Vásárhelyen járt Breier Ádám filmrendező

– Számtalanszor látok vitatkozó szülőket az utcán. Mindig arra gondolok, vajon mi lehet annyira fontos, ami megéri, hogy a gyerek azt végignézze? És vajon amikor mi magunk vagyunk egy ilyen helyzetben, hogyan vehetnénk észre, hogy másnap már talán nem is annyira fontos az a téma – mondta lapunknak Breier Ádám, a Lefkovicsék gyászolnak című magyar film rendezője Hódmezővásárhelyen, a Kultik moziban tartott közönségtalálkozóval egybekötött vetítés előtt. A megbocsátás témájára épülő, itthon és nemzetközileg is igen sikeres film alkotója, részben forgatókönyvírója úgy folytatta a megkezdett gondolatmenetet: a félreértéseket, ego harcokat némi távolságról, akár humorral szemlélve könnyen kiderül, hogy legtöbbször a valódi konfliktusok olyanok között zajlanak, akik mélységesen szeretik egymást.

Sértettség ellen

– Az életünk nagy részében nem egy valódi gonosz lép az életünkbe, csupán mindenféle érdekellentét, személyes sértettség miatt támadásként éljük meg a másik reakcióit, pedig talán szó sincs rossz szándékról. A másik is csinálta, ami neki természetesen jött, ha ezt nem vesszük annyira komolyan, talán eggyel könnyebb lehet a helyzet – mondta Breier.

Bár a film története eltávolodott az alap ötlettől, de az érzékletes (konfliktus)jelenetek láttán kétségtelen, hogy a rendező igenis járatos a diszfunkcionális családok világában.

Szeretetnyelv különbségek

– Az ember mindig azt gondolja, hogy a biztos csak az én családom ilyen, majd körülnézel és rádöbbensz, hogy valójában mindenhol természetes módon megvannak a generációs konfliktusok, a kommunikációs nehézségek, vagy akár a szeretetnyelv különbségek. Úgy gondolom ezért tudnak annyian kapcsolódni a filmhez, mert meglátják benne a tipikus jelenségeket – mondta. Hozzátette, az alapötlet szerint a két testvér története volt hangsúlyos, ám idővel az apafigura kikövetelte magának a főszerepet. Egyre inkább az derült ki, hogy ő az, aki a legtöbbet változhat.

A humor, mint orvosság

A maximális hitelességre törekedve Cseh Viktor kultúrtörténész a film vallási konzulenseként segítette a stábot. – A humor szerintem alapvetően számtalan szituációban egy nagyon jó orvosság, és a zsidó hagyomány, illetve közeg nagyon is megpróbálja általa kicsit könnyebbé tenni az életet. Szerintem ezt látjuk a film történetében. Ráadásul bemutatja, hogy egy zsidó család is éppen olyan, mint bármelyik másik, csupán más hagyományok szerint élnek – nyilatkozta lapunknak a szakértő.