Óriások társaságában

Amikor útitársunk Milánóban a nyolcadik templomba akar bevonszolni minket, hagyjuk magunkat! Amikor a Zempléni-hegységben túravezetőnk felteszi a kérdést, hogy ki szeretne másnap éjjel negyed négykor kelni és a napfelkeltét egy egyórás túra után megtekinteni, ne habozzunk, tegyük fel a kezünket! Amikor az a kérdés, hogy megmásszunk-e még egy kis emelkedőt, hogy megnézzük a háromhutai nagyduglaszost, gondolkodás nélkül induljunk el!

Az élet annyira rövid, hogy ezeket a lehetőségeket nem szabad kihagyni, ha épp arra járunk. A késő délutáni alacsonyan álló nap sejtelmesen sütött át a hatalmas fákon, megrajzolta az ágak körvonalait és ismét rádöbbentünk, milyen kicsi is az ember.

A nagyduglaszos 40 méternél is magasabb faóriásaihoz hasonlóan magas fákat nagyon keveset látni Magyarországon. A 6,42 hektár területű erdőrészletet báró Waldbott Frigyes ültettetette 1880-90 között. A környékben évszázadokon keresztül gondot jelentett a fenyő szálfa és deszka hiánya. Ennek pótlására Waldbottnak jutott eszébe először, hogy az üveghuták és faszéntermelés érdekében levágott területeket lucfenyővel újítsák fel. A duglászfenyő a világ leghatalmasabb, legszebb és faanyagát tekintve legértékesebb fáink közé tartozik.