A versvándornak elhisszük: Petőfi Sándor rocksztár volt

A költészet mindenkiben ott munkál, különösen Petőfi Sándoré, szögezi le előadása elején Tóth Péter Lóránt. Majd rögtön Azahriaht, Freddie Mercuryt, filmeket emleget az iskolásoknak, hogy ezzel is közelebb lépjen feléjük. Meghökkent hallgatóságának olyanokat mond, hogy Petőfit mindannyian génjeinkben hordozzuk; benne van a szerelmünkben, amikor a másik tekintetét keressük, vagy az elragadtatott érzésben, amikor egy focimeccs előtt hatvanezer néző együtt énekli a himnuszt. Tóth Péter Lóránt tanár, Pro Cultura Hungarica-díjas versvándor több tucat vásárhelyi iskolás előtt beszélt olyan szenvedéllyel, hogy néma csendben hallgatták a könyvtár olvasótermében.

Feléd nyúl és megragad

Petőfi bennünk élő lelkéről azt még mindig a diákoknak magyarázta: igazán bízik abban, hogy a költő és az igazságkeresés minden ereje ott munkál majd a kamaszokban akkor is, amikor indokolatlanul bántott és megalázott társuk mellett kell kiállni, akár egyedül is.

– Ha sarokba szorítva látod egy kortársad, eldöntöd, nem azért születtél erre a világra, hogy megaláztatását tétlenül végignézd. Olvass hát Petőfit, mert aki olvassa őt, az gondolkodik, és aki gondolkodik, azt nem lehet megvezetni. A költészet, a művészet felemel, lehetőséget ad arra, hogy sokféle szemszögből szemléld a világot. Amikor Petőfit olvasol, két kézzel nyúl feléd és megragad, mert ugyanazokkal a nehézségekkel küzdött, amivel mi magunk is most a jelenben – mondta. Azt viszont már a több mint egy órás rendhagyó irodalomóra után lapunk kérdésére tette hozzá: próbálja úgy összeállítani előadásait, hogy bár Petőfiről és Arany Jánosról beszél, kapcsolódjon a jelenhez, a mai kérdésekre, problémákra reflektálva.

Verset vinni a léleknek

Tóth Péter Lórántot évekkel ezelőtt egyik előadása helyszínén, egy drávaszögi iskolában az ottani tanár nevezte el versvándornak. – Megszerettem a kifejezést, mert pontosan leírja mindazt, amit teszek. Utazok és viszem a verseket városról városra – mondta erről. Történelem és testnevelés szakos tanárként könnyen, egészen csibészesen kommunikál a fiatalokkal, akikhez így talán könnyebben elérnek szavai. Majd mesélt például arról, miként üzen a két költő sokat emlegetett barátsága a mai emberének.

– Két teljesen különböző habitusú, felfogású és érzelmi állapotú emberről beszélünk, akik egészen másként látták a világot, de tisztelték a másikban a költőt, az apát, a férjet az embert és a zsenit. Sosem vetélkedtek, a közös pontjaikat keresték mindegyre.

Embernek maradni

A versvándor a rendhagyó irodalomóra után újra a vásárhelyi könyvtár közönsége elé lépett: „Lélek vagyok, élni szeretnék!” – krónika Radnóti Miklós utolsó hónapjairól című előadásával a költőnek és a bori háromezer-kétszáz munkaszolgálatosnak állított emléket. Azoknak, akiket elnyelt a múlt árnya. Úgy véli, tragédiájuk erőt és felelősséget ad a ma emberének: a béke tünékeny, dolgoznunk és cselekednünk kell megőrzéséért. Előadása megindító, őszinte történet egy fiatalemberről, aki a versei által ember tudott maradni az embertelenségben.

– Az irodalommal, a művészettel, a versekkel megpendíthetjük az ember lelkét, fejleszthetjük az érzelmi intelligenciát, amire most különösen nagy szükségünk van – tette hozzá a versvándor.