07:50
Ünnepek és legendák: Volt egyszer egy Csöpörke-tó Szegeden
Vasas Szent Péter Napján száz éven át böjtöltek és szentmisét mutattak be Szegeden, arra emlékezvén, hogy a szent megmentette a lakosságot a gugahaláltól. Havi Boldogasszony napján tömegek érkeztek az alsóvárosi búcsúba, hogy leróják tiszteletüket a legendás kegykép előtt. Mielőtt beléptek volna a templomba, megfürödtek a Csöpörke-tóban.
Az augusztusi ünnepek sora a néphagyományban rögtön elsején Vasas Szent Péter napjával kezdődött, akit a legenda szerint Heródes vetett börtönbe, ám egy angyal kiszabadította. Kulik Melinda néprajzos muzeológus lapunknak elmondta, hogy Alsóvároson nagy kultusza volt a szentnek. A ferencesek temploma helyén korábban a johanniták temploma állt, amelynek védőszentjéül feltehetően Vasas Szent Pétert választották, akinek nevét ma is utca őrzi Szegeden.
Gugahalál szedte áldozatait
1738-ban egy pestisjárvány volt Szegeden, aminek gugahalál volt a népies neve. A betegeket elkülönítették és Rókuson helyezték el, amely városrész abban az időben még nem nagyon volt benépesülve. Augusztus 1-jére eltűnt a járvány, aminek következtében a szegediek megfogadták, hogy száz éven át minden augusztus 1-jén böjtölnek és szentmisét mutatnak be
– mesélte az alsóvárosi Napsugaras Tájház munkatársa.
A fogadalmat 1838-ban megújították, de aztán a világháború miatt megszakadt a tradíció.
A tanyavilágban Vasas Szent Péter napja félünnepnek számított, nem volt szabad dolgozni a földeken.
– Úgy tartották, hogy ha valaki aznap dolgozik, akkor a pajtában kiüt a tűz és elpusztítja az állatokat. A Muravidéken pedig azt mondták, hogy az aznap dolgozók szőlőjében lehullanak a szemek a tőkékről
– mondta el Kulik Melinda.
Hazánk nyugati részén terményjóslás is kapcsolódott a hónap első napjához. Úgy tartották, hogy ha aznap esik az eső, akkor jó lesz a kukoricatermés, ha pedig nincs eső, akkor a Duna összes vize sem lesz elég a jó terméshez.
A Csöpörke legendája
Augusztus 5-én tömegek érkeztek Alsóvárosra, Havi – ma már elterjedtebb a Havas – Boldogasszony ünnepére, a búcsúba. A templom oltárképéhez ugyanis egy régi csodát kapcsoltak.
A ferencesek elrejtették az oltárképet a Csöpörke elnevezésű tóba a török elől. Ott volt 150 évig, mígnem jött egy török vitéz, aki meg akarta itatni a lovát a tóban. A paripája azonban nem akart inni, végül a vitéz beugratott vele a Csöpörkébe. Hogy, hogy nem, éppen oda, ahol az oltárkép volt. A ló a patájával fölverte a képet, amit a rendes török vitéz visszaadott az akkori plébánosnak. Ha bemegyünk az alsóvárosi templomba, rögtön jobb kéz felől a dombormű ezt a csodát ábrázolja
– mondta el Kulik Melinda.
A Csöpörkét éppen ezért szent víznek tartották, a Szent Antal és a Kántor utca környékén helyezkedhetett el annak idején. A ferencesek a vizével locsolták gyógynövénykertjüket. A tavat az árvíz után Lechner Lajos tervei szüntették meg. A nagyárvíz előtt azonban a Havi Boldogasszony búcsúba érkező zarándokok ott fürödtek meg, mielőtt beléptek volna a templomba.
– A Tisza Lajos 51. szám alatt volt egy kút, amiről azt tartották, hogy a vize a Csöpörkéből származik. Kiraktak teknőket, hogy a tó eltűnése után ott fürödhessenek meg a távolról érkezők. Elhelyeztek továbbá egy perselyt is, amiben a szegényeknek gyűjtöttek – mesélte.
Kulik Melinda arra is kitért, hogy a búcsú ideje alatt minden helybélinek meg kellett vendégelnie valakit, nagy szégyennek számított, ha valaki nem fogadott be senkit otthonába.
