2024.08.29. 07:00
Mohácsi csata: feltárták a tömegsírokat - VIDEÓ
Befejeződött azoknak a tömegsíroknak a feltárása, amelyekbe a mohácsi csata után két nappal, brutális kegyetlenséggel kivégzett hadifoglyokat temették. A régészeti-antropológiai-történeti kutatás ezzel még nem ért véget. A helyszíni vizsgálatok után a mohácsi csata emberi maradványait Szegedre szállították. A csontmaradványok antropológiai vizsgálatát a Szegedi Tudományegyetem Embertani Tanszékének munkatársai végzik el.
Két nappal a végzetes mohácsi csata után, 1526. augusztus 31-én csaknem kétezer hadifogoly várta, hogy a sorsáról döntsenek. Ők az ütközetben, illetve a magyar tábor lerohanásakor eshettek fogságba, többségük fiatal férfi volt, de akadtak köztük 10-12 éves gyermekek – apródok, lovászfiúk lehettek –, és néhány nő. Valószínűleg arra számítottak, hogy hadifogolyként az oszmán birodalomba hurcolják őket. Nem így történt. I. Szulejmán szultán parancsára kaszabolták le őket, majd maradványaikat rendezetlen tömegsírokba vetették.
Mohácsi csata: nem volt könyörület
Az ütközet 500. évfordulójához közeledve történészek, régészek és antropológusok fogtak össze, hogy minden eddiginél pontosabb képet kapjunk a sorsfordító csatáról.
Kik voltak ők és mi történt velük? Ez a két kérdés, amire a régészekkel összefogva, mi, antropológusok megpróbálunk válaszolni
– nyilatkozta a Délmagyarországnak Pálfi György, a Szegedi Tudományegyetem Embertani Tanszékének vezetője. A közös munka már 2020-ban elkezdődött, a Duna-Dráva Nemzeti Park kezdeményezésére és támogatásával. Először a III-as számú, idén nyáron pedig a IV-es számú tömegsírt tárták fel a Mohácsi Nemzeti Emlékhely területén.
– A helyszíni vizsgálatok során nagyon sok új információt szereztünk. A III-as tömegsír esetében már 2022 őszén minden maradványt Szegedre szállítottunk, és elkezdődött a csontvázanyag rendezése, egyénekre szétválogatása. Az etnikumot nem tudjuk meghatározni, de a biológiai nemet, életkort, főbb betegségeket, korábban szerzett traumás sérüléseket igen. Már 2020-ban nagyon sok olyan sérüléssel találkoztunk a maradványokon, amiket valószínűleg nem a csata közben szenvedtek el. Például az áldozatok nyakcsigolyáit kétszer-háromszor is elvágták hátulról, ami felvetette, hogy kivégzések történhettek – folytatta az antropológus.
– Valószínűleg kifosztott és kiszolgáltatott emberek lemészárlásáról volt szó. A III-as tömegsírban nagyjából 330 személyt találtunk, nagyrészüknek hátulról és felülről érkező szablyavágások oltották ki az életét. Azonkívül olyan sérüléseket is látunk, amik egy ütközetben az értelmetlenség határát súrolják. Amellett hogy valakinek kétszer átvágták a nyakcsigolyáját, 6-7 olyan vágás is található a fején, amik külön-külön is halálosok lettek volna. Találtunk olyan elhunytat is, akinek hátra volt kötve a keze, amikor bedobták a sírba – tette hozzá Bertók Gábor régész, a pécsi Janus Pannonius Múzeum igazgatója.
Sok mindent tudunk és nem tudunk
A mohácsi csata a legismertebb ütközet a magyar középkorból. Őszintén szólva, többet tudunk róla, mint Hunyadi János vagy Mátyás király bármelyik hadjáratáról. Ennek több oka is van
– mondta lapunknak Varga Szabolcs.
A HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézete tudományos főmunkatársa évek óta kutatja II. Lajos király korát. A történész arra emlékeztetett, a 16. század eleje az írásbeliség robbanásszerű fejlődésével járt együtt, miközben a kortársak is tudták, hogy fontos esemény történt. A mohácsi csatáról nagyon sok korabeli irat maradt fenn, azonban ezeknek a szövegeknek van egy sajátosságuk: nem tárgyilagosak.
– Erre jó példa Brodarics István magyar kancellár 1528 elején született műve, ami máig alapmű a mohácsi csata kapcsán, hiszen tudjuk róla, hogy szemtanú volt és bennfentesként írta meg a visszaemlékezéseit. Azt gondolhatnánk, hogy ez egy teljesen objektív szöveg, de 1528 elején Szapolyai János király szolgálatában Brodarics István valójában már egy védőbeszédet ír a Habsburg-udvarból terjesztett vádak ellen, miszerint a magyarok okozták a vereséget és a magyarok a felelősek a királyuk haláláért – fogalmazott a történész.
