Olasz Attila festőművészt újra kitüntették Olaszországban

Festői szépségű helyszínen, a San Teodoro Palotában vette át júniusban a velencei Főnix Nemzetközi Művészeti Díjat Olasz Attila szegedi festőművész. A 17-18. századi művészek képeivel díszített terem tervezője Baldassarre Longhena. Az eseményen bemutatott két albumban a Velence misztikuma című pasztellképe szerepel.

Velence misztikuma

– A város történelmének misztikuma sűrűsödik össze ezen a képemen. A víz és az építészet találkozása számomra visszatérő inspirációt ad – nyilatkozta lapunknak Olasz Attila. De beszélt arról is, hogy az olasz várost járva lépten-nyomon tetten érhető az évszázadok lenyomata, a festészet legnagyobbjainak öröksége. A híres reneszánsz triász, Tiziano, Veronese és Tintoretto munkássága a velencei festészet legragyogóbb korszakát reprezentálja. Utóbbi drámai hangvétele, erőteljes, dinamikus ábrázolásmódja különösen közel áll Olasz lelkivilágához, hiszen a létezés ellentmondásainak témája, a megnyugodni vágyó lélek harca, a kiútkeresés, az emberiség előtt álló kihívások, a  zuhanás és emelkedés zaklatottsága mind visszatérő témái.

A lélek esszenciája

Bár a sötét tónus és a küzdelem mindig ott munkál képein, gyakran felcsillan a remény, a szépség, hogy ne hagyja a semmibe süllyedni úgy figuráit, mint közönségét.  

Két hónappal ezelőtti a barcelonai nemzetközi tárlaton a Nartwork szervezői a Leleplezett igazság témájában várták az alkotói reflexiókat. Olasz Attilát elragadta az a gondolat, ahogyan a melankolikus lélek a szépség által gyönyörűvé változik; felemelkedik és átlényegül. Egy emelkedő, arctalan, mégis befelé forduló figuratív alakzattal fejezi ki mindezt a Lélek esszencia című festményén; a kép alsó részén szinte fortyogó érzelmi rétegekkel, és a kiteljesedő, megnemesedő belső ábrázolásával.

– Apai örökségem nyomán erős bennem az igény a gondosan formált mondatok, a bennünk munkáló gondolatok érzékletes leírása iránt. Éppen ezért tudok ráhangolódni egy ilyen kifejező címre, mint a Leleplezett igazság. Izgalmas belehelyezkedni, érezni, követni, amit felszínre hoz önmagamból, hogy mi az, ami titokzatosan színben, formában megszületik a képen. Így reflektálva egy témára – magyarázta.

Történelmi helyszíneken

Tavaly Rómában vehette át a rangos Michelangelo Nemzetközi Díjat a Teatro Italia színház épületében, úgy véli, a nemzetközi művészeti szcéna azóta még jobban felfigyelt munkáira. Így idén a velencei Főnix Díj mellett további két elismerést kapott: Milánóban a Leonardo da Vinci Nemzetközi Díjat, előtte pedig Firenzében a Botticelli Nemzetközi Díjat.    

Azon túl, hogy különösen megtisztelők számára a fenti elismerések, fontos, hogy olyan nagy múltú történelmi helyszíneken vehette át a díjakat, ahol egykor a legnagyobb olasz művészek alkottak. Példaként említette a ragyogó fényű, freskókkal díszített Borghese Palotát, ahol az antikvitástól egészen a klasszicizmusig tartó nagy művészeti ív érzékelhető; az antik szobrok világa, a klasszikus eszmeiséget továbbvivő reneszánsz, majd a klasszicizmus embereszménye.  

Képpé változó élmények

Olasz Attila szerint az elismerések sora egy 2017 óta tartó folyamat megtisztelő és inspiráló eredményei. A ráhangolódás az eseményekre, kiállításokra, a pillanat megélése majd a lecsengés folyamatosan lüktet benne és átszivárog a festményekbe. Mint mondta, nincsenek holtpontjai, folyamatosan alkot, motívumok, ötletek kavarognak a fejében.

Külföldi útjain tudatosan látogatja a helyi állandó és időszaki kiállításokat. Milánói útja a reneszánsz jegyében telt, egy nem mindennapi látványnak köszönhetően láthatta Piero della Francesca sok elemből álló képének szerte a világon szétszóródott részeit újra egyesítve. 

Barcelonai útján egy, a spanyol szobrászatot összegző tárlaton járt, ahol rengeteg életnagyságú faragott feszületet csodált meg. A katartikus élmény, Krisztus hol redukált, hol realisztikus ábrázolása egyik saját festményét inspirálta hazatérése után. 

Eddigi tapasztalata, hogy önmagán átszűrve, átengedve, képpé változnak különleges élményei. Számára ez a feldolgozás magasztos művészi útja.