– A templomban szentmiséket tartottak, a térre duttyánok, italkimérők települtek, búcsúfiaként árultak szentképeket, rózsafüzéreket, mézeskalácsot, de ott volt Olga, a jövendőmondó is, kengyelfutók és artisták parádéztak. A mai Barát és Kántor utcában lacikonyhákat állítottak fel. A belváros vendéglősök kibérelték a mai Szentháromság utcán a nagy bérházak udvarait, kitelepültek, mert az alsóvárosi búcsúba elment a belvárosi és a fölsővárosi is, hazafelé pedig betértek – mesélte a néprajzos muzeológus.
Az oltárkép talánya
A legendás oltárkép kapcsán Apró Ferenc várostörténész mutatott rá Szögedi homi című kötetében, hogy az a kép, amelyet annak idején elrejtettek a török elől, korántsem azonosítható a napjainkban is megcsodálható és Szeged hitvalló tudósa, Bálint Sándor által is oly nagy becsben tartott Fekete Mária festménnyel. Tömörkény István is tévesen állította A Fekete Máriánál című tárcájában, majd később Mária-legendák Szegeden című írásában, hogy a két kép azonos. A várostörténész azt a tévedést is helyreigazította, hogy a Fekete Mária festményhez kapcsolódna a Havi Boldogasszony búcsú.
Archív fotó: Kuklis István
Apró Ferenc felfejtette kötetének A Fekete Mária – Tömörkény és Móra tollán című fejezetében, hogy a főoltáron lévő Napbaöltözött Asszony (a Szögedi Segítő) „kegykép nem régibb a 17. század legvégénél, a török kitakarodása után készül(hetet)t az új főoltár (1713) számára. Az elődje lehetett az, melyet a monda szerint a lovát itató török megtalált... A Fekete Mária a częstochowai kegykép másolata 1740-ből. Tehát ennek sincs köze a törökhöz...”. A legendás kegykép tehát eltűnt, amely jól sejthetően Máriát Havi Boldogasszonyként ábrázolta.
Mágikus növények
A jeles napok sora augusztus 6-án Urunk színeváltozásának ünnepével folytatódott. Ekkor kezdett megérni a szőlő, megváltoztatta színét, éppen ezért ezen az ünnepen a szőlőszentelés volt a legfőbb tradíció. Augusztus 10-én úgy tartották, hogy megáll a fák növekedése. Lőrinc pedig vidékünkön „beleesik” a dinnyébe, amitől nyálkás, túlérett lesz.
Augusztus 12-én, Klára napján a kiszombori, eladó sorban lévő leányok tetőtől talpig megmosakodtak, derekukra pedig fehér övet kötöttek, mert úgy hitték, így biztosíthatják maguknak a tisztességes férjet.
Augusztus 15-én Nagyboldogasszony napját ünnepelték, Mária mennybemenetelére emlékeztek.
Különböző növényeket, főképp mentát szenteltettek. Később ezeket a betegek gyógyítására használták, megfüstölték vagy teát főztek a szentelt növényekből. Bölcsőbe, koporsóba is tették. Előbbit azért, hogy óvják a csecsemőt a bölcsőhaláltól, utóbbit azért, hogy így biztosítsák, hogy az elhunyt a mennybe kerüljön. Sok otthonban a háztetőre rakták, hogy érje a harmat, mert ezáltal még nagyobb gyógyító erőt tulajdonítottak ezeknek a növényeknek. Hideglelést gyógyítottak menta teával, de fájós fogra, fülre, szájra is tették a szentelményeket
– mondta el Kulik Melinda.
Kenyér a koldusoknak
Nagy jelentőséget tulajdonítottak továbbá a két Boldogasszony, Sarlós és Nagyboldogasszony ünnepe között tojt tojásoknak. Úgy tartották, hogy azok biztosan kikelnek, de előszeretettel használták föl leveles tésztákhoz és tarhonyához is.
Augusztus 20-án, Szent István ünnepén, az aratás kezdetén a szegényebbek házról házra jártak, lisztet gyűjtöttek, amiből kenyeret sütöttek, a koldusoknak is adtak belőle. A leányok kalászból koszorút fontak, amit elvittek megáldatni a templomba.
A mai augusztus 20-i ünnepkör nem a paraszti hagyományból alakult ki. Mária Terézia tette országos ünneppé Szent István mint államalapító ünnepét, de igazából csak a 19. század elején ünnepelték először. A nép aznap inkább az aratásra koncentrált
– jegyezte meg Kulik Melinda.
A jeles napok sora augusztus 24-én Szent Bertalan ünnepével zárult, aki a szűcsök és a csizmadiák védőszentje volt.
– Időjárásjóslat kapcsolódott ehhez a naphoz Szegeden. Úgy tartották, hogy amilyen idő van aznap, olyan lesz az ősz is – zárta az augusztusi hiedelmek sorát a muzeológus.