A mohácsi csata őrzi titkait
– A történettudomány nagyon régóta kutatja a mohácsi csatát. A történészek írott források alapján próbálták meg ezt az eseményt rekonstruálni és térképre rajzolni, hogy hogyan állhattak fel a különböző seregtestek és milyen hadmozdulatok lehettek. Ha egymásra rakjuk az elmúlt 100 év térképeit, akkor nincs két egyforma közöttük – mondta Bertók Gábor, a Janus Pannonius Múzeum igazgatója. A régészek nemcsak a tömegsírok feltárásában vettek részt, hanem egy körülbelül 60 négyzetkilométernyi területet is átvizsgálnak, hogy minden korábbinál pontosabban meghatározhassák a csata helyszínét.
Brodarics István visszaemlékezésében egy Földvár nevű falut emleget, ami ma már nem létezik, viszont a település körvonala légi felvételekről és műholdfelvételekről is azonosítható. Magnetométeres felmérést is készítettünk a területről, ami eléggé nagy. Mohács és a horvátországi Dályok közötti sávot, illetve Nagynyárád és Majs által határolt területet kutatjuk. Abban reménykedünk, hogy legalább a magyar táborok helyét azonosítani tudjuk
– folytatta a régész.
Egy csata, többféle emlékezet
– Ha megnéznénk, hogy mit írnak a mohácsi csatáról az oszmán források, akkor azt látnánk, hogy egy sokkal nagyobb keresztény sereget győztek le, a másik oldalon pedig mi is hasonlóan operálunk. Nagyon sokáig a történelemkönyvekben az szerepelt, hogy Szulejmán szultán hadserege 150 ezer katonából és 300 ágyúból állt, velük szemben állt a magyar sereg 25 ezer katonája. Pontos számaink nincsenek, de ma a nagyjából elfogadott történészi konszenzus szerint egy 25 és 30 ezer fő közötti keresztény sereggel szemben egy legalább kétszer akkora, 60-70 ezer reguláris, azaz kiképzett katonát felsorakoztató oszmán sereg állt szembe – hangsúlyozta Varga Szabolcs történész.
– A mohácsi csatában egy kevert dél-, illetve közép-európai populáció tagjai vettek részt. A két sereg áldozatait sem lehetne egyértelműen, morfológiai alapon elkülöníteni, tudva azt, hogy a magyar királyság hadseregében nemcsak magyarok harcoltak, hanem egy keresztény koalíció állt össze – tette hozzá Pálfi György antropológus.
– II. Lajos magyar király seregében jelentős számban voltak német zsoldosok, lengyelek, csehek, valamint a Balkánról érkező szerbek és horvátok. Ugyanakkor az oszmán birodalom által elfoglalt balkáni régiókból – a mai Szerbia vagy Bulgária területéről – származó katonák is harcoltak az oszmán seregben – hangsúlyozta az SZTE Embertani Tanszékének vezetője.
Emlékkápolna épül az évfordulóra
A mohácsi csata sorsfordító volt, de nem vezetett a középkori magyar királyság bukásához. Amíg például Szerbia, vagy a középkori bosnyák királyság esetében ez kijelenthető, hiszen az ország területének egésze elveszik, kipusztul a királyi dinasztia, az ország fővárosa tartósan, 400 évre oszmán kézbe kerül és maga az állam is megszűnik évszázadokra, a magyar királyság egy percre nem szűnt meg létezni. Megváltozott a területe, Buda, mint főváros szerepe áttevődött Pozsonyba, Zágrábba, Kassára, Gyulafehérvárra, ha úgy tetszik, decentralizáltabb lett a Magyar Királyság. A szerb vagy a bosnyák állam sorsára is juthattunk volna, de nem ez történt, és 150 évvel később, ami tengersok idő, de mégis sikerült újraintegrálni az ország területét a Magyar Királyság határain belül
– emlékeztetett a Történettudományi Intézet tudományos főmunkatársa.
A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum, valamint a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézete a Mohács 500 programban az ütközetben résztvevő személyek neveit és életrajzait próbálja minél teljesebb körben feltárni. 2026-ra ebből egy kötet és egy internetes, szabadon elérhető adatbázis készül.
Mohácsi csata: feltárták a tömegsírokat
Fotók: Török JánosKözben Szegeden a maradványokon genetikai vizsgálatokat végeznek, jövőre pedig a stronciumizotóp-arányokat vizsgálják a debreceni Atomki, azaz a HUN-REN Atommagkutató Intézet bevonásával. Ezzel az eljárással a fogakból a születéskori földrajzi környezetet, a csontokból pedig a halál előtti időszak földrajzi környezetét lehet megállapítani. A Szegedi Embertani Tanszék arcrekonstruktőre anatómiai és genetikai alapokra támaszkodó digitális arcrekonstrukciókat készít az épen megmaradt koponyák felhasználásával. A Janus Pannonius Múzeum pedig kiállításokkal készül az 500. évfordulóra.
Idén ősszel, a kormány támogatásával zajló Mohács 500 program keretében megkezdik a Mohácsi Nemzeti Emlékhelyen annak a kápolnának az építését, amelynek az altemplomában végső nyughelyükre kerülnek az áldozatok.
