Lefkovicsék gyászolnak: a megbocsátás útján

2024.04.10. 20:00

Vásárhelyen járt Breier Ádám filmrendező

A Lefkovicsék gyászolnak című film láttán az embernek leginkább ahhoz támad kedve, hogy végre megpróbálja őszinte humorral rendbe tenni saját évtizedes családi konfliktusait is. A film rendezője, vallási tanácsadója és producere is Vásárhelyen járt közönségtalálkozón.

Tábori Szilvia

A család egysége: rendezni a lehetetlennek tűnőt. Fotó: Kultik Vásárhely Mozi

– Számtalanszor látok vitatkozó szülőket az utcán. Mindig arra gondolok, vajon mi lehet annyira fontos, ami megéri, hogy a gyerek azt végignézze? És vajon amikor mi magunk vagyunk egy ilyen helyzetben, hogyan vehetnénk észre, hogy másnap már talán nem is annyira fontos az a téma – mondta lapunknak Breier Ádám, a Lefkovicsék gyászolnak című magyar film rendezője Hódmezővásárhelyen, a Kultik moziban tartott közönségtalálkozóval egybekötött vetítés előtt. A megbocsátás témájára épülő, itthon és nemzetközileg is igen sikeres film alkotója, részben forgatókönyvírója úgy folytatta a megkezdett gondolatmenetet: a félreértéseket, ego harcokat némi távolságról, akár humorral szemlélve könnyen kiderül, hogy legtöbbször a valódi konfliktusok olyanok között zajlanak, akik mélységesen szeretik egymást.

Sértettség ellen

– Az életünk nagy részében nem egy valódi gonosz lép az életünkbe, csupán mindenféle érdekellentét, személyes sértettség miatt támadásként éljük meg a másik reakcióit, pedig talán szó sincs rossz szándékról. A másik is csinálta, ami neki természetesen jött, ha ezt nem vesszük annyira komolyan, talán eggyel könnyebb lehet a helyzet – mondta Breier.

Bár a film története eltávolodott az alap ötlettől, de az érzékletes (konfliktus)jelenetek láttán kétségtelen, hogy a rendező igenis járatos a diszfunkcionális családok világában.

Szeretetnyelv különbségek

– Az ember mindig azt gondolja, hogy a biztos csak az én családom ilyen, majd körülnézel és rádöbbensz, hogy valójában mindenhol természetes módon megvannak a generációs konfliktusok, a kommunikációs nehézségek, vagy akár a szeretetnyelv különbségek. Úgy gondolom ezért tudnak annyian kapcsolódni a filmhez, mert meglátják benne a tipikus jelenségeket – mondta. Hozzátette, az alapötlet szerint a két testvér története volt hangsúlyos, ám idővel az apafigura kikövetelte magának a főszerepet. Egyre inkább az derült ki, hogy ő az, aki a legtöbbet változhat.

A humor, mint orvosság

A maximális hitelességre törekedve Cseh Viktor kultúrtörténész a film vallási konzulenseként segítette a stábot. – A humor szerintem alapvetően számtalan szituációban egy nagyon jó orvosság, és a zsidó hagyomány, illetve közeg nagyon is megpróbálja általa kicsit könnyebbé tenni az életet. Szerintem ezt látjuk a film történetében. Ráadásul bemutatja, hogy egy zsidó család is éppen olyan, mint bármelyik másik, csupán más hagyományok szerint élnek – nyilatkozta lapunknak a szakértő.

A történet

Lefkovics Tamás, a nagyszívű, de konok bokszedző (Bezerédi Zoltán) viszonya annyira megromlott a fiával, Ivánnal (Szabó Kimmel Tamás), hogy évek óta nem beszélnek egymással. Iván Izraelbe menekült az apjával való konfliktus elől, ortodox zsidóként ott él és alapított családot, Budapestről csak az édesanyjával (Máhr Ágnes) tartja a kapcsolatot. Az anyuka váratlan halálakor Iván a hatéves kisfiával (Leo Gagel) hazatér, hogy a zsidó hagyományoknak megfelelően egyhetes gyászt, shivát üljenek a szülői házban. A két férfin keresztül két világ feszül egymásnak, aminek a tétje a család egyesülése. 

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!