2024.08.30. 09:45
Csorba Ferenc, a pusztaszeriek szántó bajnoka - GALÉRIA
A pusztaszeri Csorba Ferenc a lófogatos szántás nagy alakja, eddigi 33 versenyén 22 első – ebből 5 országos bajnokságon –, 5-5 második és harmadik és 1 negyedik helyet szerzett. A lovakat mindig jobban szerette a gépeknél. Pusztaszeri otthonában beszélgettünk a 70 éves bajnokkal, akinek serlegeit legutóbb a traktoros találkozón, a sekrestyében rendezett kiállításon láthatták az érdeklődők.
Csorba Ferenc két versenytársával, magyar félvér lovával, Tündérrel (balról) és Vezérrel. Fotó: Imre Péter
– Három öregasszony sem jósolja meg, milyen lesz ez a furcsa, egyre melegebb idő. Idén szénabálákat is vennem kellett, mert nem termett meg az eleség a földön – mondta portájuk felé sétálva a pusztaszeriek szántóbajnoka, Csorba Ferenc, aki június 6-án ünnepelte 70. születésnapját. Testvérétől fából készült malmot kapott ajándékba, tanyájuk ugyanis a szélmalom mellett feküdt, és azt mindig láthatta, és „lásd most is” – mondta neki. Míg a házhoz értünk, ahol párja, Erzsébet kávéval várt, az is kiderült, hogy a háznépét rajtuk kívül két ló, három sertés, egy kutya és két rackajuh alkotja.
A szántás kezdete
– Mikor édesapám szántott, mindig ott tébláboltam körülötte, mentem utána, szaladgáltam. Olykor azt mondta, fogd meg az ekét, és úgy kerültünk egyet. A lovat természetesen ő irányította, azzal nem bírtam el, hiszen még alig nőttem ki a földből – mesélte a kezdetekről. Tizenhat évesen kocsis lett a téeszben, akkor már be tudta állítani a fogatos ekén a barázda mélységét és szélességét is.
– Akkoriban nem tartottak fogatos szántóversenyeket – jómagam 2006-ban kezdtem, Balástyán debütáltam –, mert bármilyen rissz-rossz, pöfögős volt a traktor, az volt a menő, én azonban mindig is a lovak bolondja voltam, géppel ritkán dolgoztam, nem szerettem. Fiatalon kerteket szántottam és előfordult, hogy borravalónak „leesett” egy-egy piros 100-as, azzal én voltam az úr a bálban – emlékezett Feri bácsi.
Versenyek és ismeretségek
– Első nekifutásra Balástyán háromból harmadik lettem – ahogy mondjuk, ez volt a lófej –, de a következőn már nyertem. Eddig 33 versenyen vettem részt, 22 első, 5-5 második és harmadik és 1 negyedik helyezést értem el. Ezek között volt hat országos bajnokság, amelyeken ötször győztem, egyszer második lettem. Előfordult, hogy a szélén olyan rossz minőségű földbe osztottak, hogy a mellettem lévővel láttuk, az utolsó két helyet „szánták” nekünk, akkor lettem negyedik. A helyezéseknél is fontosabb, hogy több okos emberrel, például a vásárhelyi mezőgazdasági főiskolai kar korábbi dékánjával, Horváth Józseffel, Mihály Károllyal és Kucsora Istvánnal ismerkedhettem meg. Általában ők keresték a társaságomat, és jókat beszélgettünk – elevenítette fel, közben előkerültek a fotók, az oklevelek és a korábbi újságcikkek.
Feri bácsi a legöregebb indulónak járó kupát is megkapta már. Legutóbb tavaly, Nagyhalászon indult versenyen, 3. lett – a helyszínek között szerepel még többek között Székkutas, Hódmezővásárhely, Dóc, Orosháza, Balástya, Kistelek és Bábolna –, a szántáskor váltakozva használt egyes és kettes fogatot.
Csorba Ferenc, a pusztaszeriek szántó bajnoka - GALÉRIA: Imre Péter
Amíg az egészsége engedi
– Jó néhány éve szűkebben osztják a levegőt, már nem nagyon bírom a tempót a lovakkal, most Vezérrel és Tündérrel. Itthon a kertet felszántom, a krumplit kiszántom és jöhet egy-egy verseny, az a 40-50 méteres szakasz még megy. Ennyi fér bele. Addig csinálom, míg az egészségem engedi. Hogy az meddig tart, nem lehet tudni. Bizonyosan csakis azt, ami volt, ami már elmúlt – mondta Csorba Ferenc.
